DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hál’ istennek, ma már a második olyan napirendi pont van itt előttünk, amelyet, én azt gondolom, minden frakció teljesen jó szívvel fog támogatni itt a magyar Országgyűlésben, és különösen akkor, ha azt nézzük, hogy az Országgyűlésről beszélünk, arról, hogy hol van most az ország háza, és hogy hol tartották és milyen régi múltra tekint vissza Magyarországon az országgyűléseknek a története, gyakorlatilag már ezeréves múltja van ennek Magyarországon.

Hogyan alakult ez ki? Hiszen eredetileg mindenfelé tartották az országgyűléseket. Beszéltünk Ópusztaszerről, hogy talán ott volt az első a honfoglalást követően, illetve az országban számtalan helyen volt, és én büszke vagyok arra, hogy bizony Szabolcs megyében is volt ilyen, mégpedig Szent László király idejében, 1092-ben tartottak Szabolcsban zsinatot, ahol egy gyönyörű földvár található ma is, és ma is áll az az Árpád-kori templom, amelyben annak idején az országgyűlést tartották. Bizony sokáig nem volt hagyománya annak Magyarországon, hogy hol is legyen a helyszíne ezeknek az országgyűléseknek, és bizony ahova a király összehívta, azt ott tartották meg. Majd 1277-ben, IV. Kun László idején jutottunk el először odáig, hogy a Rákos mezején tartották meg ezt az országgyűlést, és innentől kezdve aztán majd szinte rendszeressé és gyakorivá vált az, hogy itt országgyűléseket tartottak.

Miért is volt ez a helyszín jó helyszín? Hiszen volt egy domb, amelyet most Királydombnak nevezünk, és ezt vesszük védelem alá, itt állt a királynak a sátra. A főpapok és a főurak a városban, Budán vagy Pesten gyönyörű palotákban tanácskoztak, és csak követek útján érintkeztek a köznemesekkel, illetve a városi polgárok küldötteivel, akik viszont kinn voltak a Rákos mezején, és ott vitáztak. Bizony, annyira elterjedt ez a szó, hogy Rákos mezején zajlanak ezek a viták, hogy a környező népek, nemzetek is átvették ezt a szót, és önmagában a parlament működése, a parlamenti vita, az országgyűlési vita, a szó eredete sokszor Rákos mezejére nyúlik vissza, így például a lengyeleknél rokosz néven, egy kicsit módosulva a Rákos, vagy a cseheknél így, ahogy mondják, rákos néven, vagy az oroszoknál rokos néven; viharos ülés, zendülés, lázadás, ezt jelentik ezek a szavak. Ebből is következik az, hogy annak idején ‑ hogyha a környező népek is így ítélték meg ‑ eléggé nagy hevülettel vitáztak a nemeseink, a városi polgáraink ezen a területen.

Mint már mondtam, 1277-ben volt az első ülés, majd azt követően 35 ülést jegyeztek fel, amelyet itt tartottak. Többek között Károly Róbertet és Mátyás királyt is itt választották királlyá, ezért is nagyon fontos számunkra, mert a két, szinte legnagyobb uralkodónkról beszélünk, amikor Károly Róbertet és Mátyás királyt említjük, és őket is itt koronázták meg. De a Dózsa-féle parasztfelkelés is innen indult, hiszen itt gyülekeztek annak idején a népfelkelők; tudjuk tanulmányainkból, hogy nem felkelésnek indult, hanem keresztes hadjáratnak a törökök kiverésére Európából, erre szervezték a hadakat, erre volt a pápai bulla, a pápai engedély is, majd ebből lett a Dózsa-féle parasztháború, a felkelés, de az is innen indult. A következő nevezetes időpont az 1505-ös rákosi végzés, II. Ulászló halála után jelentették ki a magyar rendek, hogy ők csak magyar királyt, magyar származású, magyarnak született személyt fognak királynak választani. Milyen érdekes ‑ egy kis párhuzam és áthallás ‑, most volt az elnökválasztás az Amerikai Egyesült Államokban, és milyen érdekes, hogy mennyire hasonló az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya, amikor kimondja azt, hogy csak az Amerikai Egyesült Államok területén született személy lehet az Egyesült Államok elnöke; hát, mi ebben néhány évszázaddal megelőztük az Amerikai Egyesült Államok szemléletét, és már bizony az 1505-ös rákosi végzés kimondta azt, hogy csak magyar uralkodót választhatnak az ország élére. Más kérdés az, hogy sajnos ezt a későbbiek során nem sikerült mindig következetesen betartani, és ebből még számtalan problémája is származott az országnak.

