Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy ilyen választási eredményt követően logikus és következetes lépés a kormányzó pártok képviselői részéről néminemű elegancia lenne, hát, Láng Zsolt képviselőtársam erre tökéletesen rácáfolt. Én megértem, hogy hajtani kell a hierarchián belül a jó helyért, de kérem, hogy azért a józan ész üzenetét ne hagyja eközben figyelmen kívül.

A helyzet az, hogy értem én a kétségbeesett és erőltetett próbálkozásokat, hogy megmagyarázzák, hogy a gránitszilárdságú tizedik módosítására azért van szükség, hogy egy gyors reagálású hadtestként tudjanak fellépni ebben a helyzetben, de szeretném jelezni Láng képviselőtársam számára, hogy én mindig úgy vagyok öltözve, tehát nem volt olyan helyzet az elmúlt másfél-két évben, amikor Magyarország Kormánya meghirdetett egy parlamenti ülést, és bármilyen objektív vagy külső okból mi ne lettünk volna itt.

A helyzet az, hogy egy nagyon komoly krízishelyzet, a koronavírus okozta veszélyhelyzet közepén derült ki az, hogy a magyar Országgyűlés képes bármikor ülni. Hozzáteszem, hogy most már látom egy-egy képviselő előtt az új képviselői notebookokat, azért a XXI. században élünk, képviselőtársaim, tehát ha önök akarnák  és egyébként egy felkészült, a digitális korban működő kormányról lenne szó , hát, ezek a gépek tökéletesen alkalmasak a parlamenti működés kiterjesztően való értelmezésére, akár egy online ülés vagy határozathozatal megtartására is alkalmasak lennének. Tudom, hogy nagyon hosszú út vezet még ide, de merjenek bátrabban gondolkodni.

Kérem, hogy ezt a XX. századi, kicsit ilyen maradi viselkedést ez ügyben a modern kor vívmányai tekintetében engedjék el. Némiképp meglepődtem azon, hogy számonkérte több kormánypárti képviselőtársa azt, hogy az Alaptörvény tizedik módosításától eltérő tárgykörben ellenzéki kritikák, megfogalmazások születtek, ezért én nagyon szigorúan tartom magam a miniszter asszony által elmondott vonalvezetéshez, illetve Nacsa képviselőtársam nagy mentorunk e tekintetben, meg tudja ihletni az ellenzéki képviselőket. Igyekszem ezen a vonalvezetésen maradni.

És hogy ne csak kritikát fogalmazzak meg, a miniszter asszonyt azért dicsérjük meg ebben a helyzetben, hiszen mi nem ehhez szoktunk hozzá, hogy valaki miniszteri szintről végig itt van egy vitán, és remélem, hogy majd nemcsak a zárszó tekintetében, hanem akár közben is reagál az elhangzottakra. Novák miniszter asszonynál még miniszterkorában  most már köztársasági elnök asszony  mindig próbálkoztam azzal, hogy maradjon itt, vegyen részt ezekben a vitákban, hiszen sokkal kevesebb körrel tudjuk ugyanazt megtárgyalni hatékonyan. Sajnos, ott nem jártunk sikerrel, általában Zsigó Róberttel dobáltuk a politikai bunkósbotot egymásnak, de szerintem ez így szerencsésebb. Remélem, miniszter asszony majd akkor is áll rendelkezésemre, amikor a kilakoltatási moratórium lejártával egy másfajta vészhelyzetre készülünk fel, és ezt megakadályozandó hozzuk a javaslatokat az asztalra. Nagyon bízom benne, hogy eredményesen tudunk közösen munkálkodni a legnehezebb helyzetben lévőkért, és mindezt nem cinikusan jegyeztem meg.

Szeretném azt is elmondani, hogy az indoklás során elhangzott az, hogy a családokat kívánja megvédeni Magyarország Kormánya. Én ezt írtam fel ceruzával a papíromra, és szeretnék itt leragadni egy kicsit, mert ha ennek az alaptörvény-módosításnak lenne bármilyen olyan vetülete, mint ahogy nincsen, amely alkalmassá tenné azt a családok fokozott, kiterjesztett szintű védelmére vagy annak keresztülvitelére, én azonnal támogatnám. Maradjunk a kilakoltatásoknál! Ugye, több mint 23 ezer ilyen eseményt ismerünk 2010 óta. Az volt nekem nagyon kellemetlen amellett, hogy jogsegélyeztünk a helyszínen, és igyekeztünk a jog által megengedett mederbe terelni jogszerűtlen folyamatokat, hogy a kormányzat családbarátnak mondta magát. Ez volt a retorikája, és amikor valamelyik képviselője bement akármelyik hazugsággyárba, vagy a Hír TV-be, vagy a királyi televízióba, mindig elmondták, hogy a családokat védik.

