DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mi is, amikor megláttuk ezt a javaslatot, és egy kicsit ott folytatom, ahol korábban befejeztem, hogy igazság szerint nekünk önökkel, azaz a kormányzó pártokkal már sokkal több a tapasztalatunk, mint amennyi illúziónk maradt, ezért azokat a helyzeteket kerestük, amelyeknek az előállítására vagy törekszenek, vagy éppen amely helyzeteket meg akarnak oldani. És ugye, általában nem ez az első olyan törvénytervezet, amely valamely szinten azért megpróbálja zárójelbe tenni az októberi önkormányzati választásokat. A későbbiekben ki fogok arra térni, ebben az esetben ez hogyan van így.
(15.10)
Van, amit egyébként másképp látunk, mint ahogyan államtitkár úr, hogy könnyebb lesz az adósnak a védekezés. A mi álláspontunk szerint azt látjuk, hogy könnyebb lesz egyébként, mondjuk, egy hitelezői választmányban egy blokkoló kisebbséget felállítani vagy éppen összeszervezni, mint hogy az adósnak mennyivel könnyebb lesz a saját érdekeit képviselni ezekben az ügyekben.
Az elektronikus úton történő jelenlét, illetve szavazás kétségkívül egyébként a XXI. században könnyebben létrehozható, megoldható azzal együtt, hogy nagyon sokszor a személyes jelenlétet nem igazán tudja pótolni. Itt minden egyes esetben azt vizsgálni kell, amikor valaki az elektronikus válaszával vagy éppen az elektronikus küldeményével tud valamilyen jognyilatkozatot tenni, hogy annak a pontossága, illetve a feltett kérdés pontossága milyen szinten határozza meg magát a választ. Itt nyilvánvalóan arra utalok, hogy nagyon sok helyütt, ahol most arról van szó, hogy olyan helyzeteket, amelyeket most csak elektronikus úton lehetett megoldani, az ember sokszor találkozott azzal, hogy bizony anyagi kérdéseket alaki jogi kérdésekké változtattak, és utána a későbbiekben ez viszi félre a vitát. Nem tudom, hogy ettől egyszerűbb lesze, az biztos, hogy korszerűbb, de azt nem tudom rögtön mondani, hogy egyszerűbb lesz-e.
Azt gondolom, ezek azok a dolgok, amelyek első körben az ember eszébe jutnak, egészen addig, ameddig nem látja azt, hogy a kormány saját magának hogyan bővíti a teret. Nyilvánvalóan meghallgatva a kormánypárti hozzászólókat, természetesen csak a jobbítás szándékával, arra törekszik ezzel a kormányoldal, és arra törekszik természetesen a kormány is, hogy ezzel mennyivel jobbá és szebbé tegye azoknak a közszolgáltató cégeknek a mindennapjait, amelyek tartozásokat halmoztak fel, urambocsá!, a fizetésképességük határára sodródtak.
