DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. A T/10954. számú törvényjavaslatot tárgyaljuk, amely a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítványról és a Közép-európai Épített Örökség Megőrző Alapítvány részére történő vagyonjuttatásról szól. Van ebben az ülésteremben vagy az Országgyűlésben olyan képviselő, aki azt gondolja, hogy ne kellene Közép-Európában a magyar örökségünket elsőrangúan őrizni és fejleszteni? Ilyen képviselő nincs. Mindenki egyetért abban, immár 30 éve, hogy mindazt a magyar örökséget, ami nemcsak határainkon belül, hanem kívül is van, ápolni, gondozni, felújítani, megőrizni és minden-minden olyan tevékenységet elvégezni köteles a mindenkori magyar kormány, ami ezt a célt szolgálja.
Ha megnézzük az elmúlt 30 év költségvetését és zárszámadásait, rendre találkozunk nemcsak határon belül, hanem határon kívül is azoknak a feltárt és megszerezhető vagy államközi egyezmények útján felújítható örökségeink megvalósításával, ami ezt a célt szolgálja. Tehát mit mondhatunk? Azt, hogy ma ebben a kérdésben konszenzus van; ma ebben a kérdésben a kormánynak számtalan lehetősége van arra, hogy ezt a célt bármilyen más eszközzel megvalósítsa. Akkor fel kell tenni a kérdést, hogy miért kell ehhez ezt az alapítványt létrehozni, és miért kell ebbe az alapítványba éppen ezt a két állami vagyonelemet bejuttatni. Sajnos azt kell megállapítanom, bármennyire is a legnagyobb jóindulattal álltam ehhez a javaslathoz, hogy a cél és az ahhoz rendelt eszköz semmilyen módon nem korrelál egymással.
Jelzem egyébként, hogy köszönöm Gyüre Csaba képviselőtársamnak, hogy a történelmi áttekintés mellett beszámolt arról, hogy a magyar örökségvédelem belföldön milyen deficitekkel dolgozik, és csak példának hoznám, csak a legutóbbi időszakból: a Fortuna-ház Hess András tér felőli udvarában a műemlék épület lebontása, a szolnoki Tabán városrészben a műemléki épületek megsemmisítése, a Mahart-háznak a műemlékvédelem ellenére csak a homlokzat megtartása és a teljes átalakítás, vagy például a Bem téren a Radetzky-laktanya lebontása, illetve a műemlékvédelmének a felszámolása, tehát azért jó pár, belföldről származható példánk van arra, hogy érdekes módon a kormányzat belföldön az örökség- és műemlékvédelmet azért nem olyan elánnal képviseli.
Azt mondja ez a jogszabályjavaslat, hogy az Országgyűlés arra hívja fel a kormányt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az alapítvány létrehozatalára. Az elmúlt időszakban számtalan ilyen javaslat jön be, hogy a kormány megkéri az Országgyűlést, hogy az Országgyűlés kérje meg a kormányt valamire. Hát, erre egyáltalán nincs szükség! A kormánynak joga van bármikor is alapítványt alapítani, diszkrecionális joga. Abban az esetben, ha megalapít egy alapítványt a kormány, és annak az alapítványnak a jogi státuszához bármilyen módon kell az Országgyűlésnek valamely törvényt módosítani vagy új javaslatot megszavazni, akkor be kell hozni, és azt megtesszük, de magához az alapítvány létrehozatalához egyáltalán nincs szükség semmiféle országgyűlési felhatalmazásra.
Aztán következik a jogszabályban az, hogy a külgazdaságért felelős miniszter felel az alapítvány alapításáért, és aztán ő gondozza a jövőben is. A kérdés: a kulturális örökséghez miért a külgazdasági miniszter tevékenysége szükséges? Már bocsánatot kérek, azért, mert a külgazdasági miniszter gyakorolja annak a két állami tulajdonú vállalatnak a tulajdonosi jogait, amelyet majd az alapítványnak odaadnak? Hát, ehhez egyszerűen csak annyi kell, hogy megírja az okiratot, de utána a közép-európai kulturális örökség védelmében nem a külgazdasági miniszternek kellene ezt az alapítványt gondoznia, felügyelnie és támogatnia, hanem mondjuk, az EMMI valamely államtitkárságának, akik mondjuk, a kultúrával foglalkoznak, mert nem gondolom, hogy ez a külgazdasági miniszternek kellene hogy a feladata legyen.
Aztán: az alapítvány részére való állami vagyonjuttatás. Két olyan vállalatról van szó, amely állami tulajdonban van. Az egyik nemesfém-kereskedelemmel foglalkozik, a másik energetikával. 2018. december 31-én ennek a MANEVI Zrt.-nek 58 milliós üzemi vesztesége volt, majd mínusz 12 milliós üzemi eredményt produkált, azaz osztaléka nincs. A Comitatus-Energia Beruházási Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt.-nek pedig 30 milliós vesztesége van. Osztaléka nincs, ugyan van 3 milliárdos eszközállománya, amely valójában egy szlovén cégbeli tulajdonjog, ez a bizonyos szálloda, és ennek a cégnek összesen 15 millió forint készpénze van. Tehát ez két olyan cég, amelytől a jövőben semmiféle módon nem várható, hogy olyan osztalékot tudjon produkálni, amely ennek a célnak a megvalósítását szolgálja.
