DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Kormánya az elmúlt években számos alkalommal osztotta meg velünk, hogy Magyarország erősödik, a magyar gazdaság teljesítménye felfelé ívelő pályán van, és azt is hallhattuk, hogy évről évre nő az átlagkereset Magyarországon. Ezt hallva egyébként ennek szívből örülünk, még akkor is, ha ezek átlagos adatok, és nyilvánvalóan a Központi Statisztikai Hivatal számításai alapján történnek. Ezekben a számításokban egyébként benne van az a kör, aki az elmúlt tíz évben, mit mondjak, kisgömböc módjára kebelezte be a közvagyont. De akik most arra számítanak, hogy a felszólalásomat egy jóízű mészároslőrincezéssel fogom folytatni, azt ki kell hogy ábrándítsam, nem ezekről az újsütetű oligarchákról kívánok beszélni, hanem a somogyi szegény emberekről. Azokról az emberekről, azokról a nyugdíjas, kisnyugdíjas nagyszülőkről, gyermekeiket egyedül nevelő nőkről, illetőleg munkanélküli vagy 54 ezer forintért közmunkázó férfiakról, akiknek tél végén már a tűzifa megvásárlása is számottevő problémát okoz. Itt, Budapesten el sem hinnék egyébként, hogy milyen mostoha körülmények között élnek emberek a XXI. században.
Éppen ezért, mivel én tudom és nap mint nap közöttük járok, az ő problémáikon segítve, a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatásával felajánlottam, hogy a kéthelyi, somogyszentpáli erdőmből kitermelt fával kedveskedem a rászorulóknak, és kértem, hogy közösségi oldalamon osszák meg az üzenetüket, és azt, hogy miért is van nagy szükségük erre a segítségre. Ha megengedik, képviselőtársaim, felolvasnám most és idézném ezeket.
Mária azt írta, hogy „Harmadik éve nyugdíjas vagyok, sajnos még soha nem sikerült kispórolnom a téli tüzelőm árát a nyugdíjamból.” Tibor pedig úgy fogalmazott: „Szeretnék én is kérni egy kis fát. Dolgozni dolgozom, havi 54 ezret kapok, de az mire elég?”
(16.20)
Elvira: „Öt kiskorú gyermeket nevelek egyedül. Jelenleg gyesen vagyok. Szeretném kérni a képviselő úr segítségét.”
Feri így fogalmazott: „Dolgozom a hivatalnál, havi 36 ezer forintot kapok, a többit elviszi a végrehajtó. Ebből nem tudok megélni, és tüzelőre sem futja belőle.”
Mónika azt írta: „Azért fordultam önhöz, mert bár dolgozom, de sajnos másfél havonta fát kell vennem, és ilyenkor a számláim befizetése marad el.”
Róbert: „Feleségemmel mindketten munkanélküliek vagyunk jelenleg. Három gyermekünk van. Szeretnénk fát igényelni.”
Viktória: „Egyedül nevelem egyéves kislányomat, és 37 ezerből” jól hallották! „tartom fenn magunkat. Sajnos anyagi hátterem nem biztosítja, hogy én tűzifát vegyek.”
Anasztázia pedig azt írta: „Sajnos nem várt kiadások miatt kértük a segítséget. Van egy 7 hónapos kislányom, együtt élünk anyósomékkal, egy házban, és négy helyen fűtünk.”
Tisztelt Képviselőtársaim! Amivel tudtam, lehetőségeimhez mérten segítettem, de jó volna azt elérni itt Magyarországon és Somogyországban, Európa közepén, hogy végre érdemi munkahelyeken tudjanak dolgozni az emberek, tisztességes munkáért tisztességes bér járjon, és egy tisztességben ledolgozott élet után pedig tisztességes nyugdíjat kapjanak a nehéz sorsú honfitársaink. Jó lenne az is, hogy itt Budapesten ne csak statisztikai adatok alapján láttatnák a magyar valóságot. Éppen ezért kérem az önök segítségét abban, hogy mindenhol a jövőben jólétet és szabadságot teremtsünk minden magyarnak, ezért küzdjünk, ezért dolgozzunk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a függetlenek soraiból.)