Az okokat kellene felszámolni, államtitkár úr, nem a koronavírust azt is , de az okokat, amelyekkel oda tud kerülni egy közszolgáltató cég a fizetőképességének a határára, vagy éppen azon túl is, és fizetésképtelenné válik. Annak az okait kell megvizsgálni, hogy mitől adósodnak el stratégiailag fontos itt azért nyitok egy zárójelet, aztán majd később önök ezt bővíteni szokták, hogy mi az, ami stratégiailag fontos, de legalábbis közcélokat szolgáló, úgymond közérdekű üzemeket hogyan tartanak önök mozgásban. A céllal alapvetően egyet lehet érteni: ne hordják szét ezt a vagyont. Ezzel tökéletesen egyet lehet érteni. Hozzáteszem, hogy általában akik szét szokták hordani a vagyont, azokat általában az önök pártjához szokták közel mondani, mint kormánypártokhoz közeli vállalkozók, de alapvetően egyetértünk. De ha megnézzük azokat az okokat, amelyek oda vezetnek, hogy ezek a cégek elérnek a fizetőképességük határára, urambocsá!, azt túl is lépik, fizetésképtelenek lesznek, csődvédelmet kérnek, vagy éppen felszámolási eljárás indul ellenük, akkor meg kell nézni, hogy mely okok vezettek oda, és akkor azok között olyanokat fogunk látni, mint például a közműadó. Bizony, az önkormányzati cégek nagy többsége a közműadót hitelből tudta kifizetni. Azt hiszem, nagyjában-egészében négy éve, öt éve hívtuk fel arra a figyelmet, hogy ez százmilliárdos nagyságrendű tétel, amely a közműcégeknél tudja, államtitkár úr, közérdekű cégek, amelyek közszolgáltatást látnak el jelentkező adósságállomány. Ezen nem segített a rezsicsökkentés sem, hiszen korlátozta a bevételeit ezeknek a cégeknek. Volt, amelyik kapott kompenzációt, volt, amelyik nem kapott kompenzációt, egy dolog volt a biztos, a kormány tagadta, hogy a rezsicsökkentésnek bármikor is kellett volna a kompenzációját kifizetni a közműszolgáltatók felé, de cserébe megadóztatták őket, és ez egy százmilliárdos történet volt már akkoriban. Na, ez például oda vezethet, hogy nem tud megfelelően fizetni egy közműszolgáltató cég, elér a fizetésképtelenség határára, urambocsá!, azt túl is lépi. Ezt az okot is meg kellene szüntetni, nem a rezsicsökkentést, a közműadót. Meg lehetne szüntetni a közműadót, máshonnan előállítani ezeket a bevételeket, urambocsá!, a kiadásokat, a költekezést visszavenni. Ez lenne az első ilyen ok.
A második ilyen ok, és általában mind a kettő, hogyan mondjam, Budapestre fókuszálódik, nyilvánvalóan a legérzékenyebb politikai veszteség a kormányoldal számára, hiszen itt két nagy olyan társaság van, az egyik a hulladékgazdálkodást, a másik pedig a tömegközlekedést látja el, ami érzékeny veszteség volt az önök gazdasági holdudvarának is. Talán okkal tarthatunk attól, hogy önök képesek is előállítani egyébként azt az állapotot, azon túlmenően, hogy túladóztatják ezeket a cégeket, és a bevételeiket pedig törvény által korlátozzák, önök másképpen is képesek előállítani azt az állapotot, hogy egy közszolgáltatást ellátó cég elérjen a fizetőképességének a határára, urambocsá!, fizetésképtelenné váljon, csőd- vagy felszámolási eljárás induljon vele szemben. Például ami Budapesten egy aktuális hír, hogy a BKK-nak azt a támogatást a kormány nem kívánja megadni, amit korábban megadott. Hát, így el fog érni egyébként a fizetésképtelenségbe! Hát, láttuk-hallottuk, hogy a BKK-nak mekkora kiesése volt akkor, amikor tartott a koronavírus-járvány. Halkan mellé tesszük, hogy ebbe belejátszott természetesen az ingyenes parkolás kérdése is. Ha nem kell fizetni a parkolásért, szívesebben használják az emberek az autóikat, mint hogy felüljenek egy buszra. De azt mondom, ez mégiscsak egy olyan vélemény, amikor azt mondjuk, hogy lehet, hogy az autóban egyedül ül, biztos, hogy a buszon többen vannak, nehezebben kapja el a fertőzést, és ez a védekezéshez szükséges szabály. Na de hát, államtitkár úr, ilyenkor ezt vissza szokták pótolni! Ha védekezésből valakinek árbevétele esett ki, akkor azt vissza szokták pótolni, és most látjuk, hogy ezen most vita van. Tehát nem szalad a kormány segíteni ennek a cégnek, hanem megvárja azt, ameddig ez a cég esetleg fizetésképtelenné válik.
