DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban nem állunk vitában senkivel és ez nem kérdéses, hogy Magyarországnak az orosz agresszió által, az ukránokon végzett agresszió által és az így kialakult háború miatt biztonsági fenyegetettsége van, és biztonsági fenyegetettségben kell terveznie és szerveznie a mindennapjait és az ország rendes működését. Az sem kérdéses, hogy ez hatással van nemcsak Magyarország belső rendjének védelmére vagy akár a honvédelmére, de az élet minden szeletére, minden szegmensére, legyen szó akár a gazdaságról, akár oktatásról vagy bármi másról, sok olyan helyzetre és sok olyan területre van kihatással, amire egyébként korábban nem is gondoltunk. Az árak emelkedése részben emiatt, részben a kormányzati intézkedések megkésettsége miatt most már minden boltban, minden pénztárcában érezhető is, és a háború hatása ilyen téren kikerülhetetlennek tűnik.

Azonban abban mindenképpen vitában kell állnunk, hogy az a fajta mód, amellyel önök most egy felhatalmazást keresnek, és a felhatalmazás keresésének a módja mégis az, hogy egy rendkívüli jogrend vonatkozásában egy kiegészítéssel élnek, abban, hogy a megfelelő eszközt választjáke, abban viszont már vitába kell hogy szálljunk. Volt szerencsém részt venni az Alaptörvény kilencedik módosításával kapcsolatos vitában és az azt követő, egyrészt a honvédelmet, másrészt a katasztrófavédelmet is érintő  tehát ha úgy nézzük, az egész rendkívüli jogrendet és annak a teljes újraszabályozását érintő  vitában, amely ez év július 1-jével lép hatályba, szóval, volt szerencsém részt venni ezekben a vitákban, és ott bőségesen elhangoztak azok az érvek, amelyek alátámasztották azt, hogy a korábban meglévő rendkívüli jogrend intézményét miért és milyen okok mentén kell újraszabályozni. Abban mindannyian egyetértettünk, és én nem hallottam eltérést abban, hogy az itt felszólalók, kormánypárti felszólalók, sőt miniszterek is egyetértettek, hogy a mostani átalakításával a kor szükségleteinek  tehát amiket önök is mondtak, hogy a megváltozott biztonságpolitikai, megváltozott gazdasági helyzet és a megváltozott hadviselési és rendvédelmi kihívásoknak  megfelelő különlegesjogrend-átalakítási kísérleteink végül is így helyesek lesznek. Tehát úgy kell ezt tekinteni, hogy amikor önök ezt a rendszert kialakították, azt egy egységes és koherens rendszernek alakították ki, amelyben módosításra nem volt szükség.

Külön örülök neki, hogy egyébként Simicskó képviselőtársam itt volt, ő ennek a témának, illetve ennek a területnek egyik szakértője is, és úgy tudom, hogy ebben tudományos munkát is végzett. Akkor sem hangzott el, hogy tekintve azt, hogy milyen biztonsági fenyegetettség és kihívások várhatók a jövőben, és ebben világosan látszott, hogy egy olyan geopolitikai helyzetben lévő állam, mint Magyarország, amely egy ütközőzónát képez a Nyugat, illetve a keleti érdekek és birodalmi elképzelések között…  hiszen azt ne felejtsük el, hogy gondolhatunk mi bármit az Egyesült Államokról, Nagy-Britanniáról vagy Oroszországról, végső soron ők a történelemben mindig egy birodalmi törekvés mentén mentek, és ezen az elképzelésükön hiába a XIX-XX. század vagy akár a XXI. század, nem változtattak semmit, tehát róluk azt kell feltételezni, hogy marad a birodalmi gondolkodás, szóval, látva ezt, én úgy értettem, és úgy éreztem, hogy az a kialakított rendszer, amely az új rendkívüli jogrendjeinkkel kapcsolatos és az Alaptörvény kilencedik módosításában volt, az hézagmentesen és tökéletesen lezárt mindent.

Tehát én ezért is mondom egyrészt azt, hogy nem látom most indokoltnak a jelenlegi módosítást. (Nacsa Lőrinc: Nem szavaztad meg!) Másrészt azt szeretném mondani, hogy ami igazán fontos, a honvédelmi törvénynél, illetve a katasztrófavédelmi törvénynél azokat a módosításokat természetesen megszavaztuk; ezt Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak mondom, tehát legjobb emlékeim szerint erről akkor így szavaztunk.

