DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Különböző hangvétellel, különböző módon közelítették meg ellenzéki képviselőtársaim ennek a törvényjavaslatnak a vitáját. Én visszakanyarodok ahhoz a hangvételhez, ahogy jobbikos képviselőtársam elkezdte az ellenzéki bírálatokat. Én a legkevesebb jóindulatot sem tudom a felszólalásomba becsempészni az önök javaslatával szemben. Én azt gondolom, itt teljesen világosak a szándékok. Valójában kiolvasható, a törvény betűje szerint is kiolvasható, hogy mi az önök szándéka. Én azt úgy tudom sommázni, hogy ez a folytatása az önök településellenes, önkormányzatok jogkörének megvonására épülő politikájának. Ez egy hatalomtechnikai játék, amit súlyosbít az, hogy egy rendkívül súlyos járványügyi helyzetnek valóban a legsötétebb időszakában végzik ezt a munkát és terjesztették az Országgyűlés elé.

Mielőtt részletesebben bírálnám a javaslatot, szeretnék visszautalni Zsigó államtitkár úr iménti napirendi pont végén megfogalmazott zárszavára, aki kifejezetten utalt erre, hogy most  ugye, kormánypárti politikusok, miniszterelnök úr is hangsúlyozták  a legnehezebb időszakot éljük, rendkívül tragikus időszakot él át az ország, és ezért is különösen felelőtlenség, hogy most indítanak el egy ilyen folyamatot, ami újabb zavart fog okozni, újabb jogos felháborodást az önkormányzatoknál, amikor amúgy is az önkormányzatok, mint a védekezés első számú bástyái, le vannak terhelve rengeteg adminisztratív és konkrét más jellegű feladattal. Ezt a javaslatot, ilyen módon alá kell húzni, hogy a lehető legrosszabbkor terjesztették elő ezt az abszolút hatalomtechnikai szándékokkal megtámogatott javaslatot.

Nacsa képviselő úr elég keményen bírálta ismét az ellenzéket  tőle, mondjuk, el is várjuk, hogy ezt megtegye rendszeresen , felhívta a figyelmet, hogy nem az ember van az önkormányzatért, hanem az önkormányzat van az emberekért. Azt hiszem, ebben tökéletesen egyetért mindenki, és nem is emlékszem rá, hogy itt az Országgyűlésben ezt bárki megfordította volna. De nagyon fontos, hogy az önkormányzatok valóban az emberek, egy adott közösség szolgálatáért vannak, nagyon fontos közfeladatokat látnak el, nagyon fontos közszolgáltatásokat biztosítanak. Ezért azt önök tudatosítsák magukban, amikor az önkormányzatokat sanyargatják megszorításokkal, az önkormányzatok hatásköreit vonják meg folyamatosan, mint például ebben a jogszabályban is, és elvonják a forrásokat, akkor nem a városokat, adott esetben nem ellenzéki polgármestereket büntetnek, hanem az ott élő embereket, hiszen az ott élő embereket nem tudja majd hatékonyan védeni egy adott önkormányzat a járványügyi helyzetben, vagy nem tudja biztosítani az olyan alapvető közszolgáltatásokat, mint az ivóvízellátás vagy a tömegközlekedés, és hosszan sorolhatnánk. Tehát ezt kéne önökben végre tudatosítani, hogy fejezzék be az önkormányzatokat sanyargató, durva megszorításokra épülő politikát, amely mögött teljesen világosak az önök hatalomtechnikai szándékai.

Nos, ez a törvényjavaslat: ez elhangzott az expozékban is, az indoklásban, egyszerűsítés, racionalizálás, bürokráciacsökkentés, és hasonló, a fülnek nagyon-nagyon kedves fogalmakat és szavakat hallunk. A másik oldalról itt centralizációról van szó, az önkormányzatok jogköreinek az újabb csorbítása, mögötte a politikai, és mondhatjuk, a gazdasági szándékok is teljesen világosan láthatók. Egyrészt a törvény betűjéből, másrészt pedig önöket ismerve egész bizonyosan megállapítható, hogy ez történik. De hozzáteszem, hogy még rengeteg szakmai hiba is van ebben a javaslatban, tehát olyan bizonytalanságokat is okoz, amelyekre egyelőre nem látjuk a magyarázatot, és súlyos felelőtlenség. Ha konkrétan azt nézzük, hogy ez milyen hatással lesz az önkormányzatokra a bizonytalanság mellett, hát, nem a terheket fogja csökkenteni, hanem a terheket fogja növelni. Elhangzott már, hogy gyakorlatilag újra kell írni ezeket a fejlesztési terveket.

