Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Dr. Apáti István: Elnök úr?) Elnök asszony! Tisztelettel elnézést kérek, nyilván annyira még nincs késői óra, de azért ez hatással lehet az egyszeri ellenzéki képviselőre, rám pedig pláne.

A helyzet az, hogy még szórakoztató is lehetne a mai vita abban az esetben, ha nem a jövőnkről szólna, és nem arra menne a játék. Látom, hogy kormánypárti képviselőtársaimnak kicsit kényelmetlen, hogy meghátráltak ebben a témában egyszer. Tehát a nagyon erős kínai betelepítési szándékból már kicsit visszább hátráltak. Azt Nacsa képviselőtársam sem indokolta még, hogy hogy jutottunk el az alapkérdéshez, hogy egyáltalán most egy népszavazásról vitatkozhassunk. Ez is megérne egy misét. Talán abban egyetért velem, hogy az önök kormányzására nem jellemző az a fajta visszalépés és az a fajta elegancia, hogy na, jól van, tessék, akkor döntsön a nép. (Nacsa Lőrinc: Dehogynem!) Tehát kicsit izzadságszagú a magyarázat erre. De azt látjuk, hogy önöknek még kapóra is jön.

Kapóra jön az időhúzás, hiszen addig sem kell a magyar fiatalok számára bérlakásprogramot kimunkálni. Előttünk van egy költségvetési időszak, és bőven elképzelhető, hogy a költségvetés beterjesztéséig vagy akár a költségvetési vita végéig előállhat az a helyzet, hogy önök nem fognak bérlakásprogramot letenni az asztalra, hiszen mondhatják azt, hogy erről a horizonton látszik egy népszavazás, majd ott születik egy döntés, és majd a jövő évben foglalkoznak ezzel. Tehát adott esetben még politikai tőkét is tudnak ebből összeszedni, és nem hiszem, hogy a 13 milliárd izgatja önöket.

Az ugyanakkor nagyon nehezen illett bele a kormányzati retorikába, ahogy egy harsány migrációellenes folyamatos kampányt folytatnak. Talán kevesen tudják, de a bevándorlást illető veszélyhelyzet is nagyon-nagyon hosszú éveken átívelő módon, tulajdonképpen itt van velünk.

(17.00)

És ezenközben a vendégmunkásokat mégis szervezetten, tömegével telepítik be. (Dr. Brenner Koloman: Így van!) Sem Hollik, sem Nacsa képviselőtársam soha nem adott arra magyarázatot, hogy mi indokolta azt, hogy a tavalyi év szeptember elsejével egy kormányrendelet egészen egzotikus országokból, a harmadik világból könnyítse meg a munkaerő szervezett behozatalát; és azt sem, hogy a kasszástól a húsfeldolgozón át  nagyon nagy részletességgel kimunkálva  több tucat olyan szakmába importálnának dolgozókat, amelyek adott esetben magyar munkavállalókhoz is fordulhatnának, hiszen látjuk azt  és el is jutunk az álláskeresési járadékhoz , hogy Európa legkegyetlenebb kormányával állunk szemben. Tehát ez a három hónapra dotált valami, amit önök adnak, ez egyértelműen a létbizonytalanság felé vezet; és odavezetett, hogy több mint százezer olyan munkanélküli ember van Magyarországon, aki a szigorú szabályok miatt semmifajta támogatásra nem jogosult. Én állítom önöknek, hogy ebből a százezerből, ha elérhető lenne mindenki számára ingyenes átképzési program, meg legalább a szociális védőháló maradéka, akkor nagyon-nagyon sokan hasznosíthatóak lennének, és nem kéne a harmadik világból idehozni dolgozókat. (Dr. Brenner Koloman: Így van!)

Muszáj reagálnom Apáti képviselőtársamra is. Régóta ismerjük egymást, de ha 2010 felé is ezt a beszélgetést lefolytattuk volna, engem ez a szociális érzéketlenség nagyon-nagyon meglepett volna. (Dr. Apáti István közbeszól.) Tehát jobboldali embertől azért ne várjuk el azt, hogy ne legyen benne egy keresztényszociális véna vagy érzékenység  bennem egyértelműen megvan , de az egy nemzetellenes dolog, amit itt tetszett sugallni! (Dr. Apáti István: Jaj! Nagyon messzire ment… Nem ezt mondtam…)

Hát, gondoljuk már végig, hogy a 3 hónapos álláskeresési járadékot követően  lehet ezen vigyorogni persze, de gondoljuk már végig  milyen döntéseket hoznak a magyar fiatalok. Jellemzően azt, hogy elmegyek Nyugat-Európába, egy olyan országba, ahol a bérszínvonal a többszöröse a magyarénak, szociális védőháló valamennyire van, ha gond van a gyerekkel, akkor be tudom vinni egy kórházba, egy egészségügyi intézménybe, és egyáltalán, ugye, a mindennapok egy kicsit stresszmentesebbek.

Ehhez képest Magyarországon mivel találkozunk? Azzal, hogy három hónap után nagyon sok mindenkit kivág az állami rendszer, és olyan helyzetek vannak, hogy jönnek a számlák, rezsit kell fizetni, a gyereknek kezelést, fejlesztést kell fizetni, és ezek sokszor kigazdálkodhatatlan helyzeteket teremtenek. Ha valaki, én aztán nem segélyeket akarok osztani feltétel nélkül; aki ismer, az ezt nagyon jól tudja. Még amikor a családi pótlékról szólt a vita, mi voltunk az egyetlenek, mindenkivel szemben, akik családi kártyára utalnánk a dupla családi pótlékot, amivel csak alapvető élelmiszert, gyermeknevelési cikkeket lehet vásárolni, tehát nincsen feltételnélküliség.