1540 az az időpont, amikor az utolsó országgyűlést, rendi országgyűlést itt megtartják, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy 1541 az a dátum, amikortól Magyarország három részre szakadását datálhatjuk, Buda elfoglalásával a törökök benyomultak az ország belsejébe, ezzel török fennhatóság alá került Rákos mezeje is, és ezzel nyilván eljött az idő, hogy máshol kellett megtartani ezeket az országgyűléseket. De valahogy a reformkorban mindig is úgy érezték, hogy a régi dicsőségnek a szinonimája a Rákos mezeje, és erre kell visszanyúlni. Talán ez is befolyásolta nagyjainkat és elődeinket abban, hogy majd a XIX. században, amikor végre eljutottunk oda, hogy fix helyet határoztunk meg, hogy hol épüljön fel a magyar Országház, akkor éppen a Rákos mezejéhez nem olyan messze fekvő, de Pesten lévő területet jelölték ki, hogy itt legyen az Országház.

Miért fontos az, hogy felkaroljuk ezeket a nemzeti emlékhelyeket? Miért fontos, hogy a történelmünket megőrizzük, az, hogy a múltunkat, a múltunknak az értékeit átadjuk a fiataloknak, hisz az rendkívül fontos. Erről beszéltünk már az előző napirendi pontnál is, amikor a Petőfi Sándor-emlékévet határoztuk el a 200. évforduló alkalmából. Minden olyan dolog nagyon fontos, amely a történelemben értéket hordoz, amely példát mutat a magyarság számára, és ezért is nagyon lényeges az, hogy mi fog ott felépülni a jövőben, és hogyan fog kinézni ez a terület.

Még arról szólnék, hogy miért itt tartották az országgyűléseket. Egyrészt Buda közelsége játszott ebben nagy szerepet, aztán a lovak itatása a Rákos-patakból megvalósítható volt, illetve az ivóvizet is a Rákos-patak szolgáltatta ‑ akkor még iható vízzel. Kisebb magaslatok voltak ezen a területen, amely táborozásra igencsak alkalmas volt, és ezáltal a küldöttek nagy létszáma miatt ideális volt ez a helyszín. Azonkívül árvízmentes volt ez a terület, ide a Duna árvize már nem ért el, bár közel volt a Duna. És forgalmas út volt, hiszen a Pestre érkező utak itt futottak össze, sőt a Lengyelországba menő országút is itt, ezen a területen vezetett keresztül.

Ha megnézzük ‑ királyi dombról beszélünk ‑, hogy mekkora dombról is van itt szó, ennek a Királydombnak a tengerszint feletti magassága 137 méter, a legmagasabb pontja, mint már elhangzott, a Nagyicce utca déli részén, egy családi ház kertjében található, tehát ez az, ami 137 méter magasan van. Megjegyzem, hogy Budapest fekvése a Duna szintjéhez képest közepes vízállásnál 96 méter, tehát bő 40 méterrel magasabb csak, Pestnek az átlagos magassága, tengerszint feletti magassága pedig 105 méter, a legmagasabb pontja, a János-hegy 529 méterrel, a Gellért-hegy pedig 235 méterre magasodik a tengerszint fölé, a relatív magassága a Duna vízállásához képest 139 méter, a budai Várhegy magassága 175 méter, a relatív magassága a Dunához képest 80 méter.

(16.30)

Tehát a Királydomb relatív magassága 32 méter, akkor el tudjuk képzelni ennek a méreteit.

Már ha itt megemlítettem a Gellért-hegynek és a budai Várhegynek a magasságát, egy érdekesség a XIII. századból: IV. Béla király idején kezdett el épülni a Várhegyre a budai Vár, és arról volt nevezetes az akkori világ minden utazója számára és mindenki számára, aki megfordult a budai palotában, hogy a budai Várhegyen, a budai Várban voltak a világ legcsodálatosabb szökőkútjai. Hogy lehetett az, nem értették az akkori mesterek, hogy hogyan lehet az, hogy a budai Várhegyen több tíz méter magasságba felszökő vízoszlopok voltak, akkor, amikor még nem létezett kompresszor, nem voltak olyan pumpálógépek, amelyek a vizet fel tudták volna olyan magasra juttatni.

