Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem visszafogottan, hogy Nacsa képviselőtársam is megértse. Ha a fiataloktól elvont pénzösszeg egyenlő a fiatalok lenézésével, akkor felteszem önnek a kérdést, hogy a 27 százalékos európai uniós rekorder áfa mekkora lenézése a fiataloknak. Államtitkár úr, egész Európában a pelenka, a gyermeknevelési cikkek adótartalma Magyarországon a legmagasabb, egész Európában. Ez mekkora lenézése a magyar fiataloknak? Továbbmehetünk: a gyenge forint miatt, ugye, nagyjából száz forinttal gyengébb most már az euró árfolyama, mint a 2010-es kormányváltáskor, önök ezt tudatosan engedik, nem azt mondom, hogy csinálják, hanem tudatosan engedik, ennek a begyűrűző különadóhatása, ami minden egyes vásárlásunknál megjelenik, legyen szó okostelefonról vagy külföldről vásárolt öltöny, ruhanemű esetében, évente ezermilliárdos nagyságrendű terhet jelent a magyar családok számára. Képviselőtársam, mekkora lenézése ez az érintett családoknak és a magyar fiataloknak? Egészen elképesztő tehát, hogy miközben kijön a legújabb Eurostat-adatsor, amely kimutatja, hogy egész Európában Magyarországon él a negyedik legkevesebb nettó jövedelemből egy kétszülős, kétgyermekes család, önök itt valami hagymázas lázálomból vagy a csillagkapun túlról idekerülve igyekeznek egy ilyen sikerparádét csinálni ebből az egész folyamatábrából.

Magyarországon megalázóan alacsony a bérszínvonal, a fogyasztást irgalmatlanul magas elvonások terhelik. Természetesen mindenki értékeli azt, amikor néhány tízezer forint ott marad egy fiatalnál, de ha a másik zsebéből ugyanekkora nagyságrendű összeget szed ki ez a kormány a hibás neoliberális gazdaságpolitikájával, akkor engedjék meg, hogy ne örüljünk a másik zseben keresztül való kifosztásnak, hanem legalább a jobbító javaslatainkat és a diagnózist az önök képébe vágjuk. Köszönöm a lehetőséget.