MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Az a helyzet, hogy már csak egy, mert a második kiesett. Készen állt, csak közben az idő annyira előreszaladt, de én megpróbálok egymagam helytállni a teljes frakció nevében.
Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Az ember tényleg mindig eltátja a száját, hogy egy ilyen harcos forradalmi kedd után, mint amit önök itt tegnap produkáltak, miniszterelnök úr is, utána pedig szemmel láthatóan képesek arra, hogy egy olyan problémából csinálnak tulajdonképpen ilyen komoly politikai terméket, ami azért, lássuk be őszintén, hogy nem az első számú fókuszában van, azt gondolom, a járvány elleni védekezésnek. Egyébként, ha már miniszterelnök úr tegnap csak annyira volt felkészült, hogy mindenkinek ugyanazt válaszolta, akkor legyen már nekünk is egy ilyen küldetésünk itt, hogy Karthagót persze, le kell pusztítani! Ezért azt gondolom, elmondanám e napirend kapcsán, hogy az ellenzék nem oltásellenes, mert ezt nagyon fontos dolognak tartom. Talán ezzel is egy picit hozzá tudok járulni az önök épüléséhez. (Derültség az ellenzéki sorokban.)
Mégiscsak az ember töri a fejét, mert itt ülünk a politikában egymással szemben idestova jó pár éve, és ugye, nem haragszanak meg, ha azt mondom, hogy egy szavukat sem hisszük el? Ezen nem csodálkoznak, ugye? Önök néha valószínűleg olyan hasonló módon viselkednek velünk is, hogy olyan, mintha teljesen másról beszélnénk, mint amit önök aztán hallanak, és amire önök reagálnak. Miért van az, hogy önök benyújtanak egy törvényjavaslatot, amiben most ilyen nagyon ártatlan tekintettel és hitelesen elmondják, hogy szó nincs arról, amit itt bárki mond, mégis az egész világ, már a világnak az a része, aki ezzel a területtel foglalkozik, a szakma, a politikának az a része pedig azt mondja, hogy baj van? Tudom, és bocsánat, nem akarom elviccelni a dolgot, mert a dolog nagyon súlyos, de mégiscsak van az a klasszikus vicc, ami eszembe jut, hogy a medve iszonyatosan rohan az erdőben, a nyúl odamegy, hogy medve, medve, miért rohansz? Jönnek a kommunisták az erdőben, és minden medvét le fognak lőni. A nyúl elkezd vele futni. Azt mondja: te hova futsz, nyúl? Te kicsi vagy, nagy a füled, nem vagy medve. Tévedtek ezek már nagyobbat is. És most nem kommunistázni akarom a Fideszt egyértelműen, csak azt akarom mondani, hogy azért önöknek már bizonyos szempontból az elmúlt években jó pár javaslatukról kiderült, hogy amikor benyújtják ezt a történetet, akkor kiderül, hogy amikor eljutunk a kormányrendeletig meg eljutunk a végrehajtási utasításokig, tulajdonképpen már teljesen más ennek a dolognak a vége.
Még egy nagyon fontos dolgot szeretnék elmondani ennek kapcsán, amire tudom, hogy azt fogják mondani, hogy nincs benne, de mégis az önök tekintetéből mindig látom, meg a javaslataik mindig ezt sugallják, hogy miért gondolják önök azt… (Jelzésre: ) Jó, tudom, bízom önben. (Derültség.) Miért gondolják önök azt, hogy minden egyes dolgot följebb kell mindig húzni? Miért gondolják azt, hogy az önök kiválósága azt jelenti, hogy önök mindenre jobban tudják a választ, mint akik helyben élnek, akik ezzel foglalkoznak? Miért nem fogadják azt el néha, hogy helyben is képességes embereket választanak meg a településen az emberek? Miért nem fogadják el azt néha, hogy lehet, hogy politikai értelemben nem az önök kultúrkörét képviselik, de mégiscsak ott éltek, ott nőttek fel, és tudják, hogy mi kell az embereknek, és tudnak helyes döntéseket hozni? Tényleg értsék már meg azt, hogy mondjuk, például a szemétszállítás, a szociális alapellátás, az egészségügyi alapellátás, a környezetvédelem egyes ügyei, és ez is, ez az építéstervezési rész mégiscsak az ott élőknek valamilyen módon való nagyon-nagyon fontos joga kell hogy maradjon és legyen. Semmilyen olyan áthallás, hogy valamilyen esetben mégiscsak lehet azért a kormánynak valamit ebben tenni, semmilyen formában nem szabad és nem kell hogy beleférjen.
