DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Meglepve hallottam az előbb Süli János miniszter úrnak azt a bejelentését, hogy a fűtőelemeket repülőgépen szállították ide. Én úgy tudom, hogy Ukrajnában, a szomszédos országban háború van. Vajon mi történhetett volna, vagy történhetett volna az is, hogy lelövik ezt a gépet, és akkor ennek milyen következményei lettek volna? Én ugyan nem értek a dologhoz, de azért ezt érdemes lenne végigbeszélni, és a kockázatokat beazonosítani, mert a mi bőrünkről van szó.

Ami az én témámat illeti: pár nappal ezelőtt a Központi Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozta azt, hogy a bruttó átlagkereset Magyarországon februárban 546 ezer forint volt. Ez egy fantasztikusan szép és nagyon nagy szám, egyetlenegy hibája van, az, hogy nem igaz, hogy nem fedi a valóságot. Én nagy összegben mernék fogadni itt bárkivel ebben a teremben, hogy ha ezer embert, ezer dolgozót véletlenszerűen kiválasztanánk és megkérdeznénk őket, hogy vajon az ő keresetük hogyan viszonyul az 546 ezer forinthoz, elérie ezt vagy nem éri el, biztos vagyok benne, hogy nem mondanák azt ötszázan ebből az ezerből, hogy ők keresnek ennyit, de azt gondolom, hogy még százan se mondanának ennyit.

Ezt nagyjából érzékelte a KSH is, ezért aztán gyorsan módosította is ezt a számot és azt mondta, hogy ha a rendkívüli kifizetéseket levonnánk ebből, akkor már csak 445 ezer forint maradna, februárban ennyi lenne a bruttó kereset. Ehhez képest, ha bekalkuláljuk azt is, hogy a KSH nem a teljes mintából számol, hanem olyan mintából, amelyben csak az öt fő fölötti foglalkoztatóhelyek vannak benne, és ez módszeresen felülbecsli ezt az értéket  ezt legutoljára éppen a GKI mutatta ki, amikor a NAV adatbázisán kiszámolta ezt, körülbelül 20 százalékos az eltérés , nos, ha ezt bekalkuláljuk, akkor már csak 370 ezer forintnál tartunk. S ha ebből nettót számítunk, akkor olyan 260 ezer forint körüli értéket kapunk. Nos, ez a 260 ezer forint még fele se annak az 546 ezer forintnak, amiről az elmúlt időszakban szó volt.

Én azt szeretném önöktől kérdezni, kedves fideszes honatyák, hogy egy ilyen hatalmas győzelem, ilyen történelmi győzelem után, amit elértek a legutóbbi választáson, vajon nem lennee itt az ideje annak, hogy tegyék rendbe a nemzeti statisztikai szolgálatot, hogy olyan adatokat próbáljanak meg produkálni, amelyek köszönőviszonyban vannak a valósággal. Azt gondolom, hogy ezt megérdemelnénk mi mindannyian. Ehhez egyébként első lépésben példának okáért megfontolhatnák azt is, hogy a KSH elnökét úgy választanánk meg, hogy lenne egy választási bizottság, amelyben egyharmadnyi embert delegálna a kormánypárt, egyharmadnyit az ellenzék és egyharmadnyit a szakmai szervezetek. S ugyanez a bizottság létrehozhatna egy felügyelőbizottságot is, amely felügyelőbizottság folyamatosan vizsgálná a Statisztikai Hivatal munkáját, és évenként jelentést adna be. Jelentem egyébként, hogy a Lajtától nyugatra ilyen gyakorlatok vannak a statisztikai hivatal vezetésében.

Kérdezem, hogy nem lehetnee ezt esetleg nálunk is bevezetni. Tudom a választ: nem lehetne. Nem lehetne, mert itt Magyarországon az ABBA együttes nagy slágere visz mindent, vagyis azt, hogy a győztes mindent visz. De szeretném felhívni a figyelmüket, hogy néha nem ártana szembesülni a valósággal is, mert ahogy Esterházy Péter mondta, bizony nagyon-nagyon nehéz, szerfelett nehéz ám úgy hazudni, hogy közben nem tudjuk az igazságot. Márpedig a gazdasági válság képében a valóság itt kopogtat az ajtón. Tehát nem ártana, ha önök is megismerkednének a valóságos tényekkel, és nemcsak olyan adatokra támaszkodnának, amelyek ugyan nagyon jók a választási kampányban, de arra, hogy felelősségteljes döntéseket hozzanak, nagy valószínűséggel nem. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Párbeszéd soraiban.)