Amit megfontolásra próbálok még önöknek feltenni: az elmúlt évek arról szóltak, és ennek van egyrészt, mondjuk úgy, hogy egy reálpolitikai és egy ilyen könnyen megzenésíthető értelmezése is, hogy Orbán Viktor veszélyhelyzetből veszélyhelyzetbe kormányozta az országot. Egyrészről láttuk azt, hogy volt egy bevándorlás okozta válsághelyzet, és volt egy olyan veszélyhelyzet, ami egy kiszámíthatatlan vagy az elején egy nagyon nehezen megtippelhető és nagyon nehezen modellezhető helyzet volt, ami egy, a koronavírus-járvány okozta tömeges megbetegedéssel fenyegető helyzet volt. Ezeknek a veszélyhelyzeteknek az elrendelésével és meghosszabbításával kapcsolatban lényegében minden kritikát kifejtettünk.

De összességében ezt a kérdést fel kell tenni: szolgáljae a veszélyhelyzeteknek úgy általánosságban véve vagy a rendkívüli jogrendeknek a megalapozottságát, vagy a társadalom számára a komolyanvehetőségét vagy a kellő súlyát szolgáljae, ha túl sokszor rendelnek el valamit? Tehát be tudjae tényleg tölteni azt a tőle és egyébként a jogrendszer vagy az elmélet szerint elvárt súlyt, hogy az emberek érezzék és tudják, hogy valóban egy más helyzetben vagyunk, amely minőségileg más, és új kihívások miatt új megoldásokat kell keresni? Azt szeretném ezzel mondani, hogy biztos nem árte a veszélyhelyzetnek mint kifejezésnek vagy a rendkívüli jogrendnek mint intézménynek az, ha ezt túl sokszor alkalmazzák, vagy olyan esetben is alkalmazzák, amikor úgy tűnik, hogy a rendes jogrend szerint is meg tudunk felelni a kihívásoknak?

És akkor itt szeretném alátámasztani, hogy az elmúlt időszakban, az elmúlt hetekben, sőt most már lassan hónapokban azt láttuk, hogy egyrészt a civil társadalom, másrészt az állam próbált reagálni, és nagyon sok esetben egyébként jól reagált, és a civil társadalom kifejezetten jól reagált arra a helyzetre, amely egy háborús viszony volt a szomszédban, és amely az onnan való, tömeges elvándorlásnak a kezelésére szolgált. Tehát azt láttuk, és ezúton is köszönjük, hogy volt civil és volt állami fellépés is, amely, ha a kormánymédiából nézzük, gyors és hatékony volt.

Tehát a rendes jogrend szerint sikerült egy gyors és az önök olvasatában egy gyors, hatékony és a helyzetre jól reagáló fellépést tenni. Az önök olvasatában ez így néz ki. Akkor nem értem, hogy miért kell az ilyen vagy ehhez hasonló…  és itt önökön a sor, hogy elmondják, hogy miben másabb vagy mi várható és mivel másabb, hiszen mi nem kaptunk tájékoztatást a kampányban sem arról, hogy a háborús helyzettel kapcsolatosan mi van... (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Képviselőtársam, Nacsa Lőrincnek mondom: értem, és látom a felháborodottságát vagy meglepettségét, az Országgyűlés Honvédelmi és rendészeti bizottságát az önök Kósa Lajos képviselőtársán keresztül többször, több ízben, higgye el, nem politikai céllal, tájékozódási céllal szerettük volna azért összehívatni, hogy tudjuk, hogy mire számíthatunk abban a szituációban.

Tehát az most biztosan önökre vár, hogy az az indokoltság, hogy középtávon, rövid távon vagy akár hosszú távon Magyarországnak milyen biztonsági kihívással kell szembenéznie, és ehhez képest miért indokolt a mostani rendkívüli jogrend új szabályainak a kialakítása, ez az önök indokolásának a megalapozottságára vár, és sajnos ezt nem hallottuk, illetve nem történt tájékoztatás. Természetesen, ha ezek olyan természetű tájékoztatások, amelyek nem hangozhatnak el a teljes plénum előtt, tekintettel arra, hogy ezek minősített adatokat tartalmaznak, akkor én továbbra is azt javaslom, mint ahogy rendelkezésre állt ez a lehetőség, hogy akár a Nemzetbiztonsági bizottságban, a Honvédelmi és rendészeti bizottságban vagy akár a Külügyi bizottságban is adhatnak tájékoztatást. És akkor azok a képviselőtársaink, akik az ellenzéki oldalon ülnek, és keresik az indokoltságát ennek a mostani javaslatnak akár középtávon, akár hosszú távon, legalább minden tájékozottságuk mellett tudnak dönteni afelől, hogy tudjáke támogatni vagy nem tudják. Mert az önök olvasatában azt lehetett látni, hogy az állam és a civil szervezetek jól kezelték ezt, gyorsan és hatékonyan történt a fellépés, azaz a rendes jogrendben megvolt a lehetőség és a megoldás arra, hogy a mostani szituációt kezeljék, és Magyarország ura tudott lenni a helyzetnek.

