CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Kezdem a legfontosabb mondattal: a Lehet Más a Politika teljes mellszélességgel támogatja a két kérdésről szóló népszavazás megtartását. 250 ezer honfitársunk gondolta úgy, hogy ebben a kérdésben a magyar polgároknak kell döntést hozni.

A miért az igazándiból érdekes kérdés, mert érdemes megnézni, hogy mi is volt a története például a Fudan-törvény megszületésének és a jelenlegi helyzet kialakulásának. Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere megállapodást kötött a kormánnyal, melyben megállapodtak többek között, hogy megépül a Diákváros, egy olyan, a diákokat kiszolgáló lakhatási intézményrendszer, amely nemcsak a lakhatásukat biztosítja az itt tanuló diákoknak, hanem a szükséges infrastruktúrát is mellé teszi. Majd ezután, gyakorlatilag sokak számára kissé váratlanul bejött a Fudan-törvény, ami azt eredményezte, hogy az eredeti Diákváros méretének több mint a kétharmad részét elvette a Fudan campusa.

Én most nem akarom részleteiben elmondani, hogy mit jelent Magyarországnak az, hogy idehozza a Fudan Egyetemet a Kínai Kommunista Párt. Én most nem akarok arról részleteiben beszélni, hogy gyakorlatilag ez az egyetem, amit a magyar kormány horribilis összegből, hitelből akar megépíteni, kiknek a geopolitikai érdekeit próbálja kiszolgálni, de azt gondolom, hogy ebben a Házban mindenkinek egyesével külön és együtt is tudnia kell, hogy ezek nem magyar érdekek, nem nemzeti érdekek; főleg akkor nem, amikor egy olyan lakhatási válság sújtja Budapestet, sőt talán az egész országot, ami ellen igazándiból érdemi lépést nem láthattunk a kormány részéről. Ma egy budapesti albérlet ára 160 ezer forintnál kezdődik, és minden más albérletár csak ennél magasabban található meg, ami, ugye, azt jelenti, hogy a fővárosba érkező diákok tömkelege kényszerül egyébként kifizetni zsebből a 160 ezer forint plusz rezsit, plusz az oktatás költségeit.

Tehát ugye, gyakorlatilag, ha valaki ma Magyarországon diplomát szeretne szerezni, az úgy készüljön, hogy szülői segítségen keresztül vagy úgy, hogy dolgozik egyébként amellett, hogy tanul, körülbelül 250-300 ezer forintos nettó jövedelemre van szüksége. És azt gondolom, hogy a Diákváros megépülte ezen a helyzeten enyhíthetett volna, és azt gondolom, hogy mindannyiunk elévülhetetlen felelőssége az, hogy a Diákváros az eredeti terveknek megfelelően épüle meg.

Azt gondolom, hogy egy olyan elitegyetem idehozatala önmagában is felháborító, ahol egy féléves tandíj vélhetően meghaladja a kétmillió forintot. És ugye, erre az volt a kormányzati válasz, hogy majd ösztöndíjakkal több tíz magyar diák tanulását biztosítják ezen az egyetemen; szeretném jelezni, hogy a tandíjon kívül ezt mintegy 540 milliárd forintból.

Én azt gondolom, hogy ezeket a számokat kell látni, de nem akarom húzni az időt. Ezt a kampány alatt úgyis el fogjuk mondani. Zárásképpen hadd mondjak egyetlenegy mondatot a másik kérdésről, amikor mi a 9 havi álláskeresési járadékról beszélünk, tisztelt képviselőtársaim, akkor arról beszélünk, hogy egy állását elvesztő honfitársunknak legyen ideje és egzisztenciális biztonsága például a felnőttképzés keretében átképeztetni magát.

Csak gondoljunk bele: azok veszítik el először az állásukat, akiknek a szakképzettsége nem piacképes. És minthogy egy rendkívül gyorsan változó világban élünk, azt gondolom, hogy megint csak egy általános felelősség keretében mindannyiunk felelőssége, hogy biztosítsuk annak az egzisztenciális és időbeli lehetőségét, hogy át tudják magukat képezni az emberek. Ezt három hónap alatt biztos, hogy nem lehet megcsinálni. Jelen pillanatban a jelenlegi jogi környezet ezt nem teszi lehetővé, és nem tisztességes a bajba jutott embertársainkkal. Köszönöm szépen. (Taps a DK padsoraiban.)