UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Talán 2019 vége vagy 2020 eleje óta a folyamatos válságkezelés az, ami ezt a Házat áthatja. A Covid kirobbanása óta, illetve az ukrán-orosz háborún keresztül is egy olyan válságkezelés van, melynek az a lényege, hogy a magyar állampolgárokat a lehető legjobban megvédjük attól, hogy ez a válság rossz hatással legyen a gazdasági életre. A helyzet az, hogy véleményünk szerint ugyanakkor ezek a válságok azt mutatták meg, és főleg az, hogy ez Magyarországon mit jelentett, hogy a rendszerváltoztatást követő harminc év feszítő egyenlőtlenségei és a fenntarthatatlan gazdasági struktúrái már nem eltagadhatók.
Mi azt mondtuk már korábban is, és azok is, akikkel egyetértettünk még a párt alakulása körül, hogy a csupán profitorientált élelmiszeripar, a multikat kiszolgáló gazdasági rendszer, illetve az, ahol egy olyan ember, mint én, ugyanannyit adózik, mint egy szociális dolgozó, nos, ez a gazdasági rendszer nem fenntartható. A helyzet az, hogy ez onnan is látszik, hogy maguk abból a szempontból nem tértek el a gazdasági neoliberális konszenzustól és a Pénzügykutató-Varga Mihály-nagykoalíciótól, hogy továbbra is azt gondolják, hogy ugyanannyit kell fizetniük a legszegényebbeknek, mint a leggazdagabbaknak, továbbra is azt gondolják, hogy a sarki fodrász ugyanazzal a társaságiadó-kulccsal kell hogy adózzon, mint a BMW. Ez véleményünk szerint így nem maradhat tovább.
A helyzet az, hogy azok a válságtünetek, amelyek most beférkőznek Magyarországra, értelemszerűen nem olyanok, hogy csak magyarok lennének. Kár lenne eltagadni, hogy ez a világgazdaságból jövő válság. Ugyanakkor az, hogy milyen béreket érintenek ezek a válságok, hogy milyen anyagi helyzetben lévő embereket, már egy magyar sajátosság. Az, hogy van inflációválság és energiaár-válság, van élelmiszerhiány és van kereseti hiány, máshol is így van, de nem ebben a formában. Hogy csak egy konkrétumot kiemeljek: ha megnézzük, a tavalyi évben önök a kampánykor adtak valamennyi bérkiegészítést a különböző közalkalmazottaknak, adtak a tanároknak, bár az semmire nem volt elég, és adtak valamennyit a szociális dolgozóknak, ezeket mind elvitte az infláció. Ha vásárlóértéken nézzük, akkor egy szociális dolgozó a tavalyi évben többet tudott vásárolni a fizetéséből, mint tud vásárolni most. Ugyanígy van a rendvédelmi dolgozóknál, és ugyanígy van a kulturális dolgozóknál is.
(13.30)
A helyzet az, hogy ez azért is súlyos probléma, mert ez megmutatja azt az értékválasztást, ami alapján önök be akarják rendezni a gazdasági és politikai rendszert. Hiába hirdette meg Orbán Viktor a koronavírus-járvány előtt a zöldfordulatot, hiába beszéltek még önök az államtitkár úr még könyvrecenzióban is írt róla arról, hogy a „szennyező fizet” elv egy alapvető igazságossági kérdés, eddig nulla szennyező fizetett nullát a magyar költségvetésbe önöknek.
Hiába beszélnek multiellenesen sok mindenről, szektorális különadókról, a helyzet az, hogy stratégiai partnerségek tömegei miatt a multinacionális, főleg német nagytőke nem vesz részt a magyar közteherviselésben. Hiába beszélnek arról, hogy önök az emberek oldalán állnak, azok, akik például idős rokonukat gondozzák otthon, továbbra is 68 ezer forintot kapnak, annak ellenére, hogy képviselőtársam 2004-ben még az egységes minimálbér mellett állt.
Összességében tehát azt gondoljuk, hogy el kell térni attól a konszenzustól, ami 1990-ben rabul ejtette Magyarországot, el kell térni attól, hogy mindenkinek ugyanannyit kell fizetni, hogy a piac mindent megold.
Végezetül egy mondat azzal kapcsolatban, hogy a következő négy évben mi mire készülünk. A mi krédónk az, hogy bebizonyítsuk ebben a Házban azt, hogy a világ összessége nem a Fidesz állításai plusz a Fidesz állításainak a mínusz egyszerese, hanem a kettő között is van más, és van lehetőség más politikára. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)