DR. MOLNÁR ZSOLT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amit Hajnal Miklós az előbb elmondott, abban rengeteg igazság volt  én is az ő szavazója vagyok… (Nacsa Lőrinc: Mi nem!) Efelől nem volt kétségem, tisztelettel; bár utána belement abba az általam vélelmezett hibába, hogy szakmai vitát folytatott egy olyan kérdésről, amellyel nagyon jól megalapozta, hogy miért nem szabad erről utána vitatkozni.

Tisztelettel jegyzem meg, hogy a döntés megszületett, önöké minden lehetőség, felelősség a hárommillió szavazójukkal és a kétharmaddal, ezért ne csináljunk úgy, hogy itt egy valós vita folyik ebben a kérdésben. Pedig jó lenne egy ilyet folytatni, hiszen szakmailag akár még lehetne vita tárgya, hogy a nagyon jól hangzó, szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa lehetőségét, amely egyébként objektíve fennáll, hogyan kell a magyar jogrendszerbe beépíteni.

De ennek a vitának akkor lenne értelme, ha ez nem eleve elrendeltetetten megszavazásra kerülne majd a következő időszakban, de legfőképpen akkor, ha nem egy izzadságszagú rendeleti kormányzás alátámasztására történne ennek a veszélyhelyzeti tényállásnak a behozatala a magyar jogrendszerbe. Ezért nem igazából érdemes erről szakmai vitát folytatni, nemcsak a kétharmad miatt, és amiatt, hogy el van döntve, hogy ez meg lesz szavazva, hanem azért sem, mert az elmúlt másfél évben semmilyen garanciális szabályt nem hoztak arra, hogy a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos intézkedések nem terjednek ki például az önkormányzatok tönkretételére vagy az újságírói társadalom megfélemlítésére (Moraj a kormánypártok soraiban.), vagy akár a gyülekezési jog korlátozására. Tehát kiléptek abból a keretből.

Ha ez nem így lenne, hanem lennének garanciális szabályok, akkor itt egy értelmes vitát lehetne arról folytatni, hogy mit kezdjünk azzal a helyzettel, amelyik túlmutat már a balkáni háború jelentőségén, és már-már második világháborús jeleneteket lehet Mariupolban látni. De azáltal, hogy önök az elmúlt másfél évben azt bizonyították, hogy ezt a keretrendszert nem arra használják, ami a valós probléma, vagy legyünk tárgyilagosak, nem elsősorban arra használják  mert azt azért nem lehet állítani, hogy a veszélyhelyzet alatt a koronavírus-járvánnyal kapcsolatosan semmit se tettek volna. Amit tettek, annak egy része jó volt, egy része meg nagyon rossz, de a fő probléma nem ez, hiszen ezek szakmai kérdések, és szakmai vitáknak helye van.

A fő kérdés az, hogy vannake garanciák arra, hogy a rendeleti kormányzás a háborús helyzettel semmilyen összefüggést nem mutató intézkedésekre kiterjede vagy nem. Az elmúlt másfél év azt mutatja, hogy önök azzal, amivel lehetett, visszaéltek, és amivel nem lehetett, azzal is. Ezért nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy itt egy szakmai vita folyik, ennél az oknál fogva, mert egyébként indokolt lenne, és a vezérszónoklatnak arról kéne szólnia, hogy szakmai álláspontokat ütköztetünk. De azért nem lehet ilyeneket, mondom még egyszer, nemcsak azért, mert előre el van döntve, hogy ez így fog átmenni  ennyi tapasztalatunk itt 12 év után van , hanem azért, mert arról nem hajlandóak önök vitatkozni, hogy hogyan lehetne olyan garanciális szabályokat beiktatni ebbe az eljárási rendbe, ami nem engedi, hogy kilépjenek abból az adott helyzetből, aminek semmi köze nincsen a háborús helyzethez, a humanitárius katasztrófához, az esetleges menekülthullám enyhítéséhez, megsegítéséhez. Ha erre használnák önök ezt az új tényállást, akkor itt egy nagyon értelmes vitát kellene és lehetne folytatni. De higgyék el, hogy az elmúlt másfél év tényei azt mutatják, hogy ilyen vitát jelenleg egyszerűen nem lehet folytatni.

Nagyon szeretnénk hinni abban, hogy önök tanulnak abból, hogy hogyan kell a negyedik kétharmaddal nem visszaélni. Ha ilyen helyzet lesz, akkor érdemi vezérszónoklatoknak lesz helye, és érdemi vitáknak. Amíg ez nincsen, amíg a minimumbizalom nem áll helyre, addig ezek formális hozzászólások, amelyek nem szólnak másról, mint politikai deklarációkról.

(12.00)

Ezért a Magyar Szocialista Párt sem tud érdemi vitát folytatni, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy elvárjuk a garanciáknak a beépítését  még most sem késő , hogy világos legyen, hogy egy ilyen új veszélyhelyzeti tényállás az adott üggyel függ össze, és nem általában a magyar társadalom rendeleti kormányzásának meghosszabbítása, ami egy nagyon kényelmes álláspont, hiszen, logikus, sokkal gyorsabban, hatékonyan lehet működtetni azt a rendszert, amelyet 12 éve a nyakunkba ültettek ebben a formában. Igen, erre az a válasz jön, hogy a választók így akarták. Biztos, a választókkal az nem volt megbeszélve, hogyan tágítják ki az újabb veszélyhelyzet keretrendszerét, és az sem volt megbeszélve, hogy hogyan élnek majd vissza ezzel a lehetőséggel.

Szakmai vitát szeretnénk, de önökön múlik, hogy mikor jön el ennek az ideje. Garanciákat szeretnénk arra, hogy a rendeleti kormányzás nem lépi át a határait az adott és szükséges mértékeknek. Ha a miniszter asszony ilyen javaslattal jön (Dr. Varga Judit: Itt van.), akkor minden keretek között nagyon szívesen vitatkozunk. Ebből sajnos hiányoznak a garanciák. Nem az a kérdés, hogy arról lehetnee vitatkozni, hogy szükségese egy veszélyhelyzeti új tényállás, erről lehetne vitatkozni, de mivel nincsenek garanciák, így ez a vezérszónoklat az önök megnyugtatására és az időkímélés miatt véget is ér.

Azt kérjük, hogy gondolják át, hogy ezekben a következő hetekben még lehete erre garanciákat betenni, és lehete azt a bizalmat növelni, hogy ne értelmetlen országgyűlési ülések legyenek ebben az értelemben. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP, a Momentum és a Párbeszéd soraiban.)