DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Majd’ minden témánál általában azt hallgatjuk itt az ülésteremben, hogy a kormányoldal a korábban kormányzó oldalhoz intézi az elégedetlen szavait, és hogy akkor mi volt. Az ellenzékben a volt kormányzó erők ezt viszonozzák, és tulajdonképpen ez az elmúlt 8 év és az elmúlt 10 év verseng ebben a Házban. Megmondom őszintén, lehet, hogy furcsa az én számból, de én ezt már nagyon unom.

Méghozzá azért unom, mert végre egy olyan kormányképviselő van a teremben, aki a számok gazdája. Mindig is elmondja nekünk, hogy a számokból, a tényekből kell kiindulni, és ne torzítsunk, ne mondjunk más számokat, vagy bizonyos számokat ne értékeljünk másként, mint ahogy azokat értékelni kell. És azért gondoltam, hogy hozzászólok, mert miután Banai államtitkár úrral a konkrét számokról nem lehet vitatkozni, mert azokat azért vélhetően mindig, ahogy látjuk, ő tudja leginkább, de én azért azt gondoltam, hogy ennek a csatának, amit itt két éve látok, némi valóságaspektusát be szeretném itt mutatni. Méghozzá azzal, hogy egyik oldal sem vethet a másik szemére semmit, most kizárólagosan a költségvetést érintően, hiszen egy költségvetési módosítót tárgyalnak.

Előtte megjegyezném nagy tisztelettel, hogy nagyon-nagyon rosszulesett az elmúlt hetekben folyamatosan azt hallani különböző államtitkároktól, hogy mi nem a segélyezést akarjuk visszahozni, nem a segélyezésre akarjuk építeni a társadalom jólétét és előrelépését, hanem a munkára, a munkahelyre, a munkaalapú társadalomra. Igen ám, de azért egy katasztrófahelyzetben, egy veszélyhelyzetben, amikor százezrek veszítik el a munkájukat, bizony nem véletlenül vezette be a katasztrófavédelmi törvénybe annak idején a jogalkotó, hogy ilyen helyzetekben bizony a katasztrófasegély átmenetileg indokolt lehet.

Ha elfogadták volna a javaslatomat, amit márciusban megtettem, hogy áprilistól júniusig, három hónapra, akik elvesztették az állásukat, kaphassanak 100 ezer forint katasztrófasegélyt, bőségesen tellett volna erre a költségvetésből, hiszen állandóan halljuk, micsoda tartalékok vannak, és annak a pénznek, miután azt vásárlásra költötték volna a munkahelyüket vesztett emberek, a 23 százaléka a következő hónapban már visszajön a költségvetésbe, hiszen áfa és egyéb adók, járulékok útján bizony visszaterelődik. Azt szeretném csak ezzel mondani, hogy azért jó pár ember igenis jobban érezte volna magát, ha úgy érezte volna, hogy a kormányzat ebben a helyzetben valódi segítséget nyújt, és az a kilátástalanság nem uralkodott volna el, ami egyébként fennáll.

A következő kérdésről szeretnék még beszélni. Állandóan azt halljuk, hogy nem akarunk hitelt felvenni, nem a hitel az, ami nekünk a prioritásunk, amikor a költségvetési forrásokat meg akarjuk teremteni, mert mi most éppen sikeresen bocsátottunk ki devizakötvényt, de korábban természetesen a forintkötvényeket, a letelepedési kötvényt, s a többi, s a többi. Ne tessenek már haragudni, de nem lehetne véletlenül, hogy egyszer valaki azt is kimondja itt a Házban, hogy a kötvény az hitelviszonyt megtestesítő értékpapír? Ez a fogalma. Tehát a kötvény az hitel, hitelviszonyt testesít meg. Nem hoz létre tulajdonjogot azon érték erejéig, amit kibocsát a vállalat ‑ az a részvény ‑, ez hitel. Azért fontos, hogy igenis lássuk be, hogy hitelről beszélünk, mert az államadósságban is természetesen ez egy tényező.