A részletesebb bírálat elején: vannak benne ilyen nagyon cinikus elgondolások  utalt rá az imént képviselőtársam , a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre utalnak. Tudjuk, hogy ez jelenleg is benne van, a jelenleg hatályos törvénynek is része egy ilyen utalás, hogy egy ilyen rendkívüli jogrendben, rendkívüli helyzetben gyakorlatilag kézi vezérléssel felülírhatja a településtervezést a kormány. Ugyanakkor ez is módosul, tehát ebben egy kicsit mélyebbre megy most a kormány a törvényjavaslat alapján, némi módosítással egy picit mélyebbre, egy picit messzebb viszi ezt a lehetőséget, és azért azt jól tudom, hogy most is fennáll ez a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet, ezt időről időre meghosszabbítja a kormány. Miközben tudjuk azt, hogy a migrációs krízis egy hosszú-hosszú folyamat lesz, a következő évtizedben biztos, hogy itt lesz velünk, tehát látható, hogy ez egy ilyen állandósulni látszó rendkívüli helyzet ideiglenesen, és hogy ez gyakorlatilag alapvetően meghatározza, hogy milyen módon és milyen konkrét gyakorlati megvalósulással tudják ezeket a jogköröket az önkormányzatok használni.

Valóban, itt felmerült az is, hogy a kerületek és a főváros kapcsolatába beleszólhat. Mi ebből a javaslatból azt olvastuk ki, hogy simán elképzelhető, hogy lesz egy kormányzati diktátum, amelynek az érvényesítésére rákényszeríti a fővárost, hogy a kerületekkel szemben érvényesítse. Tehát egy ilyen feszültségkeltés is megjelenik mint hatalomtechnikai szándék.

A Balatonra vonatkozóan az már elhangzott képviselőtársamtól, hogy szintén a törvénynek egy meghatározó része kiterjeszti a kormány lehetőségeit abba az irányba, hogy az ilyen vízparti területekkel kapcsolatos szabályozásokat magához vonja.

(14.40)

Nekem nagy szívfájdalom, hogy a műemlékvédelem tekintetében újabb olyan lépéseket tesz, újabb olyan törvénymódosítást tesz, amely csökkenti a műemlékvédelem hatékonyságát, itt is újabb hibák előtt tárja ki a kapukat. Egészen megdöbbentő folyamat, hogy gyakorlatilag szétverték a műemlékvédelem intézményrendszerét, és láthatjuk, hogy egészen elképesztő módon sorra hogy pusztulnak le nagyon értékes műemlékek. E mögött is nagyon sokszor megtaláljuk a konkrét gazdasági szándékokat, hogy hogyan és mi módon veszíti el a műemlékvédelmi besorolást egy adott épület. Ez egészen gyalázatos. Azt gondolom, mindannyiunk feladata lenne az építészeti, kulturális örökségünk nagyon-nagyon határozott vé-delme.

Ez a törvény tehát összességében durván és megfelelő egyeztetések nélkül felülírja a hazai területi tervezés évtizedes gyakorlatát. Már most ebben konkrétan benne vannak azok a kézivezérlési lehetőségek, hogy a kormány hogyan tudja igenis megvonni az önkormányzatok jogait. Szintén utaltak már rá képviselőtársaim, hogy a tervezett kormányrendeleteket nem ismerjük  de túl sok jót ezektől ne várjunk , amelyek majd aztán meghatározzák, hogy valójában mi fog történni.

Soltész államtitkár úr utalt az átláthatóságra, kiszámíthatóságra. Csak egy adat: 2016 óta az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvényt 32 alkalommal módosították. Hát, ennyit az átláthatóságról és a kiszámíthatóságról. Ez az önök kormányára semmiképpen nem jellemző. Már most elmondhatjuk, hogy ezt a folyamatos változást nagyon nehezen tudják lekövetni az önkormányzatok, de ezzel kapcsolatban azt gondolom, hogy azok a tiltakozások, amelyeket most már hallani, azok adják meg a legpontosabb választ arra, hogy mit is gondolnak az önkormányzatok erről.

Az sem teljesen világos  erről nem esett szó , amilyen többletterhet jelent majd ez az újraindított tervezés, hogy annak a költségeit kompenzálni akarjae majd kormány az önkormányzatok felé. Ennek ugyanis konkrét gazdasági vonatkozásai lesznek.

