DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon fontos törvényjavaslat van előttünk, egy nagyon fontos területet érint ez a javaslat. Azért, hogy elkezdjem a vezérszónoki felszólalásomat, egy példát szeretnék ideidézni ezzel kapcsolatban, mégpedig Rómer Flóris életéről mondanék néhány gondolatot. Őt tekintik Magyarországon a régészet atyjának; művészettörténész, festőművész, egyetemi tanár. 1815-ben Pozsonyban született és 1889-ben Nagyváradon halt meg. A váradolaszi temetőbe temették el, és ez a váradolaszi temető egy jó példa arra, hogy milyen fontosak a nemzeti értékeink, amelyek Trianon után máshová kerültek. A váradolaszi temető Nagyvárad Házsongárdja volt. 1779-ben nyitották meg, idetemetkeztek a nagyváradi polgárok, a kiemelkedő egyházi, irodalmi és közéleti emberek, ez volt az ő végső nyughelyük; püspököknek, egyetemi oktatóknak, híres építészeknek, festőknek, irodalmároknak, a polgármestereknek, Bihar megye történelmi családjainak is a nyughelye. És mi történt vele Trianont követően? Felszámolták, Mihai Viteazul névre keresztelték át, egy történelmi magyar közterületet, és a megye és a város történelmétől idegen elnevezése lett ennek a régi magyar közterületnek. Az ő példáján láthatjuk, hogy miért fontos megőrizni a határon túli emlékeket. Ez nekünk, azt gondolom, anyaországi nemzedékeknek is egy nagyon-nagyon fontos kötelezettségünk.
Rómer Flórist azért idéztem ide, mert lett egy terv, a kormányzatnak egy terve, 2015-ben a Kárpát-medencei magyar műemlékek megóvására, felújítására hozták létre; feladata még magyar vonatkozású épített örökség kutatása, dokumentálása. A terv megvalósítását a Teleki László Alapítvány végzi. Tehát ebből is látszik, hogy e tekintetben is Rómer Flóris nagyon fontos személyiség.
De szeretnék néhány példát ideidézni, hogy mi az, ami nagyon láttatja azt, hogy a határon túlra került épített vagy művészeti alkotások milyen formában kerültek veszélybe az elmúlt időszakban. Látni kell, hogy amikor valamit lerombolnak, egy műemléket, az általában mindig tudatos, célja a valódi történelmi múlt elhomályosítása, elfeledésre ítélése, sokszor a helyükre új műemlék kerül új ideológiával. Reményik Sándor így írt erről: „Fekete erdő van közöttünk, / Keserű árok van közöttünk, / Ledöntött szobrok, elnémult harangok / Kísértenek közöttünk.” Így írt róla, hiszen ledöntött szobrok, megtépázott magyar múlt, ez jellemezte a Trianon után kialakult helyzetet a határon túl.
Szeretném néhány műemlékre felhívni a figyelmet, amely nagyon fontos volt a magyar állam szempontjából. Az 1896. évi VIII. törvénycikk állított fel műemlékeket, millenniumi műemlékeket Magyarországon. Ilyen volt a dévényi Árpád-szobor; ahol a Duna befolyt magyar területre, ott állították fel 1896-ban a Jankovits Gyula szobrász által készített művet, amely a 907-es pozsonyi csatára is emlékeztetett. A 21 méter magas korinthoszi kőoszlop tetején Árpád-kori magyar vitéz szobra állt.
(12.40)
Mi történt vele? 1921-ben felrobbantották. A hétből a másik emlékmű a Zobor-hegyi millenniumi emlékmű volt Nyitra mellett: az 587 méter magas Zobor-hegy tetejére építették, a honfoglalás egyik utolsó diadalmas csatájának a helyszínére, ahol Huba, Zoárd és Kadocsa vezérek vívták dicső csatájukat. S mi történt ezzel a millenniumi szoborral? 1921-ben magát az emlékművet is ledöntötték. A munkácsi millenniumi emlékmű is majdnem hasonló sorsra jutott. A munkácsi millenniumi emlékművet ledönteni ugyan nem tudták, felrobbantani nem merték; felállványozták, leszerelték a négy és fél méter fesztávolságú turulszobrot. A brassói millenniumi emlékmű is hasonló sorsra jutott: a 21,5 méter magas dór oszlopokon álló Árpád-kori fegyveres harcost is amely Jankovics Gyula alkotása volt, és a brassói Cenk-hegyen állt román nacionalisták robbantották fel. A zimonyi várhegyi millenniumi emlékmű egy picit jobban járt, hiszen az 1896-ban készült el a turulszoborral, egy 37 méter magas építményen helyezték el amelyet a nép Hunyadi-toronynak nevezett el a 4,5 méter szárnyfesztávolságú turulszoborral a tetején, amely a munkácsi szobornak volt a párja, 1924-ben szerb fiatalok ezt is leverték, összetörték a szobrokat, a jelképeket, a feliratokat levésték. De ugyanígy járt a pozsonyi Mária Terézia-szobor és a szoborkomplexum is.
Azt lehet tehát látni, hogy ezeket a magyar emlékeket, amelyek a határon túlra kerültek, az utókor nem igazán becsülte meg, megvédeni sem igazán sikerült ezeket. Ezért is nagyon fontos, hogy ami ma még létezik, az épített örökség, amely a Kárpát-medencében, Közép-Európában, a jelenlegi határainkon túl található, az valamilyen formában védelemre kerüljön.
De ha már itt tartunk, azért kritikát is szeretnék megfogalmazni a kormány elmúlt évtizedével kapcsolatosan az örökségvédelmi rendszerrel összefüggésben.
Szakemberek fogalmaztak meg kritikát a kormány örökségvédelmi rendszeréről. Elsősorban azt róják fel a kormánynak, hogy fővárosi presztízsberuházásokra milliárdokat költ, míg a szakmai intézmények szép lassan elsorvadnak, vegetálnak. A területen ad hoc döntések születnek, nincs, aki keretet szabjon ennek, nincs, aki összefogná az ez irányú politikát; nincs irány, érdekek mentén alakítják a szabályokat az örökségvédelmi rendszer az elmúlt évtizedben Magyarországon darabokra hullott. Az intézmények tologatása, feldarabolása csak rontott a helyzeten, folyamatos a bizonytalanság, emiatt a legjobb szakemberek elhagyták ezt a területet. Nincs átfogó elképzelés az örökségvédelemről. A kormány a kevéssé összetartozó szakterületek korábbi összevonásával apránként szinte teljesen felszámolta a műemlékvédelmet Magyarországon.
Létezett még a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a KÖH, amely azonban megszüntetésre került, s feladatai átkerültek a kormányhivatalokhoz; ott politikai vezetők irányítása alatt a gyámüggyel vagy például a növényvédelemmel együtt hozták meg a nem ritkán szakmailag megkérdőjelezhető döntéseket. Egyes vélemények szerint az ingatlanlobbi és a fideszes nagyvárosok polgármestereinek érdekeit sértette a szigorú szabályozás, ezért szüntették meg az Örökségvédelmi Hivatalt, hiszen a műemlékeket érintő fejlesztések esetén a KÖH folytatta le az építési engedélyezési eljárást, felügyelte az építkezés menetét, adta ki a használatbavételi engedélyeket, már ha az építkezések megfeleltek a hivatal által előterjesztett feltételeknek. Az örökségvédelem módszeres lebontásának egyik állomása volt a Forster Központ megszüntetése. A kormány Várba költöztetése miatt a műemléki gyűjtemények helyzete válságos állapotba került, a fotótár, a tervtár egy csőtörés nyomán elázott.
Megállapíthatjuk, hogy az örökségvédelem területén elmaradt a rendszerváltás, azt a napi politika, egyéni és különböző gazdasági érdekek irányították az elmúlt időszakban. Egyesek nagyon súlyos kritikát fogalmaztak meg: egészen a Ceauşescu-rendszer műemlékvédelmi politikájával húztak párhuzamot az Orbán-kormány műemlékvédelmi politikáját illetően, ugyanis amikor Ceauşescu falurombolási tervének útjában állt a műemlékvédelem, akkor egyszerűen megszüntette azt Romániában a 70-es években, és Magyarországon is az Orbán-kormány alatt drasztikus átszervezésekről, leépítésekről, hatáskörelvonásokról, intézménymegszüntetésekről beszélt az egész szakma. Ebből is láthatjuk, hogy azért nagyon súlyos problémák vannak a műemlékvédelem területén Magyarországon. Ezért is örülünk, hogyha vannak olyan jogszabályok, amelyek előremutatóak lesznek, vagy olyan kezdeményezések, amelyek ezt az állóvizet kimozdítják.
