DR. APÁTI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Most egy kicsit több időm van kibontakozni, vagy hogy nagy klasszikust idézzek, most van lehetőségem kibontani a valóság minden apró részletét.

Menjünk szépen sorba, mert bábeli zűrzavar bontakozott ki itt, a baloldalon, és tényleg én is nagy tisztelettel kérném arra a DK képviselőjét, hogy akkor tisztázza az álláspontját, hogy (Sebián-Petrovszki László: Ön sem figyelt…) ez a tartózkodás az ön egyszemélyes maszek partizánakciója, vagy pártálláspont, vagy megint próbálnak több színben ilyen furcsa pávatáncot lejteni, mert legalábbis erősen félreérthető, amit ön mondott. Tehát jó lenne, ha ezt tisztázná, és úgy tűnik, hogy kezdenek megfutamodni a saját kezdeményezésük elől.

De még egy kicsit menjünk vissza! Ön azt mondta, hogy egyetlenegy népszavazás nem volt eredményes 2010 óta, ez így van (Sebián-Petrovszki László: Köszönöm.), csak ezt már 2021-ben is tudták. Tehát semmi olyan új körülmény nem merült fel, vagy nincs olyan új körülmény, ami 2021-ben a népszavazás meghirdetésétől, az ötlet kipattanásától napjainkig vadonatújként merült volna fel.

Önök mindent pontosan tudtak akkor is, amikor ennek az egész akciónak nekifutottak, csak ahogy az előbb elmondta a Mi Hazánk elnöke és frakcióvezetője, önök szerveztek egy futóversenyt, ezen kizárólag önök indultak, és ezt a futóversenyt sem képesek nemhogy megnyerni, de igazából rajthoz állni sem. Tehát már a rajthoz állás előtt  a kétballábas hozzáállásuknál fogva  kikészítik saját magukat. Önök, amikor ennek nekifutottak, akkor is tudták, hogy nem volt eredményes népszavazás, akkor még nem a megelőző 12, hanem csak 11 évben. Tehát egész egyszerűen ez az érvelés valami egészen elképesztően harmatgyenge.

A másik. Nagyon örülök, hogy Z. Kárpát Dániel egykori frakciótársam segítségével végre valami kis valós vita kezd kibontakozni, és ennek kapcsán rá kell arra mutatnom, hogy itt két szélsőséges álláspont között a Mi Hazánk képviseli egyedül a szociális igazságosság álláspontját, ugyanis az is egy szélsőség, hogy a Fidesz köti az ebet a karóhoz, hogy 3 hónapnál hosszabb ez nem lehet, nincs differenciálás, nincsen egyéni élethelyzetek elismerése, nincs semmi rugalmasság a rendszerben. Ez egy valós szélsőség.

A másik szélsőség, amit a baloldal képvisel, bár ezen meg sem lepődünk, hogy mindenfajta megkötés és differenciálás nélkül ezt 9 hónapra vagy esetleg még hosszabb időre kell  a javaslat most 9 hónapról szól  felemelni. Ez a másik véglet. Megkérem arra Z. Kárpát Dániel képviselőtársamat, hogy meg se próbálja kiforgatni a szavaimat, tehát szerintem az a legegyszerűbb, ha itt a ciklus legelején kijelentem azt vagy kérem önt, hogy háromszor fordulhat ilyen elő, hogy megpróbálják félremagyarázni a szavaimat: először, utoljára és soha többet. Tehát ezt a három alkalmat most egyszerre ellőtte Z. Kárpát Dániel képviselő úr, ugyanis én nem azt mondtam, amit ön próbál a számba adni. Nem azt mondtam, hogy a Mi Hazánk a Fidesszel egyetértve csak és kizárólag a 3 hónap jogosultsági időtartamban látja a megoldást. Mi azt mondtuk, és én úgy fogalmaztam, hogy nemhogy egy programot nem tudtak írni a választásokra, nemhogy aláírásgyűjtést nem tudtak határidőre szervezni, nemhogy a saját maguk általi határidőt nem tudták tartani, még egy kérdést sem tudtak, képviselő úr, normálisan megfogalmazni.

