BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nagyon sajnálom, hogy Matolcsy elnök úr elment a vitáról, bár hozzáteszem, hogy azt sem értem, hogy miért jött be. Mert az első tizenhárom percet meghallgatva, azt kell mondanom, hogy beszélt a semmiről, majd úgy gondoltam, hogy talán most már rá fog térni azokra a tényleges intézkedésekre a 2020. évvel kapcsolatban, amit meg kellene tennie, de rá kellett jönnöm, hogy folytatja ugyanúgy a nagy semmiről való beszédet, ami tartott a harmincadik perc végéig.

Istenigazából a Magyar Nemzeti Bank 2020. évéről szóló üzleti jelentésről és beszámolójáról kellett volna itt előadnia elnök úrnak. Hát, sajnos ez nem történt meg; beszélt ő mindenről, csak éppen arról nem, amiről kellett volna. Bár most Nacsa Lőrinc képviselőtársamat meghallgatva rájöttem, hogy azért nem beszélt semmiről, mert nem tudott semmiről beszélni. Vagy amiről kellett volna, arról meg éppen nem akart. Hát, képviselőtársam is inkább foglalkozott a 2010 előtti időszakkal, mint arról, amiről most beszélnünk kellene.

És akkor néhány mondatot hadd ragadjak ki elnök úr beszédéből. Azt gondoltam, hogy akkor, amikor ezt a félmondatot elmondta, hogy 2021 válságáért súlyos árat fizettünk, akkor elkezdi mondani, hogy mik voltak ezek a súlyos árak, és elkezdi mondani, hogy milyen súlyos és elhibázott járványkezelési döntéseket hozott a kormány. Ugyebár, senki nem beszél arról, hogy most már lassan, nem lassan, több mint 34 ezer honfitársunkat veszítettük el; micsoda elhibázott közbeszerzések történtek, és azt gondoltam, hogy valami ilyenekről is fog elnök úr szólni, de nem szólt.

Majd mondott egy érdekes mondatot, hogy az infláció a hangulatunkat rontja. Hát, elmondanám elnök úrnak, hogy nem igazán ez a helyzet, hogy a hangulatunkat rontaná. Egyre jobban idegesíti és egyre aggasztóbb a helyzet, hogyha a magyar családokat hallgatjuk meg, hogy hova jutottunk az inflációval kapcsolatban, és amúgy figyelmeztetném elnök urat, amikor azt mondta, hogy 5 százalékos az infláció; az 5 százalék több, mint a 3. De bocsánat, nem 5 százalékról beszélünk, hanem 6,5-ről. És folyamatosan 5 százalékról beszélt itt elnök úr. Nem is értettem, hogy milyen számokról beszél!

No, akkor egy kicsit mélyedjünk el abban, hogy miről is kellett volna elnök úrnak beszélnie. A benyújtott anyag mintegy 140 oldalon keresztül sorolja az MNB érdemeit, ami a 2020. évet illeti. A beszámoló alapján úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van, az Országgyűlés számára nincs itt semmi látnivaló, minden a lehető legjobban alakult 2020-ban is. Bizonyos tekintetben lehet, hogy ez megalapozott állítás, de közel sem szabad általánosítani. Nem vonatkoztathatunk el attól sem ugyanis, hogy a forint az elmúlt hetekben elérte mélypontját. Volt időszak, amikor egy euróért több mint 370 forintot kellett fizetni. Elnök úr erről sem beszélt.

Az infláció idén ősszel elérte a 6,5 százalékot  nem 3-at, nem 5-öt, 6,5 százalékot , és egyes termékek esetén, mint az élelmiszer vagy az energia, ennek a szintnek a többszöröse a valós drágulási ütem. A fogyasztók bizalmi indexe rendesen bezuhant, ami azt jelenti, hogy sok jót nem várnak a magyar gazdaság jövőjét illetően. Lássuk be, van is rá okuk, mert felmérések szerint a gazdasági szereplők 60 százaléka tervez már rövid távon is áremelést.

Ezek a mai napon is tapasztalható fejlemények nem alakultak volna ki, ha az MNB 2020-ban valóban olyan tökéletesen végezte volna a munkáját, mint ahogyan azt elnök úr a jelentésében állítja, vagy ahogy itt, a plenáris ülésen beszámolt.

Sokat lehet olvasni olyan, likviditást javító programokról, mint az NHP vagy a növekedési kötvényprogram. Válsággal sújtott évben, mint amilyen a 2020. év is volt, ilyen programokra szükség is van.

(15.30)

Arról azonban viszonylag kevés szó esik, hogy kik azok, akik ezzel élhettek is. Ilyen például a 4iG cég, amely a napokban jelentette be, hogy megveszi a nála nagyobb árbevételt produkáló Digit. A Digiért 232 milliárd forintot fizettek, aminek egy részét az MNB kötvényprogramjából finanszírozták. Egy 232 milliárdos felvásárlásokat végrehajtó cég nehezen nevezhető a válság által sújtott, nehéz helyzetbe kerülő kkv-nak. Itt nyilván nem is azért kapott segítséget, hanem azért, mert NER-oligarcha akar felvásárolni egy, a Fidesztől független társaságot.

