TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Mindenekelőtt tényleg azt kellene kitalálnunk, hogy vajon mit keres ez a törvényjavaslat, illetve ez az előterjesztés most itt az Országgyűlés előtt. Ezerszer elmondtuk az elmúlt hetekben, azt ígérték, hogy kizárólag a járvány elleni védekezéssel kapcsolatos fontos és sürgős dolgokról nyújtanak be indítványokat.Nyilván, ahogy az összes ígéretüket, ezt az ígéretüket is megszegik, tehát ha egy Fidesz-KDNP-s politikus mozgatja a száját, akkor jó eséllyel hazudik, tehát ezen már meg sem lepődünk. Az, hogy az előterjesztés indoklása felerészben butaság, felerészben hazugság, azt sem érdemes szerintem tételesen végigvenni. Ellenzéki képviselőtársaim, -társnőim ezt már elég szépen megtették az elmúlt felszólalásokban. Úgyhogy most már tényleg csak az a kérdés, hogy vajon mi lehet a valódi ok amögött, hogy önök most akarnak kihátrálni ebből az egyezményből, amit önök írtak alá; az Orbán-kormány minisztereként Navracsics Tibor írta alá, tehát azt sem lehet mondani, hogy a szignálást valami eldugott minisztériumi osztályvezető-helyettesre testálták rá. Ezt annak idején maguk komolyan vették, egyetértettek vele, nem merült fel az alkotmányellenesség vagy alaptörvény-ellenesség vádja. Nyilvánvalóan ez az érvelésük is tökéletesen hamis.
Az egyik lehetséges megfejtés, hogy amikor az isztambuli egyezményt ratifikálja egy rendes ország, akkor utána ennek a monitorozó testülete odafigyel arra, hogy vajon be is tartjáke, és miután önök a családon belüli erőszak áldozatainak a védelme terén, a családon belüli és párkapcsolati erőszak megelőzése terén nagyon-nagyon gyenge teljesítményt nyújtanak, ezért tartanak attól, ha egy nemzetközi monitorozás zajlana, akkor kiderülne, hogy bizony az önök hanyagságának, felkészületlenségének vagy éppen akarathiányának az eredménye az, hogy még mindig évente több mint 50 nő hal meg családon belüli erőszak miatt. Több ezer olyan eset van, amelyről tudomást szereznek a hatóságok, és mégis kivizsgálatlan marad.
Nem a büntető törvénykönyv szigorúságával van itt a baj. Igazából a törvények jelentős része nagyjából rendben is van. Nem további szigorításokat kéne tartani, hiszen általában is tudjuk, hogy a bűncselekmény elkövetésétől nem a szigorúbb büntetések fenyegetése, hanem a lebukásnak a nagyobb valószínűsége tartja vissza az elkövetőket. (Dr. Völner Pál bólint.) Államtitkár úr bólogat, tehát úgy látszik, hogy szakmailag ez (Dr. Völner Pál: Azért jó, ha szigorú!) stimmel a Belügyminisztérium államtitkára (sic!) szerint is.
Tehát jó lenne, ha betartatnák ezeket a törvényeket, jó lenne, ha azokat az intézkedéseket is melléraknák (Nacsa Lőrinc: Igazságos!) a büntetéssel való fenyegetésnek, melyekkel meg lehet előzni ezeket a típusú bűncselekményeket; ha meghallgatnák végre azokat a civil szervezeteket, amelyeket maguk kizárólag Soros-ügynökként megbélyegezni képesek, és véletlenül sem tanulnak tőlük, véletlenül sem engedik, hogy segítsenek ilyen súlyos társadalmi problémák megelőzésében és kezelésében.
Nagyon sok érzékenyítő tréninget lehetne tartani a teljes igazságszolgáltatási rendszerben. Fogalma sincs nagyon sokszor… (Nacsa Lőrinc: Próbálják meg!) Még egyszer! (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Nacsa képviselőtársam, nyomjon gombot, és majd mondja el a véleményét, magyarázza meg a bizonyítványt, hogy miért nem elég felkészült a magyar áldozatvédelmi rendszer, illetve az egész igazságszolgáltatás rendszere a családon belüli erőszak megelőzésére, megállítására, felderítésére és megbüntetésére, merthogy ezen a téren nagyon rosszul szerepel a Fidesz-kormány.
(19.40)
Úgyhogy hiába a nagy szavak, a tettek azt mutatják, hogy önök alkalmatlanok ennek a problémának a megoldására, vagy éppen nem is akarják, és ha rendszeres ellenőrzés alá vonnák önöket ezen a területen, az nagyon rossz fényt vetne az Orbán-kormányra.
A másik, amely magyarázhatja nem is csak ezt, az isztambuli egyezménynek való nekirongyolást, hanem úgy általában azt a nők ellen indított háborút, amelyet az elmúlt hetekben tényleg kezdenek csúcsra járatni, hogy önöknek tényleg ez a véleménye a nőkről, hogy a nők ne lennének egyenrangúak a férfiakkal. Orbán Viktor és az ő sleppje, baráti köre vagy szellemi hátországa csupa olyan típusú megnyilatkozást tesz, amelyből ez teljes világossággal kitűnik. Amikor Orbán Viktor azt mondja, hogy nőügyekkel nem foglalkozom, amikor női nagykövetről van szó; amikor az első számú cimborája azt mondja, hogy az asszony nem ember, és ezt tréfásan valami székely közmondásnak próbálja álcázni, akkor érezni, hogy nagyon komoly problémák vannak, ami a végén a vakkomondorozásban ölt testet meg azokban a kommentekben, amelyeket a fideszes, KDNP-s politikusok ellenzéki képviselőnők elleni hergelésére válaszul az ő törzsközönségük visszaböfög.