(17.10)

Ugyanis ebben a kérdésmegfogalmazásban nem szerepel sem a rendkívüli jogrendre, sem valamifajta egyéb rendkívüli körülményekre való hivatkozás, itt en bloc önök egy az egyben 9 hónapra akarják vala-mennyi esetben felemelni az álláskeresési járadék időtartamát. És én elhiszem, hogy Óbudáról meg Csillaghegyről másként tűnik a magyar ugar, de én Kelet-Magyarországon 2003 és 2010 között szemléltem, végignéztem azt, hogy egy bizonyos réteget  hangsúlyozom, nem mindenkit, nem általánosítok, mert az igazságtalan és méltánytalan lenne, egy bizonyos réteget  hogy rontott el  és az ő álláskeresésüket  az a fajta joggyakorlat, ami a Gyurcsány-Bajnai-időszakban kialakult. És ez is rámutat arra, hogy differenciálni kell, mert például az a réteg, amelyikről Komjáthi képviselő úr beszélt, az teljesen más, mint amit én Kelet-Magyarországon megtapasztaltam.

Az a munkásréteg, amelyik valóban el akar helyezkedni, amelyik valóban tesz a saját sorsának a jobbra fordítása érdekében, teljesen más helyzettel és teljesen más szociológiai sajátosságokkal bír, mint Kelet-Magyarország jó néhány kisebb és nagyobb településén főleg a 2003 és 2010 közötti időszakban, ugyanis nem mindenkiből egyforma reakciót vált ki egy 3 hónapról mindenfajta megkötés nélkül 9 hónapra felemelt jogosultsági időtartam, ugyanis sok esetben ez, bármily meglepő, a mi vidékünkön egyszerre jelen lévő átlagosnál nagyobb munkanélküliséget és munkaerőhiányt  mind a kettő jelen van  egyszerre érinti, és mind a kettőt ráadásul a lehető legkedvezőtlenebbül. Ugyanis az a furcsa helyzet, tisztelt képviselő úr, hogy az ország legszegényebb járásában, ahonnan én származom, a Csengeri járásban elképesztő munkaerőhiány mutatkozik már most is főleg a fizikai és a kétkezi munkások körében, tehát sokkal több betöltetlen státusz van, mint amennyi jelentkező ezekre a státuszokra, ugyanakkor hogyha hagyjuk, hogy bizonyos rétegek belekényelmesedjenek abba, hogy minden megkötés, ellenőrzés nélkül 3-ról 9 hónapra emelkedjen ez a nettó akár 200 ezer forintos, napi 6667 forintos ellátás, akkor ezzel azt fogjuk elérni, hogy például az ezen a vidéken húzóágazatnak számító agráriumban még kevesebb munkáskéz lesz, mert egyszerűen nem fognak elmenni, ha az állami gondoskodás ilyen értelemben túlterjeszkedik, és például az építőiparban is komoly munkaerőhiány lép fel, ami egyébként akár Ukrajnából érkező, akár a világ más tájékáról érkező vendégmunkások számának az emelkedésével fog járni, ez lesz az egyenes következménye. Nagyon óvatosan kell tehát ehhez az intézményhez hozzányúlni.

De szeretném önöknek jelezni, hogy azzal egyet tudunk érteni, hogy valóban jobb lett volna itt a törvényalkotás keretein belül elintézni ezt  az már más dolog, hogy az elmúlt 12 évben az esetek többségében nem törvényalkotás folyt, hanem törvénygyártás, a kettő között nemcsak nyelvtani, hanem tartalmi szempontból is jelentős a különbség , és sokkal jobb lett volna, hogyha a nemzet megválasztott és jól fizetett 199 képviselője dönt ebben a kérdésben, és nem pazarolunk el 13 milliárd 600 millió forintot olyan kérdésekre, amelyeket mi is meg tudtunk volna itt egyébként beszélni. (Nacsa Lőrinc: Így van!)