Nézzük a részleteket! Hajdu Laci barátommal egy időben voltunk polgármesterek. Egy nagyon fényes korszaka volt az mind a XV. kerületnek, mind pedig Újbudának. (Derültség a kormánypárti sorokban.) Most azt szeretném mondani, hogy tényleg akkor most itt megemlékeztünk, hogy ászt, kszt, rszt, mindenfajta izék voltak, általános szabályozási terv, tényleg azt mondom, hogy süvegeljük meg, dicsérjük meg, hogy ezt valamilyen módon rendezik. És itt hadd dicsérjek meg még egy dolgot, mert valóban azt gondolom, hogy az a fajta szabályozás, amely egyébként a néhány száz fős vagy nagyon kis települések számára is ugyanazt írja elő, mint mondjuk, a 140 ezer fős Újbuda számára vagy a közel kétmilliós Budapest számára, ezek nyilván nem helyes szabályok. Tehát egyértelműen azt mondom, az, hogy ezt rendezik, hogy valamilyen módon az egyszerűsítés esélyét és lehetőségét megteremtik a kicsik számára, azt gondolom, hogy mindenképpen dicsérendő.
Ezt most Nacsa képviselő lelőtte, úgyhogy most csak rá tudok hivatkozni, mert azt akartam mondani, azért ne tekintsük már akkora nagy lépésnek azt, hogy most nem azt mondjuk, hogy koncepció és stratégia, hanem azt, hogy fejlesztési terv, de elmondta, hogy nem ez a célja ennek a törvényjavaslatnak, ennél lényegesen fontosabb elemek is vannak. Magam is szeretném azt a részét megdicsérni, mert ez egy nagyon nagy lépés tudna lenni, azt gondolom, ha ezt át lehetne tenni a digitális térbe, tehát lenne olyan megoldás arra, még egyszer mondom, különösen a kisebbek számára, hogy hogyan, miképpen lehet ezt helyesen és jól megtenni és megoldani.
Na, de nézzük a problémákat, mert azért mégis találtunk itt mi néhányat! Ugye, azt önök sem titkolják, hogy azért jóval előbb megvolt már ez törvényjavaslat, jóval előbb hallottunk arról, hogy ez készül, láttunk is verziókat. Akkor még érdekes módon csak 31 törvényt szabályoztak, ez azért nagyon szép szám, ugye, az emberek szeretik az ilyen salátatörvényt, most már 33-at. Szeretnék észrevételezni valamit, egy nagyon fontos dolog kikerült, pedig az eredeti célok között szerepelt, ez pedig az a formula és mondat, hogy a klímaváltozás negatív hatásainak csökkentését és a következményhez való alkalmazkodást is kell ennek a törvénynek szolgálni. Egy előzetes verzióban ezt láttuk, ebben a törvényben nem látjuk. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert ez a kérdés, bármennyire is önök néha úgy gondolják, hogy itt mindent megtesznek, mégiscsak ott kell lenni minden egyes gondolatunkban, minden egyes pillanatban, amikor valamilyen szabályozást hozunk.
Nagyon-nagyon aggasztónak tartjuk azt, hogy kikerült ebből a törvényjavaslatból egy előző verzióban egy Balaton-parti sétányt és a partvonalait, határait kijelölő meghatározás erre jobbikos képviselőtársam is utalt a saját maga hozzászólásában , és aggályosnak tartjuk azt, hogy az utak kijelölésének a joga elkerül az önkormányzatoktól. Ez elég sok dilemmát és problémát vethet fel.
De mondok két ennél még talán erősebbnek tűnő gondolatot, mert ez meg viszont benne van. Továbbra is azt mondom, hogy nem tudjuk azt, hogy milyenek lesznek a végrehajtási utasítások. Meg kell érteniük önöknek, hogy valamiért az az érzésünk van, hogy önök túl sok helyen vesztettek, túl sok fontos beruházásuk került veszélybe azzal, hogy esetlegesen ellenzéki önkormányzatok nem úgy táncolnak, ahogy fütyülnek azok a befektetők, akiket önök odaküldtek, és ez nyilvánvalóan nagyon sok problémát vet fel.