Nagyon sajnálom, de azt vagyok kénytelen feltételezni, hogy ezt a két állami céget egyszerűen át akarják a magánvilágba terelni, és ezt a rendkívül nemes célt felhasználják erre. Én nagyon sajnálom, hogy ezt a nagyon nemes és fontos témát ilyen szintre hozta a kormányzat.
És akkor beszéljünk a jogi kérdésekről, hiszen jogászember vagyok. Az van ebben a javaslatban, hogy ha az ingyenesen az alapítvány tulajdonába átadott vagyont az alapítvány mégis értékesíteni akarná, akkor az állam ezt megvásárolhatja. Először is, mi az, hogy egy ingyenesen juttatott vagyont az állam visszavásárol? Milyen jogon? Mert ha azt mondja, hogy a kapott vagyont már úgy hasznosította, hogy annak az értéke emelkedett, és az értékemelkedés erejéig van a visszavásárlás esetén fizetési kötelezettsége, az megint más. De ezt el sem tudom fogadni, hogy miért kellene az adófizetőknek egy ingyenesen odaadott vagyont még egyszer megvásárolni. Ez elfogadhatatlan!
Aztán itt van a jogi zagyvaság. Szerepel itt vételi jog, szerepel itt elidegenítési és terhelési tilalom, de ahogy ez ebben le van írva, én nem tudom, hogy járte jogász ennek a javaslatnak a környékén, mert ez valami döbbenet. Először is, a vételi jogot ki lehet kötni; ha határidő nélkül kikötik, akkor annak az első deklarációjától számított 6 hónapig él. Tehát ami ide bele van írva, hogy ha el akarja idegeníteni, akkor az államnak fel kell ajánlani, és a vételi joga fog 90 napig élni, ez azért elfogadhatatlan, mert a vételi jog intézményétől ez teljesen idegen, ugyanis vagy meg kell határozni a vételi jog kezdő vagy végnapját, vagy ha nem határozzuk meg, akkor a kezdő naptól számított 6 hónap, tehát ez a jogintézmény itt sehogy sem működik.
Ha azt akarta volna a jogalkotó, hogy elővásárlási joga van az államnak, akkor azt kellett volna megtenni. Ha elővásárlási joga van, azt pedig be kell jegyezni a tulajdoni lapra, be kell jegyezni, ha ingatlanról van szó. Ha nem ingatlanról van szó, akkor pedig a cégnyilvántartásban valamilyen módon ezt fel kell tüntetni, de egy biztos: a vételi jog, az elidegenítési és terhelési tilalom és az elővásárlási jog egymástól teljesen eltérő jogintézmények, és ezek össze vannak keverve ebben a javaslatban, úgyhogy már tényleg azt kell mondjam, hogy szinte érthetetlen.
Majd az van a rendelkezések között, hogy ha az alapítvány jogutód nélkül megszűnik, akkor annak a vagyona visszaszáll az államra. És mi van akkor, kérem szépen, ha ennek az alapítványnak akkor már semmi vagyona nincs akkor mi száll át az államra? Kinek lesz a felelőssége az, milyen felelősségi viszonyok vannak abban, hogy ez az alapítvány vagy ezek az alapítványok már nem az elsőt alapítja meg a kormányzat az Országgyűlés segítségével a célt megvalósítják-e? Ki ellenőrzi azt, hogy az a cél, amire rendeltettek, az ténylegesen megvalósul-e?
(13.20)
És egyébként, ha azt nézem, amit az eddig, az elmúlt hónapokban megalapított alapítványok kuratóriumi tagjait láttam kinevezni, gyakorlatilag a kormányzatban dolgozó kormánytisztviselők, miniszterek államtitkárok a kurátorok. Hát, nem lehetett volna egyszerűen azt mondani, hogy most a Külügyminisztériumnak is kell egy alapítvány, mert ő még nem kapott? Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha valaki ezt a szent ügyet, mint a magyar örökség védelme, összekeveri szimpla üzleti üggyel, és ezt felhasználja arra, hogy bizonyos állami vagyonelemeket át lehessen játszani az állam fennhatósága alól más szervezetekbe, akkor én nagyon szomorú vagyok. Akkor tényleg nincs értelme nekünk itt lennünk, nincs értelme ezt a munkát folytatnunk.
Nem létezik olyan, hogy önök a kormányzat tevékenysége útján, költségvetési forrásokból, a Külügyminisztérium segítségével, ha az kell ahhoz, hogy határainkon túli magyar örökség felújításához, megóvásához, fejlesztéséhez segítséget nyújtsunk, nem létezik, hogy egy ilyen alapítványi formát kelljen létrehozni, és ne lehetne az elmúlt 30 év gyakorlata alapján ezt a szent ügyet úgy képviselni. Köszönöm szépen.