És amikor egyébként arról beszélünk, hogy a munkahely biztosításában, megtartásában sajnos igen csekély számú vállalkozó jutott ahhoz a lehetőséghez, hogy megtarthassa a munkahelyeket, mert a kormánytól támogatást kapott, ennek során mit mond a kormány a vállalatoknak? Vegyetek fel hitelt. És közben pedig azt a hitelt nem tudja visszafizetni a vállalat, hogyha neki a piacon nem jön az a bevétele, ami ahhoz kell, hogy a hitel visszafizetésére is forrást teremtsen, és egy ilyen leállt gazdaságban, ilyen komolyan, totálisan leállt szektorokban el tudja valaki azt képzelni, hogy ma egy felelősségteljes vállalkozó, akármilyen nagyságrendű, de mondjuk, mikro- és kisvállalkozó, hitelben kezd gondolkodni? Ezt tényleg el tetszenek képzelni? Nem tudom elképzelni, hogy önök valóban találkoznak ilyen emberekkel!

De ha már a csörtékről, a baloldal-jobboldal csörtéjéről beszélek ‑ bár ez a két meghatározás már nem él; volt kormány, jelenlegi kormány, az úgy sokkal jobb ‑, akkor azért hadd mondjak én is konkrét számokat.

(16.30)

Állandóan emlegetik itt az IMF-hitelt. Az IMF-hitelt 2008 novemberében vette fel a Gyurcsány-kormány 1270 milliárd forint összegben, az EU-tól pedig 839 milliárd forintot kaptunk. Tehát ez a két tétel állt össze akkor, hogy abban a világgazdasági válságban a költségvetési hiányokat ezzel tudja pótolni. Ezt felvette, élt elég sokáig, 2010 januárjában 3386 milliárd volt az IMF-hitel és 760 milliárd forint maga az EU-ból kapott hitel. Ekkor a magyar államadósság 19 393 milliárd volt. Majd mi történik ezzel a hitellel? Az Orbán-kormány 2016. áprilisra fizeti vissza az IMF-hitelt. 2007-től 2016-ig terjedő időszakról beszélünk, ami azt jelenti, hogy a Gyurcsány-kormány két és fél év alatt valahogy kezelte ezt a hitelt, majd utána közel hat év telik el, hogy visszafizessék úgy, hogy 27 százalékra emelik az áfát, bekebelezik a magánnyugdíjpénztárt, online pénztárgépet vezet be, évről évre megmutatható, hogy nagyságrendekkel növekszik az adóbevétel, tehát nagyságrendekkel. Ne haragudjanak, de én azt tudom erre mondani, hogy attól a kormánytól, amely ilyen hatalmas többletforrásból nem tud egy ilyen nagyságrendű IMF-hitelt hat évnél kevesebb idő alatt visszafizetni, ne tessenek haragudni, egyáltalán nem vagyok elájulva! Úgy egyébként, hogy 2016. áprilisra már 25 245 milliárd forint az államadósság. Tehát már ez alatt a hat év alatt megnövekedett az államadósság 6000 milliárd forinttal.

Tehát miről tetszenek beszélni?! Hogy visszafizet 3000 milliárdot, de megemelkedik 6000 milliárddal az államadósság? De még mondok valamit: mert csak az IMF-fel küzdöttünk, de ott volt az EU is. Érdekes módon az EU-tól lehet felvenni hitelt, az nem volt a polgárok felé propaganda. Az a hitel, amelyet az EU-tól vettünk fel, 2010 januárjában 760 milliárd forint volt, és szépen-szépen emelkedett. Amikor visszafizettük az IMF-hitelt, akkor már 1137 milliárd forint volt az EU-s, tehát a másik külföldi hitel. Tehát sajnos a kormányzat a polgárokat folyamatosan olyan tényezőkkel és témákkal riogatja és próbál magának ezáltal propagandát szerezni, amivel nem lehet. Próbálkozni persze lehet, de néha, azt gondolom, a konkrét számokra is figyelni kell.

Tehát mi történik mára? Abból a bizonyos EU-hitelből még mindig fennáll 884 milliárd forint. Érdekes, az nem probléma a kormányzat számára. De mindaközben, hogy küzdöttünk az IMF-fel, hat és fél év alatt tudtuk visszafizetni, holott óriási többletbevétele volt a költségvetésnek, eljutottunk oda, hogy 30 925 milliárd az államadósság áprilisban. Tehát ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy senki nem vethet a másik szemére semmit, legalábbis költségvetési szempontból nem. Nem lehet megtenni, kérem szépen, hogy állandóan egymással riogatva próbáljuk az embereket teljesen félrevezetve a saját magunk mindenhatóságát igazolni. Semmivel sem jobb ez a fajta költségvetési politika, mint a bármikori.