Ott a másik, a hulladékkezelés. Ez önöknek egy ilyen jól sikerült most az idézőjelet nem tudom kimondani: „jól sikerült” vállalkozása volt az elmúlt időszakban. Ha jól emlékszem, akkor még Lázár János volt a Miniszterelnökséget vezető miniszter, amikor központosítani akarták, és létrehozták ezt a köznyelvben kukaholdingnak hívott nagy hulladékgazdálkodó céget, amelynek ha jól emlékszem a működésének az első másfél évében nem sikerült számlát kibocsátania, holott a kis városi cégek az önkormányzatok tulajdonában álló cégek azok, amelyek el kellett, hogy lássák ezt a feladatot. Az önök holdingjának biztos, hogy volt székháza is meg vezérigazgatója is, de egyetlenegy hulladékszállító járműve nem volt, ezért a feladatot kiszervezték, elláttatták az önkormányzatokkal, majd ez a cég nem fizette ki azt a szolgáltatást, amit az önkormányzati cégek elláttak.
Tudja, miért nem? Azért, államtitkár úr, mert egy évig tartott, ha nem tovább, amíg lefolytatták azt a közbeszerzési eljárást, amelynek a nyertese arra kaphatott felhatalmazást meg szerződést, hogy kinyomtassa azokat a csekkeket, amelyeket a kukaholding kiküldött a lakosoknak, akik a hulladékgazdálkodást mint kötelezően igénybe veendő szolgáltatást igénybe vették, mert ugye ez egy kötelezően igénybe veendő szolgáltatás, csak nem tudtunk érte fizetni mi, lakosok, mert a kukaholding nem küldött csekket. Emlékezzünk ennek a megoldására is: féléves csekkeket kapott mindenki. Ennek is végtelen módon örült a lakosság. De ebben a pillanatban ott tartunk, hogy van egy nagy állami cég, amelynek finanszíroznia kellene az ellátott feladatért az önkormányzati cégeket, amely ezt nem teszi meg. Tehát az állami cég nem fizeti ki az önkormányzati cégeket. És itt jön az a része ennek a módosításnak, amely a legjobban vitatott a mi oldalunkról. Hát, ezt önök hogyan oldják meg? Úgy, hogy azért, hogy ezeket a cégeket egészen biztosan úgy tudják bekebelezni, ahogyan szeretnék, ezért a működőképességük fenntartása érdekében az úgynevezett reorganizációs tervet akár még rendeleti úton is a kormány előállíthatja.
(15.20)
Önök előállítják a helyzetet, hogy az tartozzon, és az menjen csődbe, akit önök szeretnének, majd ezt követően ezt úgy szervezik át, ahogyan azt önök szeretnék, és ezzel közszolgáltatásokhoz fér hozzá a kormány, és vonja el az önkormányzatoktól. Az iskolák, az egészségügyi intézmények, egy kicsit a vízműveknek a korábbi központosítása után, a kis vízművek megszüntetése után most jön a többi közszolgáltatás, jön a közösségi közlekedés, jön a hulladékszállítás. Bármilyen bukdácsoló módon, de az a lényeg, hogy az önök keze ezen rajta legyen, és ha kell, akkor ezeket a helyzeteket elő is lehet állítani.
Mi ebben azt látjuk, hogy sajnos ez nem a megoldás felé halad, nem a fizetőképesség fenntartása, a vagyon megőrzése. Egyébként, államtitkár úr, azt halkan mondom, egyébként a szolgáltatás fenntartása szóba se jött, maximum esetleg a reorganizációs termék, tehát nem a szolgáltatás folyamatosságának fenntartása érdekében történnek ezek a módosítások, hanem innen nézve ez nagyon úgy tűnik, hogy ez annak érdekében történik, hogy ezt a helyzetet minél hamarabb elő lehessen állítani. És látjuk a hírekben, a BKK már nem kap központi forrást, hiába mondták el, hogy naponta mennyi pénz esett ki, milliárdok, havonta milliárdok egészen biztosan kiestek a BKK bevételeiből. Múlt heti hír, hogy hétfőre a kukaholding a fővárosi hulladékkezelésnek a számláját le tudja nullázni, és igazság szerint az a tapasztalatunk önökkel, hogy ha megtehetik, meg is teszik.
Ezért mi ezt a javaslatot nem fogjuk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet.