DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rendkívül fontos, különösen ilyen nehéz, járvány által sújtott helyzetben, hogy megköszönjük a munkáját mindenkinek, aki a magyar emberek biztonságának megvédéséért és a magyar emberek egészségének védelmezéséért dolgozik. A mai napon erről szó esett már a mai plenáris ülésen emlékezünk a tűzoltókra, hiszen ma van a tűzoltók napja, ezért kiemelten szeretném megköszönni ismételten a tűzoltók áldozatos munkáját, amit a magyar emberek biztonságának megvédése érdekében adott esetben akár az életük kockáztatásával is elvégeznek. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a megemlékező szavakkal a megbecsülést valóban megadjuk a tűzoltóknak, azoknak az embereknek, akik mindennap az életük kockáztatásával dolgoznak. Ehhez hozzátartozik a megfelelő bérezés rendszerének a kialakítása, hozzátartozik, hogy megkapják a megfelelő munkakörülményeket, és megkapják a megfelelő megbecsülést az elöljáróik részéről is. Ez sajnos nem valósul meg. Pontosan tudjuk, hogy az elmúlt tíz évben a kormányzat nem jó irányba tett lépéseket a tűzoltók és a katasztrófavédelemben dolgozók megbecsülése érdekében, hanem éppen ellenkezőleg, megfeledkezett róluk.
Az elvárások egyre nagyobbak lettek, ugyanakkor az a fajta megbecsülés, amiről már szóltam, nem akar megvalósulni. Nyilván ez is megmutatkozik azokban a számokban, amiket láthatunk. Folyamatosan létszámhiánnyal küszködik a testület, és a statisztikák is sajnos azt mutatják, hogy kényszerűségből nagyon sokan gondolkodnak a pályaelhagyáson. A múlt év közepén készült statisztika alapján az látható, hogy az érdekképviselet által megkérdezett tűzoltók háromnegyedének már megfordult a fejében a pályaelhagyás, és itt olyan emberekről beszélünk, akik hivatástudatból választották ezt a pályát, ezt a hivatást. Ők nyilván kényszerűségből gondolkodnak az ilyen kényszerű lépéseken. A legfontosabb okok voltak: a megalázóan alacsony bérek, a korkedvezményes nyugdíj megvonása, a felső vezetők szakmai dilettantizmusa és a megalázó bánásmód, amiről szintén nagyon sokan beszámoltak. Azt gondolom, minden alkalommal föl kell hívni a dönteni tudó és a lépéseket meghozni képes hatalommal rendelkező kormány figyelmét arra, hogy azonnal meg kell hallgatni ezeket a problémákat, és azonnal lépéseket kell tenni, hogy a szakmai szervezetek bevonásával ezeket a problémákat elhárítsák.
Átkanyarodva a lakóhelyemre, Pécs városára, itt is konkrét és nagyon szomorú példa alapján szeretném bebizonyítani ennek a helyzetnek a súlyosságát. A Pécsi Központi Tűzoltó-kapitányság, a tűzoltólaktanya épülete nagyon-nagyon régóta borzalmas állapotban van. Már a kilencvenes évek vége óta lehetett tudni, hogy rendkívül rossz állapotban van ez az épület, sőt 2009-ben már kifejezetten veszélyesnek minősítették ezt a laktanyát. 2009-ben egy híradó beszámolt róla, hogy már a kilencvenes évek végén veszélyesnek minősítették a szerkezetet, 2006-ban pedig életveszélyesnek.
Ekkor döntött a helyi önkormányzat arról, hogy egy új tűzoltólaktanyát kell építeni. 2011-ig nem történtek érdemi lépések, és akkor dr. Bakondi György az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság vezetőjeként fölvázolta a terveket, hogy mi lesz a megoldás, és gyors intézkedést ígért maga is. S tűzoltó altábornagyi minőségében a korabeli sajtóbeszámolók szerint még azzal viccelősködött, hogy nincs idő és nem lehet elhúzni ezt a döntést, mert még „össze talál dőlni a laktanya épülete”. Ez volt 2009-ben.
2011-re ígérték a terveket, 2012-re pedig az építkezés befejezését. Hát, arról tudok beszámolni, tisztelt Országgyűlés, hogy Pécsett még mindig nem áll az új tűzoltólaktanya, pedig már 2020-at írunk. Az teljesen egyértelmű, s azt gondolom, arról nem vitatkozhatunk egymással, hogy minden embert, minden munkavállalót megilletnek a tisztességes körülmények, de kifejezetten fontos, hogy az olyan hivatást teljesítők esetében ez megvalósuljon, mint például a tűzoltók, akik rendkívül veszélyes körülmények között dolgoznak. Egészen elképesztő és felelőtlen magatartásnak tartom azt, hogy egy, már a kilencvenes évek vége óta ismert és kimondott, leírt, jegyzőkönyvekben rögzített problémát 2020-ig sem tudtak az illetékesek megoldani.
Én magam, aki sokáig voltam Pécsett önkormányzati képviselő, minden évben utánajártam a kérdésnek, és mindig valamiféle mondvacsinált ok állt amögött, hogy miért nem valósulnak meg ezek a beruházások, miért nem épül meg az új tűzoltólaktanya. A legutóbbi nyilatkozatok 2022-es céldátumról beszélnek, de azt gondolom, hogy az elmúlt hosszú-hosszú évek halogatása után ennek semmilyen módon nem lehet hitelt adni.
Ezért most ezúton is ismételten megköszönöm a tűzoltók áldozatos munkáját, a kitartásukat, a türelmüket, azt, hogy még ilyen nehéz körülmények között is vállalják ezt az áldozatokkal terhelt és nehéz hivatást. Ugyanakkor fölszólítom Magyarország Kormányát, fölszólítom a döntéshozókat, hogy ne csak szavakban, hanem tettekben, konkrét döntésekben is fejezzék ki a megbecsülésüket, alakítsanak ki az érintettekkel egy olyan rendszert, amelynek a végén megvalósulhat a megfelelő bérezés, teremtsék meg a megfelelő munkakörülményeket, valódi életpályamodellt biztosítsanak, és gondoskodjanak arról, hogy a megfelelő szakmaiság érvényesüljön a tűzoltóság életében és a tűzoltóság döntéseire vonatkozóan. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)