Maga a törvényjavaslat, amely benyújtásra került, és amely a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványról és a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról szól, alapvetően támogatható, hiszen fontos célok kerülnek megfogalmazásra benne, a műemléki vagy műemlékvédelemben nem részesülő, de kulturális, történelmi, művészeti értékkel rendelkező, magyar vonatkozású történelmi, kulturális örökség, s a többi, s a többi, értékek megőrzése a célja, erre hozza létre a kormány ezt az alapítványt. Az alapítvány tulajdonjogába kerülhetnek, amit ő megvásárol, amelyek magyar szempontból kulturális, történelmi, művészeti, építészeti értékkel rendelkeznek, és ennek a megőrzése nagyon fontos a magyar nemzet tudata szempontjából, a magyar nemzet összetartozása, emlékeink, épített emlékeink megőrzése szempontjából.
A jogszabály vagyonkezelésről szól, illetve szól arról is, hogy milyen vagyontárgyakat biztosít az alapítvány rendelkezésére, mit ad át, miből tud majd gazdálkodni ez a szervezet. Itt azért nagyon fontos megjegyezni, hogy az az összeg, amely vagyonjuttatásként az alapítvány rendelkezésére lesz bocsátva, a cél megvalósításához egy hihetetlen mértékben kicsi összeg, tehát ebből az összegből, amely itt elkülönítésre és átadásra kerül vagyonjuttatásként az alapítványnak, az nem tudja betölteni azt a célt, amilyen célt ez a javaslat megfogalmaz. Itt százmilliókról beszélünk, egészen pontosan 187 millió forintról fogunk beszélni, ami a magyar épített környezet, a határon túli épített környezet, a magyar műemlékek megvédésére, mondhatjuk, nulla. Itt több száz, több ezer olyan műemlékről van szó, amelyet meg kellene védenünk.
Nemrégiben volt egy szakmai kongresszus Marosvásárhelyen, ahol azt mondták, hogy csak körülbelül Székelyföldön legalább ezer olyan épület van, amelynek az állagmegóvása fontos lenne, amely a magyar nemzet szempontjából fontos értéket hordoz magában, és ezek egy része, ha nem nyúlunk hozzá, már néhány év alatt vagy egy évtized alatt is az enyészet részévé válhatna. Ezért nagyon fontos, hogy mielőbb minél nagyobb mellé tett összeggel tudjon gazdálkodni ez az alapítvány, és be tudja tölteni azt a célt, amiért a parlament azt létrehozná.
Még egy gondolat arról, hogy milyen részvényeket is kap az alapítvány. A MANEVI Zrt. 100 darab törzsrészvényét, illetve a Comitatus-Energia Zrt. 8700 darab törzsrészvényét kapja meg. A MANEVI Zrt.-t már 1997. március 1-jén megalapították, tulajdonosa a magyar állam, a tulajdonosi jog gyakorlója a Külgazdasági és Külügyminisztérium. A cég jegyzett tőkéje, mint mondottam, 100 millió forint. Fő tevékenysége: saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása, üzemeltetése, viszont ennek a cégnek a nettó árbevétele például 2018-ban 1 millió 841 ezer forint volt, de az adózott eredménye például 2013-ban 3,1 millió vagy 2016-ban 1,3 millió forint volt én nem tudom, hogy ebből az összegből, ezekből a bevételekből mire fogja futni. Itt tehát nem tízszeres szorzóval kellene számolni, hanem százszoros vagy adott esetben ezerszeres szorzóval kellene számolni, hogyha egy ilyen célt akarunk megvalósítani, akkor sokkal, de sokkal nagyobb összegre lenne szükség.
(12.50)
De ugyanez a helyzet a Comitatus-Energia Zrt.-vel kapcsolatosan is, melynek a székhelye Miskolc, a létesítő okirata 2011. május 31-én kelt, és fő tevékenysége a villamosenergia-termelés. Ennek a cégnek a jegyzett tőkéje 87 millió forint, tulajdonosa a magyar állam, és a joggyakorló a Külgazdasági és Külügyminisztérium. A részvények száma: 8700 darab törzsrészvény, egyenként 10 ezer forint értékben.
Tehát azt látjuk, hogy ez egy nagyon fontos terület, amihez most hozzányúlunk. Nagyon fontos lenne, hogy megbecsüljük az épített környezetünket, a magyar történelem emlékeit, az építményeket, amelyek határon túl rekedtek. Itt beszélünk templomokról, főúri udvarházakról, amelyek lassan enyészetté válnak, gyönyörű falusi kastélyokról, és nagyon sok minden másról, amit kötelességünk lenne megőrizni. Ezért azt gondolom, hogy az irány jó, támogatható, de sokkal erőteljesebben kellene fellépni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)