JUHÁSZ HAJNALKA (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal szeretném kezdeni, hogy Alaptörvényünk rögzíti, hogy Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget. Az Európa Tanács miniszteri bizottsága által 2011-ben elfogadott isztambuli egyezmény 2014-ben lépett életbe. Az isztambuli egyezménnyel kapcsolatban két fontos politikai és jogi aggály merül fel. Egyrészt az isztambuli egyezmény 3. és 6. cikkei társadalmi percepción alapuló nemi szerepeken alapuló perspektívát írnak elő az isztambuli egyezmény rendelkezéseinek átültetése során, másrészt az egyezmény 60. és 61. cikkelyének lehetséges olyan értelmezése, amely az érintett csoport nők beléptetésének követelményét automatikussá teszi. Az ezen értelmezéseknek való megfelelés a hazai jogszabályok olyan irányú módosítását igényelné, amely élesen ellentétes a magyar kormány migrációs politikájával.
Ennek kapcsán szeretném felolvasni, hogy az isztambuli egyezmény 3. cikke c) pontjában hogyan definiálja a nem, gender fogalmát, pontosabban a társadalmi nem fogalmát. „Azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nők és férfiak tekintetében helyesnek tart.” Ennek értelmében az isztambuli egyezmény nem a biológiai nemből indul ki, és a nemi szerepekre a nemi szempontok figyelembevételénél számos szakpolitikai terület esetében a genderideológiai szempontok figyelembevételét is szükségessé teszi.
Az egyezmény 6. cikke értelmében a részes felek vállalják, hogy az egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásába beillesztik a fent meghatározott társadalmi nem nemi dimenzióját. Az egyezmény 60. cikk 3. pontja értelmében a részes felek megteszik a szükséges jogalkotási vagy más intézkedéseket, hogy a nemi alapú iránymutatásokat és a nemekhez kapcsolódó szempontokat figyelembe vevő menekültügyi eljárást dolgozzanak ki, ideértve a menekültjogállás meghatározását és a nemzetközi védelem kérelmezését is.
Szeretném hangsúlyozni, csak példaként, hogy a szlovák parlament 2020. február 25-én rendkívüli ülésében elutasította az egyezmény ratifikálását, valamint Lettország, Litvánia is hasonló aggodalmakat fogalmazott meg.
Szintén fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az isztambuli egyezmény szakértői csoportjának, a GREVIO-nak egyes megnyilvánulásai alapvető szemléletbeli különbségeket tükröznek a magyar kormány és a parlamenti többség álláspontjához képest a genderalapú egyenlőség értelmezése, illetve a menekültügyi és migrációs intézkedések körében.
Szintén fontos azt hangsúlyozni, hogy Magyarország Kormánya kiemelten fontos feladatának tartja a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni hatékony fellépést, elutasítja a nők elleni és a kapcsolati erőszak valamennyi formáját. Magyarországon az elmúlt években meghozott büntetőjogi intézkedések, valamint az eddig létrehozott három áldozatsegítő központ arról tettek tanúbizonyságot, hogy a magyar kormány elkötelezett a nők elleni bántalmazás megfékezésében, valamint hatékony és elérhető segítséget kíván adni az áldozatok számára. Az igazságügyi tárca az áldozatsegítő központok kialakításával mindenekelőtt azt kívánta tudatosítani az állampolgárokban, hogy ha valaki áldozattá válik, tudnia kell, hogy nincs magára hagyva, van hová fordulnia, és minden szükséges segítséget megkap.
A magyar kormány a zéró tolerancia jegyében következetes jogalkotással arra törekszik, hogy hazánkban minél kevesebb nőnek kelljen bántalmazást elszenvednie. A kormány jogalkotási munkájában ez a célkitűzés folyamatosan megjelenik és érvényesül.
Szeretném szintén felhívni arra a figyelmet, hogy a magyar kormány már az isztambuli egyezmény életbelépése előtt egy évvel, 2013-ban az új büntető törvénykönyvben önálló büntetőjogi tényállássá tette a kapcsolati erőszakot. Az egyezmény azon pontjai, amelyekre mi is értékként tekintünk, a gyermekek védelme és a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés már évek óta része a magyar jogrendszernek. Azonban az isztambuli egyezmény ratifikációját nem tudjuk támogatni, mert egyes rendelkezései ellentétesek a kormány migrációs politikájával, és nem kívánjuk nemzeti jogunk részévé tenni a társadalmi nem fogalmát, sem az egyezmény genderideológiáját, és nem kívánjuk legalizálni az illegális migrációt.
Mi a valódi kormányzati cselekvésben, a hatékony intézkedésben, a bántalmazottak támogatásában és a bántalmazás megelőzésében hiszünk a nők elleni és a kapcsolati erőszakkal szembeni küzdelemben, ezért határozott igent mondunk a nők védelmére és határozott nemet az illegális migrációra és a genderideológiára. Ezért felkérjük a parlamenti frakciókat, hogy szavazatukkal támogassák ezt a politikai nyilatkozatot az isztambuli egyezmény ratifikációjának és kötelező hatályának elutasításáról. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
(18.40)