Még egy utolsó adatot mondanék, amely igazán megmutatja ennek a rendszernek, amit itt közösen fenntartanak, az abnormitását. 2007-ben volt utoljára 66 százalék alatt a GDP-arányos államadósság. 2007-ben! Akkor volt 65 százalék. Most 2020 van, és a ’19. december 31-ei 66,4 százalék. Tehát nekem azt senki ne mondja, ha 13 év után még mindig odajutottunk, ami 13 évvel ezelőtt volt, és senki ebben a Házban ne próbálja bármely polgárunkkal elhitetni, hogy jól dolgozik. Nem dolgozik jól! Nem dolgozik jól, ne tessenek ezt az állandó öntömjénezést idehozni! Egyébként, ha a másik oldal lenne kormányon és ezeket a számokat ismerhetnénk, akkor neki mondanám. Elege van az embereknek abból, hogy egymásra mutogatással próbálnak politikai tőkét kovácsolni. Tessenek színtisztán megmutatni az embereknek a számokat, tessenek megmutatni a teljesítményt!

A beruházásokhoz kapcsolódva pedig csak azt szeretném mondani, hogy nagyon örül mindenki a rengeteg-rengeteg beruházásnak, a stadionnak nem annyira, mert oda focisták is kellenének, de azt mindenki tudja jól, hogy a beruházást azért kell csinálni, mert Magyarországon aranyáron épül minden, és abból lehet a legtöbbet félretenni. Az elmúlt 30 évben ennek tökéletes bizonyítékát adta az összes kormány, tehát ebben mindegyik hibás, az más kérdés, hogy az előző kormánynak se pénze, se akarata nem volt ilyenfajta beruházásokra, ez a kormány pedig ebben teljesítette ki a Mészáros Lőrinc és társai-féle oligarchaközösség létrehozatalát. Ahhoz költeni kell, hogy jusson másoknak is.

Én csak egyet szeretnék nagy tisztelettel önöktől kérni. Ami ebben a költségvetésitörvény-módosításban van, annyiban természetesen indokolt, hogy előírják a törvények, előírja a jogalkotási törvény, a költségvetés, a költségvetés működésének mechanizmusa, hogy ha változik akár csak egy fejezet átalakítása vagy átcsoportosítása, ahhoz valóban bizonyos körülmények között parlamenti jóváhagyás kell. Ezzel semmi probléma nincs. Annak a szellemiségével van probléma, ami létrehozta ennek a törvényjavaslatnak egyes tételeit, és ezért van az, hogy már régen az elmúlt két órában nem magáról a javaslatról beszélünk, hanem azokról az egyéb körülményekről, amelyek igenis, ha tetszik, ha nem, jogosan nem tetszenek akár egy ellenzéki képviselőnek, az pedig különösen nem, hogy attól nem lesz senki jobb, hogy a másikat degradálja.

Én azt utálom az elmúlt tíz évben, hogy állandóan azt mondják, hogy jobbak vagyunk, mint a Gyurcsány-kormány. Hát, várta azt valaki, hogy csak jobb legyen? Nem! Azt várta mindenki, hogy jó legyen. Nem akarok viszonyítást. Azt akarom, hogy jó kormányzás legyen, azt akarom, hogy ne mutogassanak egymásra, azt akarom, hogy a saját erényeiket mutogassák, és ne azzal tegyék relatívvá az önök munkájának minőségét, hogy a másik hogy csinálta. Gyakorlatilag akkor azt is mondhatnánk, hogy az a villanyszerelő, aki tönkreteszi a ház villanyrendszerét, az milyen rossz villanyszerelő, majd amikor jön a következő villanyszerelő, és az csak az egyik biztosítékot teszi tönkre, és akkor azt mondja, hogy jobb vagyok, mint az előző, mert az előző az egész rendszert tönkretette.

Úgyhogy nagy tisztelettel azt kérem önöktől, hogy picit szerényebben, picit polgárközpontúbban és picit inkább a munka minőségére és hatékonyságára tessenek törekedni, mint állandóan a két oldalnak egymásra való mutogatására, mert egy biztos: a polgárok ennek csak vesztesei lehetnek. Köszönöm szépen.