Mi viszont itt, ellenzéki képviselők, láttuk, hogy a végrehajtói kamarával önök kvótákban állapodtak meg, ugye, negyedéves kilakoltatási kvótákban. Talán Láng képviselőtársam is tud erről, arról, hogy negyedévenkénti kvóták jelentek meg. A végrehajtói kamara honlapján most is megtalálja a notebookján az adatokat. Ezen kvóták úgy alakultak ki, hogy a magyar kormány megállapodott a végrehajtókkal, hogy hány embert lehet kidobni az otthonából negyedévente, a végrehajtók pedig nagyjából ki is maxolták ezt a kvótát. Ezt követően pedig, még egyszer mondom, több mint 23 ezer ilyen eseményről tudunk, kiderült, hogy ezen végrehajtói rendszer fejével összejátszik feltételezhető módon a kormány több feje vagy vezetője, minimum államtitkári szintig. Itt a vizsgálat még folyamatban van.

Tehát még egyszer mondom, nem szeretném megnehezíteni elnök úr dolgát, nem térek el a már elhangzott, a miniszteri expozéban elhangzott tárgytól, ugyanakkor a családok megvédésébe én ezt is beleértem. Ha ennek az alaptörvény-módosításnak lenne ilyen iránya, lenne ilyen vetülete, akkor boldogan vitázhatnánk arról, hogy ez egy mennyire támogatható dolog. Ugyanilyennek látom azt, hogy a családok védelméről beszélnek itt a parlamentben, de egész Európában a legbrutálisabb büntetőadó, ami a családokat éri, itt van Magyarországon, és önök ezt megtűrik. Fiatalabb, idősebb, középkorú magyar honfitársaink szembesülnek egy teljesen indokolatlan teherrel, a 27 százalékos áfával. Önök ebből kasszíroznak több mint 5000 milliárd forintot évente.

Látom, hogy mi a cél. Az, hogy az egyik oldalon a családi adókedvezményre mutogathassanak  néhány tízezer forintról beszélünk , a másik zsebből pedig ezermilliárdos nagyságrendben talicskázzák ki az indokolatlan terheket, és most ezen folyamatábrát szeretnék megkönnyíteni. A tizedik módosítás lényege nem az, hogy gyors reagálású hadtest lehessen a magyar kormány, hiszen ezt eddig is megtehette, ha pedig nem, akkor bármikor össze tudta hívni a parlamentet. Éppen a mai vita az egyik bizonyítéka annak, itt vagyunk, összehívták, és mi jelen vagyunk azonnal. Ez bármikor így lenne a későbbiekben is, úgy gondolom.

A helyzet az, hogy egészen más a cél. Egy kibontakozó válsághelyzet árnyékában, közelében érdemes megnézni, hogy az előző különleges felhatalmazással hogyan élt ez a kormányzat, mit csinált a koronavírus okozta járványhelyzet alatt. Miniszter asszony, képviselőtársaim, legyenek szívesek legalább a zárszóban megindokolni nekem, mennyire indokolt az, hogy a különleges jogrend alatt önök ingatlanbefektetők dolgát könnyítették meg. Mennyiben indokolható az, hogy kormányközeli és adott esetben a határokon túl működő ingatlanberuházók számára egyfajta áramvonalasítást hoztak létre a koronavírus okozta veszélyhelyzet alatt?

Mi, naiv, romantikus lelkek, idealista ellenzéki képviselők, úgy gondoltuk, hogy egy járványhelyzet alatt esetleg azon gondolkodnak, hogy a kieső munkabérek 80 százalékát pótolják minden magyar munkavállaló tekintetében. Ezt nem tették meg. Miért nem tették meg? Európa egyik leginkább mikroszkopikus munkabérpótló programja  Nacsa Lőrinc már tudná folytatni a mondatomat, annyiszor elmondtam neki  itt született meg Magyarországon. Itt fordult elő az, hogy Győr-Moson-Sopron megyében a lezárások alatt egy otthon tartózkodó család egyik tagja otthon ülve megkapta a kieső fizetése 90 százalékát, mert ő Bécs mellett egy étteremben dolgozott, és ott fontosnak tartották azt, hogy a válság után ez az ember vissza tudjon menni, és tudja folytatni a munkáját, legyen munkaerő. A testvérpár másik tagja, aki itt, Magyarországon tevékenykedett, pedig semmit, egy garast sem kapott, élje túl, ahogy akarja, aztán pedig használja ki azt, hogy munkaerőhiány van. Érdekes módon Magyarország tulajdonképpen az egyetlen nemzetgazdaság a térségben, ahol munkaerőhiány van, és ez mégsem vezetett a munkavállalói érdekérvényesítés brutális mértékű megerősödéséhez, a kiszolgáltatottság foka nem csökkent. Ez azzal áll kapcsolatban, hogy Magyarország Kormánya, bár beszél róla, nem valósítja meg a családok védelmét.

