STUMMER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor február végén Törökország bejelentette, hogy megnyitja nyugati határait az Európába tartó migrációnak, akkor mindenki arra számított, hogy évek után ismét ez lesz a következő hónapok legfontosabb és leghangsúlyosabb társadalmi kérdése Európában. Amikor nézte az ember a görögöknél készített riportokat, olvasta az újságírói tudósításokat, olyan érzése lehetett, mintha visszament volna az időben egészen 2015-be. Egymást lökdöső tévéstábok, kövekkel dobálózó bevándorolni szándékozók, idegesen toporgó rendőrsorfalak, a letaposott vetemény és a felfordulás miatt háborgó helyiek, no meg Soros György minden bokorban. Európa már éppen becsatolta az öveket, amikor jött a járvány, ami itt is mindent megváltoztatott. Képzavar, de mégiscsak ez a legszemléletesebb: a vírus hibernálta a migráció problémáját. Az embercsempész-hálózatok egyik napról a másikra befagytak, az európai politikusoknak pedig hirtelen kisebb gondjuk is nagyobb lett annál, mint hogy nem létező veszélyhelyzetek felszámolásában jeleskedjenek. A szírek helyett a maszkok, az afgánok helyett pedig a lélegeztetőgépek hiánya lett a legsúlyosabb problémájuk. Rekordidő alatt kellett legalább nagyjából gatyába rázniuk azt az egészségügyet, amit évtizedek alatt elhanyagoltak igen, önök is.
(11.00)
A járvány első hullámának végeztével most pedig mindenki azt figyeli, hogy mi az, ami megváltozott. Megváltozotte az intenzitás? Megváltoztake az útvonalak? Vagy megváltoztake a csempészek módszerei? Milyen gyorsan fog újra beindulni ez a bizonyos migrációs gépezet? Egy azonban biztos: járvány ide vagy oda, ez a probléma továbbra is itt marad a nyakunkon, mert ne legyenek illúzióink! a migráció léte vagy nem léte nem attól függ, hogy Erdoğan elnök kihasználjae ezt a kártyalapot aktuális geopolitikai játszmáinak érdekében, vagy nem attól függ ennek a léte vagy nem léte, hogy önöknek kelle még egy kérdés a legújabb nemzeti konzultációba. Vírus ide vagy oda, Európa öregszik, a Közel-Keleten pedig folytatódik a népességrobbanás, az éghajlatváltozás, és a háborús konfliktusok pedig továbbra is a Nyugat felé vándorlásra ösztönzik az oda születőket.
Én csak remélni tudom, hogy az utóbbi években mindenki megtanulta a leckét, hogy az illegális migráció kihívásainak nincs egyszeri, annak csak és kizárólag folyamatos megoldása létezik. A migrációs útvonalak folyamatosan változnak, az embercsempész-hálózatok állandóan keresik a rést a pajzson, a Nyugat-Európába tartó csoportok pedig mindig a legkisebb ellenállás felé haladnak. Én arra kérem a kormányt, hogy az ország valódi biztonsága érdekében ne essenek a kevélység hibájába, ne tekintsék ezt az ügyet sem elrendezettnek, sem megoldottnak, merthogy nem az.
Maguk szokták mostanában mondogatni, hogy mindig a legrosszabb forgatókönyvvel kell számolni. Hát, én azt kérdezem önöktől, hogy akkor ebben az ügyben ugyan miért nem így tesznek. Miért hagyják azt, hogy a megalázó nettóbérek és a szörnyű munkafeltételek miatt szétszéledjen a rendőrségi állomány? Miért nézik végig érdemi eredményeket hozó intézkedések nélkül a Magyar Honvédség égető létszámhiányát? Miért nem segítik az önkormányzatokat, hogy kaphassanak állami támogatást a mezőőrségeik fenntartásához? Miért csinálnak politikai hiúsági kérdést abból a korábbi javaslatból, hogy állítsuk vissza az önálló határőrséget? És hogy miért fontosak ezek a kérdések? Nos, azért, mert most úgy állunk, hogy a jelen állapotok alapján nemhogy a legrosszabbal, de még egy közepesen rossz forgatókönyvvel számolva sem tudják garantálni a magyar emberek biztonságát. Hogyha ezeken a kritikus pontokon, mármint a rendőri állományban, a katonaságnál, a mezőőrségnél vagy éppen a leendő határőrségnél nem lesz érdemi változás, akkor a magyar kormány nem fogja tudni garantálni az államhatárokon belül a magyar emberek biztonságát.
Nem véletlenül hoztam ide a felszólalásom elején a 2015-ös képeket. Önök akkor is az utolsó pillanatban kaptak a fejükhöz, és félek, hogy most is így lesz. Ismerjük már a gondolkodásukat. Az orbáni hatalomgyakorlásnak az egyik, ha nem a legfontosabb szabálya az, hogy akkor kell megoldani a problémát, amikor probléma van. Márciusban is ugyanígy jártak, ezért volt az az áramszünet, ezért volt az a toporgás egy-két héten keresztül, amikor megjött a koronavírus-járvány, és nem tudtak a helyzettel mit kezdeni, mert a nagyfőnök nem foglalkozott ezzel az üggyel időben. Legyenek kedvesek, most kivételesen ne járjanak így, hanem akkor foglalkozzanak a problémával, amikor tudják, hogy a probléma közelít!
Államtitkár úr, én arra kérem, hogy ne azt mondja el most, ami van, hanem azt mondja el, ami lesz, hogy hogyan lesz a mostaninál több rendőrünk, katonánk, mezőőrünk és határőrünk, hogyan fogják megvédeni Magyarországot. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)