Hasonlóan szerencsésen élt ezekkel a lehetőségekkel a KÉSZ-csoport is. 10 milliárd forintnyi, tízéves futamidejű kötvényt bocsátott ki a KÉSZ-csoport a Magyar Nemzeti Bank növekedési kötvényprogramjának keretében. Ennél is nagyobbat kaszált Orbán Viktor egyik kedvenc ingatlanos vállalkozója, Balázs Attila és az általa vezetett Bayer Construct Zrt. A napokban 10 százalékos túljegyzéssel zárult a kötvénykibocsátása, amiben 29,62 milliárd forintot gyűjtött be, 3,9 százalékos éves fix hozammal; forgóeszközök kiváltására és új beruházásokra szeretné költeni a pénzt. Lesz is hová fejlődni, a társaság szinte az összes ingatlanos alpiacon ott van. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Más NER-es ingatlanos céghez hasonlóan erősen nyomul a Balatonnál, Budapesten több lakóparkot épít. Építőipari üzemet is épített, részben kormányzati támogatásokkal.

Sajnos, a programok hatékonyságát jól jelzi, hogy gyakorlatilag stagnál Magyarország versenyképessége, a 2020-as 47,4 pont után 47,6 pontot értünk el az MNB versenyképességi jelentésében  derül ki a szerdán bemutatott dokumentumból. Ezzel az Európai Unióban a 18. helyre kerültünk a jegybank jelentése szerint. Ezt elnök úr el is mondta, hogy itt javítottunk egyet a pozíciónkon a tavalyihoz képest, csak azt felejtette el elmondani, hogy ez csak azért fordult elő, mert az Egyesült Királyság már nem szerepel a listán.

A versenyképesség stagnálása jól jelzi, hogy nincs annyira rendben minden a magyar gazdaság háza táján. Rendkívül nagy az államháztartási hiány, nagy és gyorsul az infláció, újabban már a folyó fizetési mérleg deficitbe fordult. A magyar gazdaságot egész egyszerűen peremterületbe sorolta a nemzetközi piac, annak minden hátrányával együtt. Peremhelyzetünkből az adódik, hogy a külvilág által észlelt és objektíve is fennálló nagyobb sérülékenységünk miatt óvatosabb gazdaságpolitikát kellene, kellett volna követnünk.

Itt már többször esett szó róla, és Nacsa képviselőtársam is említette a Matolcsy-Varga-vitával kapcsolatban, hogy a vita jó lehet, csak tudja, nem úgy, ahogy ők teszik, se a gazdaságunknak, se az országunknak nem tesz ez jót. (Nacsa Lőrinc közbeszól.)

A teljes gazdaságpolitika felelőtlenségét nem lehet egyedül csak elnök úr nyakába varrni, ezt el kell ismerni. Látjuk is, hogy van vitája a pénzügyminiszterrel, éppen elég. Én Varga Mihály miniszter úr meghallgatásán úgy fejeztem ki magamat, engedjék meg, hogy elmondjam, hogy jó lenne, hogyha a két vezető beosztású ember, mint Varga Mihály miniszter úr és az MNB elnöke, Matolcsy György, befejezné már ezt a cicaharcot, mert sok kárunk adódik ebből.

Az viszont elnök úr kompetenciája, hogy számot adjon bizonyos jegybanki beszerzésekkel kapcsolatban. Tavaly ősz óta rendszeresen jelennek meg az MNB-Ingatlan Kft. festményvásárlásairól szóló tájékoztatók a Közbeszerzési Értesítőben. Ezek alapján 2020-ban megvették Lakner László 18 alkotását 148 millióért, Rippl-Rónai József Lengyel Menyhért-portréját, Frey Krisztián 29 festményét és Korniss Dezső 4 alkotását összesen 739 millió forintért, Maurer Dóra 17 alkotását 233 millióért, Konok Tamás 42 alkotását 109,4 millió forintért, Reigl Judit 4 művét 178,5 millióért, Walter Crane Európa elrablása című festményét 240 millió forintért, valamint Bortnyik Sándor egy műalkotását 288 millió forintért.