De megint csak miniszter asszonyhoz fordulok, mert fogunk még bizottsági szinten találkozni egy javaslattal, amit nemrég terjesztettem elő, és most fogok benyújtani, ez a szülőtámogatási járadék javaslata, amely egy kibontakozó válsághelyzetben orbitális szintű segítséget tudna nyújtani nélkülöző magyar embereknek. Ennek lényege, hogy a már befizetett személyi jövedelemadó 10 százalékáról rendelkezhessen minden magyar munkavállaló, és rendelkezhessen úgy, hogy a már befizetett adójával a szüleit, szülőjét gazdagítja, tehát adott esetben a nyugdíj mellé átutaltatja a számára. Ily módon ezekből az összegekből nem Magyarország Kormánya, nem az állam gazdagodna, nem önök döntenék el azt, hogy mire lehet költeni, hanem legalább a befizetett adó 10 százaléka a családot gazdagítsa, és a generációk közötti szolidaritás kifejeződéseként ez egy teljesen jó módszer lenne egy válsághelyzet közepén arra nézve, hogy a megszűnt szociális védőhálót elkezdjük visszafoltozni.

Nagyon fontosnak tartom, amiről beszéltek, a családok védelmét, ugyanakkor nyomokban sem látom mindezt megvalósulni. A legnagyobb bajom ennek a demográfiai vetülete. Azt még Nacsa képviselőtársam sem vitatja soha  és ebben egyetértés van közöttünk, jó egyébként, hogy így van, fontos, hogy legyen egyetértés , hogy katasztrofális a demográfiai helyzet Magyarországon. (Nacsa Lőrinc: De sokat javult!)

(13.40)

Ott tartunk, hogy az első három hónapban annyira kevés gyermek született, hogy ha ezt a háromhavi sajnálatos adatot felszorozzuk egész évre, akkor valahol 78-79 ezer élveszületéssel számolhatunk  ez egy brutális, drámai visszaesés. És ha valamelyik kérdésben árulás ellendrukkernek lenni, akkor ez az, tehát itt senki nem lehet ellendrukker, itt mindenkinek szurkolnia kell abban az irányban, hogy Magyarország ne ürüljön ki, és Magyarországon ne álljon elő az a katasztrofális helyzet, amit a mostani számok előrevetítenek; a mostani számok azt vetítik előre, hogy ha ez így marad, akkor hatmilliós ország leszünk az évszázad végére. Nem hatmillió főre dolgoztuk ki a társadalmi ellátórendszert, az infrastruktúrát, nem ennyi főre terveztük a városainkat, fajlagosan minden egyre drágább lesz, minden egyre nehezebb lesz, hogyha ez így marad. És ha a kivándorlás egyfajta negatív szirupként leönti ezt a folyamatot, akkor láthatjuk, hogy teljes magyar megyék ürülhetnek ki, szűnik meg ott az eddig megszokott típusú, stílusú élet. És én háromgyermekes édesapaként nem szeretném a gyerekeimet egy olyan országban felnevelni, amelynek már semmi köze ahhoz, mint amilyen az én gyerekkoromban volt mindez (Nacsa Lőrinc közbeszól.), vagy az önökében. Én ragaszkodom a hagyományainkhoz, én nemzeti érzelmű jobboldali emberként ragaszkodom ahhoz a Magyarországhoz, amelyben felnőttem (Nacsa Lőrinc közbeszól.), és elvárom önöktől, hogy szembesüljenek ezzel a problémával, ne tegyenek úgy, mintha nem létezne! És ne csak beszéljenek a családok megvédéséről még az Alaptörvény tizedik módosításának előterjesztésekor is, hanem tegyenek érte!

Támogassák a gyermeknevelési cikkek áfacsökkentését! Én beterjesztem, vegyék el, vegyék a saját nevükre, meg fogom szavazni, itt megígérem mindenki előtt. Támogassák a szülőtámogatási járadékot! Tudom, hogy sokba kerül, de van a költségvetésben mozgástér erre. A mi szakértőink állnak rendelkezésre akár a nyilvánosságtól elzárva is, de vigyük keresztül ezt a nagyon komoly eszközt! És az a kérésem, hogy ez a demográfiai szempont ne csak szavakban jelenjen meg önöknél. A családok védelmét nagyon sokféleképpen lehetne csinálni. Miniszter asszony, még egy nagyon komoly figyelmeztetés: csinálják ezt úgy is, hogy ne lakoltassanak ki elhelyezés nélkül családokat Magyarországon, mindez rettenetesen fontos. Nem szeretnék egy olyan neoliberális társadalomban élni, ahol a szerencsés, a gazdagabb ki tudja húzni magát a bajból, aki viszont, mondjuk, belenézett egy tragikus helyzetbe, az ne kapjon semmiféle segítséget csak azért, mert devizahiteles, csak azért, mert pedagógusként nyomorognia kell, csak azért, mert közfoglalkoztatott. Az én világképemben minden honfitársunknak jár és járna ez a segítség.

Ne kövessék el azt a hibát, mint annyi politikum és annyi nemzetgazdaság, hogy ezt a neoliberális őrületet engedik beszivárogni, ahol csak annak jár segítség, aki az önök világképének megfelel! Én nem ezt szeretném, azt szeretném, hogy mindenkinek jusson ebből, és valódi családbarát kormányzás legyen Magyarországon; hozzáteszem, kormányzati színektől függetlenül, ha majd egyszer nem önök lesznek, akkor is úgy legyen! Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a Jobbik, a DK és a Momentum soraiban.)