Bizony, csodálatos mérnöki munka a XIII. században: a Gellért-hegy tetején lévő forrásokat vezették zárt rendszerben a budai Várhegyre, és a közlekedőedények sajátossága folytán magasra szökött az a víz, ami onnan feltört. Ezt csak arra föl kezdtem el mondani, hogy milyen találékony volt már a mérnökember a XIII. században is Magyarországon. Ehhez képest a Királydombnak a magassága, a relatív magassága csak 32 méter, de ez is alkalmassá tette arra, hogy itt ezen a nagy jelentőségű tanácskozásokat meg tudják tartani.

Mi is a nemzeti emlékhely? A 2001. évi LXIV. törvény 7. § 8. pontja mondja meg az értelmező rendelkezések között, hogy kiemelt nemzeti emlékhely a nemzet és a magyar állam történelmében kiemelkedő jelentőségű nemzeti emlékhely, amelyet az Országgyűlés törvénnyel kiemelt nemzeti emlékhellyé nyilvánít. Ez az Országgyűlés és környéke. A nemzeti emlékhelyek védelme és hozzáférhetővé tétele közérdek ‑ mondja a törvény 61/B. § (3) bekezdése. Nemzeti emlékhellyé az a helyszín nyilvánítható, amely adott történelmi kor meghatározója, a nemzet önazonosításában kiemelkedő szerepe van. Én azt gondolom, hogy minden szempontból betölti ezt a szerepet a Rákos mezei Királydomb.

Mik ezek az emlékhelyek? Azért én azt gondolom, hogy fontos felsorolni, hogy legyünk tisztában ezekkel az emlékhelyekkel: a budapesti Várnegyed, a Fiumei úti temető, a Magyar Nemzeti Múzeum, a X. kerületi rákoskeresztúri Új Köztemetőnek a 298-as, 300-as, 301-es parcellája, a Hősök tere, a Debreceni Református Nagytemplom és Kollégium, a Mohácsi Nemzeti Emlékhely, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, a Pannonhalmi Bencés Főapátság, a Katonai Emlékpark Pákozdon, a somogyvári Kupavár, a székesfehérvári Romkert, az egri vár, Nagycenk, Széchenyi-kastély, a szigetvári vár, Esztergom Várhegy és Víziváros, a győri Káptalandomb, a mátraverebélyi Szentkút Nemzeti Kegyhely és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében Máriapócson a Nemzeti Kegyhely, és remélhetőleg nemsokára huszadikként a Rákos mezei Királydomb is az lesz.

Még néhány szó arról, ami itt már többször elhangzott a Magyar Patrióták Közösségéről, és tényleg köszönet számukra, hogy idehozták és ezt a javaslatot idetették elénk. Egyesületként működnek, céljuk elsődlegesen a magyar kulturális örökség megóvása, a nemzeti kegyelet ápolása. 2014-ben alapították a magyar kultúra napján, január 22-én, egyetemisták hozták létre.

Több olyan akciójuk volt, amire már felfigyelhettünk, hiszen templommentő akciójuk volt a Bánságban, a szórványmagyarság problematikájával is sokat foglalkoztak. Céljuk a magyarság értékeinek megóvása, a nemzeti összetartozás erősítése.

Nagyon szép a mottójuk is, amit ismertetnék, Wass Alberttől vették át: A nemzet élete a kultúrával azonos, nem a politikai történésekkel, melyek csak átfutnak felette, mint a szél. A kultúra és a nemzet azonossága az a mindeneken felül álló erő, mely ellen tehetetlenek a fegyverek és mellyel szemben értelmüket vesztik a szögesdrótok.

Nyilván Wass Albert szavai nagyon fontosak, és ez is mutatja nekünk, hogy mennyire fontos a magyar kultúra, a magyar történelem ápolása. De nagyon fontos és lényeges, amit Steinmetz Ádám képviselőtársam is megfogalmazott, hogy mit tervez a kormány, hogy önmagában a törvényi védelem kevés, mert ha nem készül egy látványos, a fiatal nemzedék számára egy őket is lekötő tárlat, akkor mi értelme van az egésznek?

A múlt tisztelete és bemutatása, a múlt értékeinek megőrzése és átadása, ez a legfontosabb feladatunk, hogy ezt át tudjuk adni az ifjabb nemzedékeknek. Én azt gondolom, ez egy lépés ebben, hogy minél jobban és szebben tudjuk ezt majd megvalósítani. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)