Ezzel szemben a most beterjesztett jogszabály-módosítás ehhez képest azért túlmutat ezen, és ebben meg kifejezetten furcsának tartom az érvelést, hogy önök gazdasági érveket állítanak mellé, hogy a gazdasági hatásnak a tompítására van erre szükség. A gazdasági hatások tompítására a kormánynak szerintem az államháztartás rendjén keresztül, a költségvetési törvényen keresztül, illetve más intézményeken keresztül óriási ráhatása van. Ehhez a kormánynak akár törvényi, akár rendeleti szinten, nem is minősített, hanem feles törvények szintjén vagy akár kormányrendeletek vagy más minisztériumi rendeletek szintjén nagyon komoly lehetősége van, és úgy gondolom, hogy ezeket ki is tudja használni. Tehát a gazdasági érveket én nem gondolom mögötte olyan érveknek, amelyek a rendkívüli jogrendet és a jogrenden való változtatást meg tudják alapozni.

(11.40)

Mindenesetre azt le tudom szögezni, és ezt szeretném elmondani a végén, hogy azt mindenképpen fontos lenne tisztázni, hogy önök milyen változást éreznek vagy látnak ebben a környezetben, mik azok a nehézségek, amelyekkel az országnak  most a gazdasági részét hagyjuk ezen kívül  a biztonság szempontjából szembe kell néznie, és hogy miért készül a kormány erre a viszonylag kényelmes kormányzási helyzetre. Hiszen ha ez bevezethető, akkor mégiscsak kevesebb elszámolással, kevesebb ráhatással és kevesebb parlamenti ellenőrzéssel kell a kormánynak a munkáját végezni. És abban én egyébként osztom az előttem szóló képviselőtársam véleményét, hogy önmagában az alkotmánybírósági kontroll, amely ott lett hagyva, a mostani viszonyok közepette már nem minősül elegendőnek, illetve talán nem is elegendő, hogy az elrendelt különleges jogrendnek az indokoltságát meg tudjuk ítélni.

Összességében azt tudom önöknek mondani, hogy ha eddig is jól megbirkózott az állam óriási civil segítséggel  és megint meg kell köszönni a civileknek azt az áldozatos munkát, amit végeztek , akkor nem szükséges ez a mostani módosítás. Azt is javaslom önöknek, hogy egy ilyennek az elrendelésével, vagy elfogadásával és elrendelésével nem biztos, hogy érdemes ezeket a rendkívüli jogrendi jogintézményeket állandóan erodálni; ráadásul az állandó módosításokkal erodáljuk.

Én úgy értettem, hogy abban a vitában, amelyet lefolytattunk itt a kilencedik módosítással és az azt követő honvédelmitörvény- és katasztrófavédelmitörvény-módosítással, lezártnak tekinthető az a szakmai vita, amely volt, tehát nem gondolom, hogy szükség lenne ez alapján. És nem szabad a különleges jogrendek folyamatos életben tartásával kiüresíteni ezt a rendkívül fontos, és tényleg csak utolsó lehetőségként fennálló és utolsó lehetőségként igénybe vehető különleges jogi eszközt így kiüresíteni, és teljes egészében, mint már mondtam, erodálni.

Az, hogy a jogszabályt vagy a mostani törvényjavaslatot miként tudjuk támogatni, az természetesen attól is fog függni, hogy itt a vitában még mi hangzik el, illetve a minisztérium részéről vagy akár bizottsági üléseken, és esetleg, ha addig sor kerül arra, az új, felálló kormány által megjelölt miniszterek meghallgatásán hangzik el olyan adat, amely hitelt érdemlően alátámasztja, hogy ilyenre szükség van, akkor nyilván közelebb leszünk a megoldáshoz és az elfogadás lehetőségéhez. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)