Nem akarom megismételni azokat a kritikákat, bírálatokat, amelyeket már képviselőtársaim elmondtak, de néhány olyan dolgot szeretnék felvetni, ami talán még nem hangzott el. A különböző tervműfajokat kivezeti, ezeket egyszerűsíti, kevesebb lesz belőlük, ugyanakkor vannak ellentmondások, mert távlati, koncepcionális szintű tervezésnél és a konkrét településtervezésnél, településrendezésnél nagyon sok ellentmondást látunk most. Tehát vannak konkrétan települések, testületek által elfogadott távlati koncepciók, de azokkal mi lesz? Azokat hogyan lehet egyszintű vagy éppen kétszintű tervben megjeleníteni? Konkrétan a tervezési síkok és időtávok esetében komoly veszteségek lesznek majd, és ellentmondások is vannak, hogy milyen módon lehet ezeket rendezni és érvényesíteni.

Az sem világos, hogy a különböző tervszinteknél és kategóriáknál a tervezési jogosultság mi lesz. Koncepciót nagyjából írhat mindenki, településrendezési tervnél pedig meghatározott tervezési jogosultságra van szükség. Ez sem derül ki, hogy akkor most ez milyen módon lesz érvényesíthető. Egyáltalán milyen jogosultsággal, milyen szakmai elvárásokkal tudja valaki ezeket az új szintű terveket elkészíteni?

Hasonlóképpen bizonytalanság lesz a mi olvasatunkban a zártkertek esetében. Nagyon sok agglomerációs településen az egykori zártkertek gyakorlatilag már lakóövezetként funkcionálnak, üdülőterületek is átváltoznak lakóövezetekké, ugyanakkor a másik oldalról nincsenek meg azok az infrastrukturális feltételek, amelyek viszont kellenek. Ez is bizonytalanságot fog szülni.

Hasonlóképpen problémát látunk a településrendezési szerződések kezelésének ügyében. Itt is előzetes tanulmánytervekre van szükség, amikor egy koncepció mellett próbálnak az érintettekkel, mondjuk, önkormányzatok településrendezési szerződéseket kötni. Azt sem szabályozza ez a javaslat, hogy milyen módon lehet akkor ilyen előzetes tanulmányterveket készíteni. Aki volt önkormányzatban polgármester, képviselő, az pontosan tudja, hogy ez milyen hosszú folyamat, és folyamatos igénybevételt, folyamatos tervezést jelent.

Még egy nagyon-nagyon komoly problémát szeretnék említeni. Itt a különböző infrastruktúra-nyomvonalak megjelenítésére vonatkozó ellentmondást szűrtük ki, a különböző közműnyilvántartások és a vonalas infrastruktúra tervlapokon történő megjelenítése is bizonytalan helyzetbe fog kerülni. Megvannak a tervek közötti hierarchikus kapcsolatok, magasabb szintről kell tudni, annak kell megfelelniük a különböző alacsonyabb szintű terveknek. Ugyanakkor az ellentmondások azt szűrik, hogy majd nem lesz hova megfelelni. Tehát az sem kiolvasható, hogy milyen módon lehet átvezetni a vonalas infrastruktúrák feltüntetését. Azt, gondolom, nem kell egyik képviselőtársamnak sem elmagyarázni, hogy milyen veszélyeket hordoz magában, ha nincsenek megfelelő vonalasinfrastruktúra-nyilvántartások, nincsenek megfelelő közműnyilvántartások. Az konkrét emberéleteket veszélyeztethet, ez egy nagyon-nagyon veszélyes folyamat. Azt sem igazán látjuk, hogy a javaslat ezzel kezdene valamit.

Összességében azt tudom mondani, hogy minden irányból megközelítve ez egy elfogadhatatlan javaslat. Legjobb lenne egyébként visszavonni és ezzel a kérdéssel úgy foglalkozni, hogy a szakmát megkérdezni és bevonni, az önkormányzati szövetségeket, önkormányzati érdekképviseleteket bevonni, de semmiképpen nem egy ilyen rendkívül súlyos járványügyi helyzetben, amikor nap mint nap küzdelmet folytatnak értünk az egészségügyi dolgozók és mindenki, aki teszi a dolgát a frontvonalban. Ezért soha nem lehetünk elég hálásak nekik. Azt kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimtól is, hogy gondoljanak saját választókerületükre, gondoljanak arra, hogy milyen módon érintheti a választókerületükben lévő településeket ez a módosítás, esetleg konzultáljanak az érintett települések vezetőivel, és eszerint hozzák majd meg a döntésüket, ne a frakciófegyelem legyen az irányadó. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)