Éppen ezért szeretném jelezni, hogy amennyiben érkezik olyan javaslat, mondjuk, a Vállalkozásfejlesztési bizottsághoz, amely ezt a kérdéskört érinti, én például a tárgysorozatba vételét támogatni fogom, pont azért, hogy legyen érdemi vita erről a kérdésről, és próbáljuk mind a két szélsőséget felszámolni, tehát ne kössük az ebet a karóhoz, hogy ilyen gazdasági helyzetben csak 9 hónap, és nincs tovább, és nem ismerünk el semmilyen egyéb körülményt vagy nem fordulhat elő a jogosultakra nézve ettől kedvezőbb eset, de az meg a másik véglet, amit önök itt ebben a formában megpróbálnak előadni. Úgyhogy egyáltalán nem vagyunk szociálisan érzéketlenek, szociálisan érzékenyek vagyunk, de szociálisan igazságosak is, hiszen komoly tapasztalataink vannak akár polgármesteri, akár jegyzői, akár egyéb hivatali tapasztalatokkal arról, hogy egy másik oldalról megnyilvánuló túlzás mekkora károkat tud okozni a foglalkoztatáspolitikában és egyébként a munkaerőpiacon is.

Úgyhogy én azt tanácsolom önöknek, hogy alaposabban próbáljanak hozzáfogni a munkához, amikor egy kérdést kell megfogalmazni, hiszen mi úgy kerültünk be a magyar Országgyűlésbe, hogy egyrészt Orbán-erejű ellenszélben kellett menetelnünk, másrészt a baloldal is mindent megtett annak érdekében, hogy nekünk ez a mutatvány ne sikerüljön. Úgyhogy amikor a nagy demokraták azon lelkendeztek, hogy a pártelnökünknek a több mint kétszázezres Facebook-oldalát letörli a Facebook, aztán a kampánynak az utolsó néhány napjában a központi oldalunkat is kilövik, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy mit szóltak volna akkor, hogyha ez önökkel, az önök sérelmére, az önök kárára fordul elő  tehát önök ekkora nagy demokraták.

Az önök számára a véleménynyilvánítás szabadsága csak addig számít, addig fontos, amíg önök elmondhatják a saját véleményüket, mikor ezt önöktől jobbra álló képviselőknek kellene elmondani vagy akarják elmondani, akkor önöknek a véleménynyilvánítás szabadsága rögtön másodlagos lesz. És mi nem kérdéseket tudtunk megfogalmazni, hanem töredék-, önökhöz képest töredékforrásokból összeállítottunk egy programot, a Virradat-programot a magyar emberek segítségével  mi erre is képesek voltunk, nagyképűség nélkül, de kellő önbizalommal mondhatom , egy olyan programot, amellyel kapcsolatban az érdemi vita meg sem indult, hiszen nem akarták pont önök népszerűsíteni, mondjuk, a mi programunkat; önök pedig nemhogy egy programot nem tudtak megírni, még az álláskeresési járadékkal kapcsolatos kérdést sem tudták normálisan megfogalmazni. Sőt, a ködös-közös miniszterelnök-jelöltjük, ahogy az előbb is mondtam, annak idején a Kossuth téren azt sem tudta, hogy hány hét a világ, fogalma nem volt arról, hogy milyen rendezvényen van, meg sem tudta pontosan fogalmazni azt, hogy miről is van szó és milyen időtartamban akarják, talán harmadik vagy negyedik nekifutásra sikerült egy picivel pontosabban fogalmaznia, mint azt tette első nekifutásra.

Úgyhogy lássák azt be, hogy ránk haragudni vagy a mi szavainkat kiforgatni azért, vagy bennünk keresni a felelőst azért, mert önökre rettenetesen kevesen szavaztak, az teljesen abszurd! Köszönöm szépen.