Egészen elképesztő! Tehát azt kell gondolnom, miután sejtjük, tudjuk, látjuk, hogy az Orbán-kormánynak vagy úgy általában Orbán Viktornak a politikai világnézete, ha van is, legalábbis nem túl szilárd, tehát ebből a 2014-es aláírásból mégse induljunk ki, akkor induljunk ki abból, hogy hogyan cselekszenek és hogyan nyilatkoznak a nőkkel kapcsolatban. Láthatólag az orbáni, egyre inkább egy ilyen keresztény fundamentalista, ókonzervatív, radikális szemléletbe visszazuhanó világnézetben a nők nem tudnak egyenrangú állampolgárok lenni, az önök világnézetébe ez nem fér bele. És akkor ezt próbálják elfedni mindenféle genderezéssel meg migráncsozással. Tegyük hozzá, hogy nem csak értelmetlen, amit mondanak, de tökéletesen fogalmatlanok is, ha ennek akár csak egy töredékét is komolyan gondolják.
És akkor van a harmadik megoldás, ami politikai elemzések kedvelt megfejtése, hogy annyira gyenge teljesítményt nyújtanak a koronavírus-járvány okozta válság gazdasági-társadalmi kezelésében, hogy próbálják ilyen álbalhékkal elterelni a figyelmet. Most önöknek nagyon jól jön, hogy az ellenzéki nyilvánosságban sokkal több szó esik arról, hogy miért uszulnak tényleg a fideszesek a magyar nők ellen, mint arról, hogy hányan halnak meg akár a járványban, akár másodlagos veszteségként, hogy így fogalmazzak, az önök egészségügyi intézkedései nyomán; vagy hányan veszítik el az állásukat olyanok, akiknek nem kellett volna, ha megfelelő gyorsaságú és erejű válságkezelő csomaggal rukkolnak elő; vagy hogy hányan nélkülöznek, hiszen tudjuk, hogy az elmúlt hetekben legalább 200 ezer ember veszítette el a munkáját, félmillióan vannak állás nélkül, és mostanra azoknak a száma, akiknek a havi jövedelme felnőtt létükre nem éri el a 100 ezer forintot, bőven 3 millió fölött van, körülbelül 3,5 millió ember nélkülözésben él, vagy annak a határán billeg.
Maguk ezekről a kudarcaikról akarják elterelni a figyelmet eme harmadik meglátás szerint. És tulajdonképpen ez is hihető. Tehát elővesznek ilyenkor néhány szimbolikus konfliktust, pontosan tudják, pontosan adagolják azt, hogy mivel lehet hergelni a nem is ellenzéki, hanem egyszerűen a jó szándékú, tisztességesen gondolkodó, humanista közvéleményt, és akkor ezeket a kis tüskéket beütik a körmök alá, aztán várják a sikoltozást, és akkor azt mondják, há, há, az ellenzék sikoltozik. Nem, az ellenzék kiáll azokért az alapvető jogokért, amelyek minden polgártársunkat, minden nőt megilletnek. Maguk, úgy látszik, ezt tényleg egyszerű játéknak tekintik, de végtelenül kiábrándító, és tényleg annak az erkölcsi züllöttségnek, annak a morális tartáshiánynak, annak a végtelen cinizmusnak a lenyomata ez, amit egyébként a mindennapokban tapasztalunk gyakorlatilag az összes intézkedésükkel kapcsolatban.
Úgyhogy, ha össze akarnám foglalni ezeket a gondolatokat állampolgárként, akkor azt kell mondanom, hogy teljesen szégyentelennek, szégyenteljesnek és tökéletesen időszerűtlennek látom, hogy ezt a gyalázatos indítványt idehozták az Országgyűlés elé. Humanistaként és feministaként úgy látom, hogy ez egy óriási visszalépés a múltba, a középkor felé, és látható, hogy önök nem a jövő, hanem a múlt iránt elkötelezettek. Szociológusként, korábbi egyetemi oktatóként azt mondom mindenkinek, aki itt genderelméletezik meg genderideológiázik, hogy leülhet, egyes, akkora ostobaságokat beszélnek. Férfiként én kérek elnézést maguk helyett a magyar nőktől (Taps az ellenzék soraiból.) azért az ostoba, macsó, nőellenes orbáni politikáért, amit itt az elmúlt években folytattak, és úgy látszik, a következő években turbósebességgel folytatni is fognak.
És ellenzéki képviselőként, párbeszédes politikusként pedig azt látom, hogy kétségbeesetten küszködnek, hogy eltereljék a figyelmet az alkalmatlan, amatőr, embertelen válságkezelésükről és ennek a kudarcairól. Azt akarják, hogy ilyen szimbolikus ügyekkel foglalkozzunk és ne azzal, hogy megrendült az emberek jövedelembiztonsága; hogy milyen nehézzé vált milliók számára a megélhetés; hogy hányan nélkülöznek. Mindezt értelmetlen, fogalmatlan genderezéssel és migráncsozással akarják elfedni. Jelzem, nem fog sikerülni, a valóság átüt ezeken a politikai trükkökön. De attól még fontos, hogy itt vagyunk, és kiállunk a nők és férfiak egyenlősége, az isztambuli egyezmény ratifikációja, a családon belüli áldozatok megsegítése és az ilyen erőszakos események megelőzése mellett, hiszen ez a legkevesebb, amit országgyűlési képviselőként meg kell tennünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)