BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem először hozom a parlament színterére a Magyar Orvosi Kamara álláspontját. Most dr. Szijjártó Lászlóra, a szervezet Győr-Sopron megyei elnökére hivatkozom.

(14.00)

Megállapítása szerint, mivel sok ápoló és orvos felmondott vagy nyugdíjba ment, a szakemberhiány kritikus. Úgy látja, az egészségügyi ellátórendszer rosszabb helyzetben van, mint a harmadik Covid-hullám idején. Az ápolóhiányon némiképp segítene, ha bevonnák a megyei ellátásba azt a hatvan önkéntest, akik megtanultak beteget etetni, itatni, szakszerűen ágyazni, és kellő módon kommunikálni velük. Sajnos, azt tapasztalja, hogy a kórházvezetések elzárkóznak az önkéntesek bevonásától. Úgy gondolom, az egészségügyi kormányzatnak célszerű lenne ezzel a konkrét kérdéssel foglalkozni.

Svéd Tamás, a MOK titkára a kamara honlapján megjelent „Realitás  ahol a part szakad” című írásában elemzi a kialakult helyzetet. Természetesen örvendetesnek tartja, hogy az orvosi fizetések megemelkedtek, ugyanakkor ezzel számos helyen megszűnt a pluszügyelet vállalásának, a másodállások teljesítésének egyik fő motivációja. Az ügyeleti díjak rendezése továbbra is várat magára, és az ügyeleti rendszer inog, összedőlni készül, a bedolgozók számának csökkenése pedig osztályok munkáját lehetetleníti el. A kamara titkára írásában a magyar egészségügyre vonatkozó diagnózisát hét pontban foglalja össze, részben terápiát is javasolva.

Kérdezem államtitkár urat: meghallják önök a Magyar Orvosi Kamara hangját? Várom válaszát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)