Itt is azért van egy alap beépített feltétel, egyrészt a munkaügyi központokkal való együttműködés, de én beleértem a gyermekjóléti és a szociális rendszerrel való együttműködést is. Tehát feltételnélküliségről akkor lenne szó, hogyha más ellenzéki párt korábban hangoztatott, és egyébként a közös programba már be sem került, mondjuk, feltétel nélküli alapjövedelmét artikulálná valaki. Ilyesmi nem történt, szó sincs tehát feltételnélküliségről.

Az viszont nem várható el, hogy egy alapvetően létbizonytalanságban tartott magyar fiatal, aki mondjuk, most alapított családot, és elveszíti az állását, garantáltan tudjon a szülőföldjén boldogulni, Európa legkegyetlenebb kormányának a legszűkmarkúbb rendszere mellett.

Érdemes elmerülni a statisztikában. Magyarországon az álláskeresés átlagos ideje majdnem 14 hónap; amiről itt beszélünk, az három. A kettőt kezdjük már el közelíteni egymáshoz! Nem azért, mert itt bárki segélyeket akarna osztogatni, szó sincs róla!

Azt szeretnénk, hogy ez a nagyon kevés magyar fiatal, aki még megvan, az a szülőföldjén tudjon boldogulni, kényszerből senkinek ne kelljen elhagyni a hazáját. Alapvető nemzeti érdek tehát ezeknek az embereknek visszaépíteni a szociális háló legalább alapfokát. Ez egyébként demográfiai szempont is, mert ha kényszerből elmennek innen ezek a fiatalok, Nyugat-Európában vállalnak gyermeket, ott adják be az óvodába, az a gyermek már ott fog szocializálódni, abból nagyon nehezen lesz egy ide, Magyarországra visszaköltöző, és majd itt családot alapító valaki, ezt mindannyian tudjuk.

Tehát azért kérek némi rugalmasságot ebben, mert senki nem akar segélyt osztogatni, viszont mindenki, aki józan gondolkodású, és aki valóban nemzeti érdeket szolgál, aki valóban azt szolgálja, az szeretné visszaépíteni a szociális védőháló minimumát. Eljuthatnánk más kérdésekig, Nacsa képviselőtársam egyik kedvencéiig, a kilakoltatásokig. Nem tudom például, hogy lepaktáltake már a végrehajtói kamarával a negyedéves kvóta tekintetében, mert korábban úgy volt, hogy negyedévente lebeszéltek egy kvótát, és annyi embert lehetett kidobni a lakásából, amennyiben megállapodtak. (Dr. Brenner Koloman: Schadl, Völner, Varga Judit!) Nem tudjuk, hogy az említett, bekiabált ügyben érintett családok mikor kapják vissza a pénzüket, és kitől; nagyon sok mindent nem tudunk még a szociális védőhálót illető ügyekben, de azt látjuk, hogy az álláskeresési járadék időtartamának növelése távolról sem valami egyoldalú szociális transzfer, amivel szemben nincs elvárás, és tegyük hozzá, hogy alapvető nemzeti érdek a magyar munkavállaló itthon tartása. Ha nem így lenne, akkor önök, a Fidesz-KDNP nem dolgoznának nagy erőkkel azon, hogy szervezetten importáljanak a harmadik világból munkaerőt. Mi pedig minden eszközzel tiltakozni fogunk az ellen, hogy szervezetten, konténervárosokba tömörítve, tízezrével hozzák be azokat a dolgozókat, akiknek legalább egy részét ki lehetne váltani a hazai inaktívak köréből, megfelelő segítséggel  megint csak nem segély, hanem nemzeti érdek , egy másik részüket pedig úgy lehetne kiváltani, hogy eleve nem is engedjük kényszerből külföldre azokat a fiatalokat, akik lehet, hogy itthon egy bérlakással, lehet, hogy valamifajta tisztességes adózási kedvezménnyel és módszerrel adott esetben itthon tarthatóak lennének.

Rendszerben kellene tehát szemlélni mindezeket. És egészen elképesztő az, amit a kormány művel, hogy a napi piaci politika érdekei mentén engedi a magyar jövőt szétesni, hiszen önök most úgy akarják megúszni ezt a költségvetési időszakot, hogy az érintett magyar fiatalok lakhatási kérdéseivel önök szerint nem kell foglalkozni. Mi nyilván beterjesztjük, önök majd elutasítják, de legalább a körítéstől kíméljenek meg minket, mert egyértelműen látszik, hogy önök nem akarnak ebben a költségvetési tervezési időszakban ezzel foglalkozni, egy távolabbi népszavazásra mutogatnak, és utána szeretnék majd leporolni ezt a témát.

Hogy milyen hatásfokkal sikerült mindez az utóbbi években, azt látjuk a tragikus kivándorlási adatokból és a még tragikusabb demográfiai adatokból. Itt fordulat kellene, ez nem pártérdek, ez nemzeti érdek. Köszönöm a figyelmet. (Nacsa Lőrinc: Legyen vagy ne?)