A beszerzések 2021-ben is folytatódtak. Idén januárban Molnár Vera 14 alkotását vette meg az MNB leányvállalata 107,8 millió forintért; márciusban Hantai Simon 3 és Reigl Judit 4 művét vásárolta meg a cég, együttesen 558 millió forintért; áprilisban pedig Keserű Ilona 5 festményét vették meg 135 millió forintért. Akkor, a fentebb felsorolt közbeszerzési tájékoztatásokat alapul véve, azt írta a sajtó, hogy 2020. augusztus óta 2,9 milliárd forintot költött műalkotásokra a Nemzeti Bank cége. Idén áprilisban azonban közadatigénylésben kérték ki az MNB-Ingatlan Kft.-től a 2020. január 1. és 2021. április 20. között vásárolt műalkotások listáját, azok vételárával és tárolási helyével együtt. A kapott táblázatban 730 tétel szerepel, amelyekért összesen nettó 3,8 milliárd forintot fizettek. Ez közel 1 milliárddal több annál, amiről eddig a Közbeszerzési Értesítő alapján beszámoltak, ugyanis több vásárlást, 347 tételt közel 1 milliárd forint értékben nem tettek ott közzé; a mostani vásárlással pedig már 4 milliárdhoz közelít a számláló.

Itt nem arról beszélünk, hogy ne kellene a művészetet támogatni, és ne ez lenne a legfőbb cél (Nacsa Lőrinc felé.), csak tudja  bólogat képviselőtársam  , ne feledkezzünk meg arról, állandóan arról beszélünk, 2020, 2021, és úgy néz ki, hogy még 2022 kapcsán is egy egészségügyi világjárványról beszélünk, aminek nagyon-nagyon súlyos következményei vannak, és ilyenkor mérlegelni kell, hogy mi a nagyon fontos. Műkincsek vásárlása, festmények vásárlása, nem azt gondolnám, hogy ez a legfőbb feladat egy ilyen helyzetben. (Nacsa Lőrinc: Karácsony kampánya 500 millió...  Z. Kárpát Dániel: Ez nem érv!)

Tavaly szeptemberben  én is meghallgattam képviselő urat, legyen szíves, ön is tegye ezt  azonban a Népszava érdeklődésére azt közölte a Magyar Nemzeti Bank, hogy a megvásárolt művészeti alkotásokat az MNB-Ingatlan Kft. a Magyar Nemzeti Bank épületeinek reprezentatív tereiben, irodáiban helyezi el, a járvány kellős közepén, és a gyűjteményt kutathatóvá, feldolgozhatóvá teszi majd a művészettörténészek, szakemberek számára, vagyis ezeket a nagyközönség nem tekintheti meg, hiába közpénzből lettek vásárolva.

Vannak ugyanakkor olyan bejelentett programjaik is, amikkel valóban az arra rászorulókon tud esetlegesen segíteni, hogy ne csak negatív dolgokról beszéljünk. Ilyen lehet, hogyha a fiatalok lakásszerzését könnyebb feltételekhez akarják kötni. A hitelfedezeti mutató korlátjának 5-10 százalékponttal való esetleges emelése évente akár 20 ezer ügyfél lakáshoz jutását könnyíthetné meg.

Beszéltünk már nagyon sokat arról, hogy mennyire nehéz helyzetben vannak a mai fiatalok, és milyen hitelspirálba kerülhetnek ma azok a fiatalok, akik lakásépítésre állami támogatásokat vesznek igénybe vagy hitelt vesznek fel, mert azt látjuk, hogy az elszabadult építőanyagárak lehetetlen helyzetbe sodorták nemcsak a vállalkozókat, hanem azokat is, akik most akarnák az otthonaikat, a lakásaikat felújítani vagy építeni. Egyetlenegy példát engedjenek meg: mondjuk, tavaly készített egy költségvetést egy fiatal pár ahhoz, hogy az új lakását fel tudja építeni, egy 100 négyzetméteres lakás költségvetését, mondjuk, 40 millió forintra tervezték. Az idén szembesültek azzal a megemelkedett építőanyagárak miatt, hogy elérheti a 70-80 millió forintot is a végösszege ennek a lakásnak.

Nagyon-nagyon sok fiatal pár szembesül azzal, hogy akár tető alá sem tudja készíttetni ezeket a lakásokat, és ez egy iszonyatos csapdát állított ma a gyermeket vállalni akaró, gyermeket nevelni akaró pároknak, vagy egyáltalán azoknak a pároknak, akik most lakást építenének vagy felújítanának.

Szóval, lényegében semmiről nem beszélt elnök úr, inkább így mondom, a 30 perces felszólalása alatt, és nagyon-nagyon sok problémát, amiről neki beszélni kellett volna, hogy milyen egészségügyi helyzetbe, milyen egészségügyi válsághelyzetbe került Magyarország, milyen gazdasági helyzetbe került Magyarország, nem nyitott fel, nem bontotta ki, és én azt gondolom, hogy egy nemzeti bank elnökétől elvárható lett volna, hogy egy nagyon-nagyon komoly beszámolót ad itt elő a magyar Országgyűlés képviselőinek.

Nagyon sajnálom, hogy nem várta meg a felszólalásainkat, és nem maradt itt a vitán. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

(15.40)