DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai napirend előtti felszólalásomban egy megvalósult ökológiai katasztrófáról szeretnék beszélni önöknek, amely a Sajó folyót érinti. Én azt gondolom, hogy most már mindannyian hallottak önök is arról, hogy mi történik, hogy Alsósajó település mellett egy egykori bányaüzemből immár három hónapja ömlik a rendkívül szennyező anyag a Sajó folyóba. Ennek a következménye, szomorú következménye, hogy a folyó ez alatt a három hónap alatt gyakorlatilag több tíz kilométeren keresztül meghalt, tehát megszűnt benne az élet, és én azt tudom mondani önöknek  tegnap a helyszínen jártam , hogy három hónap elteltével ez a szennyeződés ugyanolyan intenzitással jut a folyóba, sőt egyes szakemberek szerint még több a napi bejutás. Tehát igazából semmit nem tettek a szlovák hatóságok, sem a szlovák kormány a szennyeződés lassítása érdekében.

Ezért tegnap Felvidéken jártam  a Rozsnyói járásban történt ez az eset , és azt tudom önöknek mondani, hogy a szennyezés forrásánál semmiféle munkavégzésnek nincs nyoma, nincsenek szakemberek, nincs semmiféle jele annak, hogy bármiféle módon próbálnák elhárítani a szennyeződést. Én azt látom, hogy több alkalommal az elmúlt hetekben, hónapokban felvidéki magyar politikusok, aktivisták, környezetvédelmi szakemberek és civilek felhívták a szlovák hatóságok figyelmét, hogy milyen ökológiai katasztrófa van kialakulóban, de a szlovák kormány, a szlovák hatóságok mintha a bénultság és az alkalmatlanság állapotában lennének.

Én azt gondolom, egyetértünk abban, hogy itt nemcsak erkölcsi, de jogi értelemben is van tennivalója Magyarországnak, van tennivalónk, hiszen mindannyiunk felelőssége, hogy a Kárpát-medence természeti kincseit meg tudjuk őrizni, és nem is lehet illúziónk a tekintetben, hogy ha egy nagyobb árhullám érkezik, akkor az a szennyeződés át fog jutni a magyar határ túloldalára is.

Pontosan mi történt itt? Alsósajó település mellett működött korábban egy körülbelül 14 éve bezárt hatalmas bányaüzem, egy ércbánya. Ez egy 13 szint mély, hatalmas bányaterület, és több mint egy évtizeddel ezelőtt megszűnt itt a víz szivattyúzása, tehát pontosan lehetett tudni, hogy előbb-utóbb fel fog telni vízzel ez a rendkívül veszélyes anyagokat tartalmazó bánya. Információim szerint 2017-ben született egy szlovák kormánydöntés arról, hogy meg kell kezdeni a munkát, és hogy el kell kerülni ezt a helyzetet. Tehát konkrétan ennek az információnak a birtokában voltak a szlovák hatóságok, és mégsem történt semmi.

Idén februárban kezdett ömleni ez a rendkívül veszélyes anyag, vas-oxid-tartalmú bányavíz, ami a szakemberek szerint nikkelt, kobaltot, cinket és arzént is tartalmaz. Számtalanszor próbálták erre fölhívni a figyelmet aktivisták, hogy ennek milyen beláthatatlan következményei lesznek  hát, sajnos megvalósult ez az ökológiai katasztrófa. Itt a szlovák gazdasági minisztérium és környezeti minisztérium egymásra mutogat, miközben érdemi cselekvés nem történt. A feljelentések természetesen azonnal megtörténtek, de a hatóságok sem tudtak igazából lépni.

Tegnap a helyszínen én azt láttam, hogy egy hatalmas beton kiömlőből folyik ki ez az anyag, és  ezt megállapították már többször a szakértők  naponta 2,4 tonna jut be ebből a súlyosan szennyezett bányavízből a folyóba. Tehát egészen tragikus és megdöbbentő a következménye ennek a környezetpusztításnak. Gyakorlatilag ezen a több tíz kilométeres szakaszon az élet minden formája megszűnt a folyóban. Látható ott  az ottani horgászegyesület tagjai is rákok tetemeit szedték össze a parton , hogy a halak szépen lassan megfulladtak, ahogy a kopoltyújukat belepte ez a rozsdás víz. A folyó több tíz kilométeres szakaszon először vörössé változott, majd egészen élénk sárgává a vas-oxid kioldódása miatt. Azt láthatjuk, hogy ezen a néhány tíz kilométeres szakaszon a lúgos vízben kioldódik ez a szennyeződés, lerakódik, de csak idő kérdése, hogy átjusson Magyarországra is. Nyilván az ottani környezetpusztítás miatt is vagy ennek elhárítása érdekében cselekednünk kell.

Én úgy tudom, hogy a magyar hatóságok már márciusban felhívták a szlovák hatóságok figyelmét, és kérték a kármentesítés megkezdését, és itt önmagában az is félelmetes, hogy a sajtóból kellett értesülni a magyar hatóságoknak, tehát a környezeti diplomácia nem igazán működik.

Én szombaton levelet írtam Orbán Viktor miniszterelnöknek, és kértem azt, hogy mielőbb, az első intézkedései között legyen az, hogy kifejezi a magyar kormány a tiltakozását Szlovákia felé, és adott esetben, ha szükséges, akkor magyar szakemberek részvételét is ajánlja fel a kormány, vagy említse meg, ha ez szükséges, ha nem tudnak a szlovák szakemberek megoldást találni erre a problémára.

A Fenntartható fejlődés bizottsága e heti ülésein én már fel fogom vetni ezt, hogy a szlovákiai társbizottsággal vegyük föl a kapcsolatot. Itt a legfontosabb, hogy mielőbb meg tudjuk szüntetni ezt a szennyeződést, de tény, hogy itt kezelni kell azt a kérdést is, hogy a magyar oldalon, a kormányoldalon sincsenek meg azok a szervek, amelyek ezekben a kérdésekben Magyarország jogait érvényesíteni tudják.

Én azt gondolom, hogy ebben a kérdésben egyetértést kell tudni kialakítani, ez nyilván egy szuverenitási kérdés is. A jelen globális körülmények és viszonyok között mindent meg kell tennünk azért, hogy a természeti kincseinket megőrizzük, és azt is elmondhatjuk, és gondolom, egyetértés van, hogy a Kárpát-medence nemcsak egy történelmi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de egy természeti egység is, amelynek a megóvásáért közösen kell tudnunk cselekedni. Köszönöm szépen.