A másik pedig, amit ebből a szempontból nehézkesnek látunk, az az, hogy úgy érzékeljük ezen szabályozás alapján, hogy a kerületek és a főváros közötti, ebből a szempontból alá-fölé rendeltségi viszony szétcsúszni látszik. Tudom, hogy ez viccesnek hangzik egy budafoki-újbudai képviselő szájából, de elég hiteles, mert az elmúlt huszonévben mindig ezt mondtam még kerületi polgármesterként is, hogy bizonyos kérdésekben ez egy város, aztán vannak dolgok, amikor a kerületeknek kell adni jogosítványokat, de fejlesztési ügyekben és működési ügyekben, mindig is úgy gondoltam, hogy egy város. Tehát az a kilencvenes években létrejött, az akkori politikai erőviszonyokhoz igazodó politikai kompromisszum, ez a 23 királyság, egy főkirályság és az egymás mellé rendelt önkormányzatiság, ez a fejlesztési ügyekben nem szerencsés. Mondok egy konkrét példát, az idősebbek fognak rá emlékezni, vagy Nacsa úr, most is, mindenki emlékszik, mert látják, amikor a Nemzeti Múzeum mellett a Kálvin téren az üvegpalota megépülhetett a főváros minden tiltakozása ellenére, mert a kerületi önkormányzat szabályozási és építéshatósági rendszere ezt lehetővé tette.
(14.20)
Na most, azt szeretném mondani, hogy mint kerületi, fővárosi politikus nagyon fontosnak tartom, hogy ebből a szempontból a helyi önkormányzatnak, kerületnek legyen akaratképzési lehetősége, és valamilyen formában a Fővárosi Önkormányzatnak legyen arra lehetősége és jogosítványa, hogy egy szélesebb koncepcióba illeszthesse bele mindezt. Tehát én azt vallom és ezt hiszem, egy városban, ami nagyon-nagyon kényes, és az ember mindig óvatos, különösen választások előtt egy ilyen mondattal, de mégis azt mondom, van, hogy néha bizony a város élhetősége érdekében bizonyos lokális kis közösségeknek kellemetlenségeket okozunk, vagy kell okozni, cserébe azért, hogy egyébként a város egészében valamilyenfajta többletlehetőséghez jussunk.
Nem akarok most hosszasan visszaélni az önök türelmével, de fényes időszak volt az 1870-es évek budapesti életében a Fővárosi Közmunkák Tanácsának a létrejötte, ami egyébként nagyon kívánatos lenne most is, szeretném elmondani, amikor a kormány, a főváros és a működő tőke egy irányba húzott, és nem egymás ellen harcoltak. És akkor például nagyon sokan tiltakoztak a Margit híd terve ellen, azt mondták, hogy egy másik hidat kellene építeni, minek a Margit híd, mert akkor még nem volt ott semmi. És az akkori bölcsességet mutatta, hogy meg merték tenni, hogy a Margit hidat és ez egy fővárosi bölcsesség, ez nem egy lokális bölcsesség megépítették. És azt gondolom, ha ma azt a kérdést feltennénk, hogy a Margit híd nélkül ez a város értelmezhetőe, akkor mindenki azt mondaná, hogy dehogyis, az lehetetlenség lenne.
De nem ezt akartam mondani, azt akartam csak mondani elkalandoztam , hogy ha ezt önök úgy értik, vagy úgy érthető ez a törvény, vagy arrafelé megy a szabályozás, hogy a kerületeknek nagyobb lesz a mozgástere, és a főváros nem vétózhatja meg, nem írhatja felül ezeket, akkor ezt én személy szerint és mi nem tartjuk helyesnek.
Aztán bekerült egy apró mondat ebbe a törvényjavaslatba, amely arról szól, hogy a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet. Nem tudom, hogy ez most nekünk dobott gumicsonte, hogy puff, így ráugrunk, és attól kezdve ezzel foglalkozunk, de itt van ez a törvényjavaslat. Nem nagyon tudjuk kiszámítani, hogy önök egyébként melyik pillanatban, mikor milyen válsághelyzetet tudnak meghirdetni, de tényleg nem értem és nem világos, hogy akkor valamilyen paraván, amelyet az egész törvényjavaslat elé húztak, ez a migrációs ügy, és egyébként egy tömeges bevándorlási válsághelyzet esetén miért kellene a települési építési tervekhez és stratégiákhoz hozzányúlni. Ez speciel nem teljesen világos. Hacsak meg nem irigyelték Albániát, Enver Hodzsát, amikor bunkereket építettek a megfelelő helyekre, mert az egyébként lehetséges, hogy azt esetleg a települési önkormányzatok ellenére kell majd megcsinálniuk, mert szerintem ehhez nem fognak hozzájárulni.
Szóval, összefoglalva a dolgot, azt szeretném mondani, hogy minden tisztelet ellenére, most itt végighallgattuk a három kormánypárti expozét, már államtitkár úrét és a két képviselőtársamét, ennek ellenére a bizalmatlanságunk nem oszlott el teljesen, nagyon várjuk, hogy mit fognak még mondani. Tehát a jelenlegi tudásunk szerint mi ezt a végszavazásnál nem fogjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)