DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elismerve a kormány mindenkori jogát, hogy a kormány szerkezetét és felépítését meghatározza gyakorlatilag szabadon, tárgyaljuk ma ezt a vitát, illetve ezt a törvényjavaslatot és a soron következő törvényjavaslatot, de engedjék meg, hogy a Jobbik képviselőcsoportja nevében elmondjuk azokat a kritikai észrevételeket, amelyeknek mindenképpen el kell hangozniuk!

A kormány működésének struktúrája és az igényekhez való igazítása régóta saját joga a mindenkori kormánynak, amely a választásokon győzött, és akit kormányalakításra felkértek, annak a miniszterelnöknek, ettől függetlenül fontos azoknak a kulcselemeknek a kiragadása, amelyek, úgy gondoljuk, hogy nincsenek összhangban azzal, ami a tegnapi napon elhangzott, az, ami a miniszterelnöknek az értelmezése az elmúlt időszakról és a következő időszakról, és az, hogy miként kívánja berendezni magának a kormányzatnak a működését.

A tegnapi napon Orbán Viktor rengeteg mindenről beszélt, főként arról a békétlenségről, arról az időszakról, ami elénk néz vagy ami elé nézünk; háborúról, a békének a hiányáról, erőforrásokról, illetve hazánk jövőjéről esett szó. Így érdemes megnézni, hogy a mostani törvényjavaslat megfelele valójában azoknak a kihívásoknak, amelyekre a beterjesztett kormányzati struktúrát…  amilyen módon most a kormányzati struktúrát látjuk és amely kihívásnak meg kellene felelnie. Azt kell rá egyszerűen és röviden mondani, hogy nem, és erre az indokolás pedig a következő.

A miniszterelnök elmondta, hogy háború időszaka van, ehhez képest a Honvédelmi Minisztérium tekintetében, úgy tűnik, most lesz egy jelentős csere, akár személyi csere, és ez egy irányításbeli, illetve stílusbeli cserét is eredményezhet, hiszen a Honvédelmi Minisztériumnak olyan vezetője volt eddig, aki önmaga is a honvédelemből érkezett és a honvédelemben töltötte karrierjét és a professzionalizmust képviselte, még akkor is, hogyha nagyon sok mindenben megvolt vele a kritikánk, nagyon sokszor a hangneme, a stílusa nem biztos hogy azt a politikai közéleti részvételt tükrözte, aminek lenni kellett volna, de egy honvéddel, egy tábornokkal kapcsolatosan az embernek nagyon sok megengednivalója van, a munkáját úgy láttuk, hogy próbálta a legjobb tudásához képest elvégezni. Ehhez képest önök most, úgy néz ki, hogy valaki bizniszemberre bízzák azt a feladatot, hogy a honvédelemnek, és hogyha háborúról beszélünk, valóban a nagyon fontos honvédelemnek az ügyét vigye. Ugye, ő lesz az a miniszter, aki amikor, hogyha miniszterként felesküdik, lényegében a saját minisztériumával állhat szerződésben gyakorlógépeknek, repülőgépeknek a szállítására egy cseh vállalaton keresztül, amely a híresztelések, illetve az információk alapján hozzá köthető és az ő tulajdonában áll, illetve nyilvánvalóan ennél sokkal bonyolultabb gazdasági viszonyok között szokták önök intézni a tulajdonlást (Dr. Orbán Balázs közbeszól.), de az a lényeg, hogy közvetlen kapcsolat mutatható ki a leendő miniszter (Dr. Brenner Koloman közbeszól.) és az egyébként a miniszter által vezetett tárca és a megrendelő között, tehát hogy itt a megrendelő és a leszállító is lényegében ugyanaz a személy lesz, még akkor is, hogyha az államtitkárságot, amely megrendeli, Maróth Gáspár vezeti, aki szintén nem arról volt híres, hogy katonaberkekben katonateljesítményt nyújtott, hanem üzleti berkekben komoly üzleti tevékenységet végzett. (Dr. Brenner Koloman: Biznisz!)

A másik: önök mondták, hogy kiművelt emberfőkre van szükség, ehhez képest az oktatási minisztériumnak ismételten nem jutott önálló tárca. Ha Magyarországon közvélemény-kutatásokban valamiben teljes egység van kormánypárti, illetve ellenzéki szavazók között, azok a kulcsterületek, amelyeknek önálló minisztériumot akarnak az emberek felállítani, ilyen az oktatás, ilyen az egészségügy és egyébként ilyen a környezetvédelem, a környezetvédelem meglepő módon egy teljes mértékben társadalmi egyetértést lefedő önálló minisztériumért kiált. Az elmúlt időszakban nem született olyan közvélemény-kutatás, amelyben ne a társadalom legnagyobb, túlnyomó többségét, 80 százalékát is meghaladó, pártpolitikát átívelő konszenzus lett volna. Ez a kritikai észrevétel is fontos hogy elhangozzon.

Az elmúlt időszakban a járvány azt is megmutatta, hogy az állami egészségügy, a magyar egészségügy sebezhető, és ebben világosan kell beszélni. Magyarországnak az érdeke, hogy egy robusztus, államilag finanszírozott egészségügyet tudjon működtetni, amelyhez az a legfontosabb, hogy legyen egy olyan önálló tárca, amelyben a döntéshozók és az ágazatban dolgozók között közvetlen kapcsolat van. Ez egyébként nem csak a Jobbik ideája, ez nem csak egy jobboldali, konzervatív nézőpont, egy testtartás; ez lényegében a szakmának is a követelménye. Minden egyes szakmai szervezet, legyen szó az orvosoknak a kamarájáról, legyen szó a gyógyszerészek kamarájáról, sőt a szakdolgozók kamarájáról, leszögezte és folyamatosan kérte, hogy egy önálló minisztérium legyen, amelyben az ágazati irányítás a lehető leghatékonyabban tudja az egyébként az elmúlt időszakban nagyon nehéz helyzetben lévő egészségügynek a helyzetét rendezni.

És én kérem önöket, amikor önálló egészségügyi minisztériumról kell gondolkozni, akkor ne Kásler Miklós példájából induljanak ki. Az egyébként az orvoslásban nagyra tartott miniszter úr (Balla György közbeszól.) miniszterként az egészségügyi téren nem végzett jó munkát, de ez nem azt jelenti, hogy más személlyel nem lehetne jól az egészségügyi minisztériumot önállóan berendezni, és nem lehetne a szakmának benne úgy helyet adni, hogy amikor szakmai kérdésekről van szó, akkor mondjuk, ne brüsszelezés legyen a válasz (Nacsa Lőrinc: Még soha nem válaszoltunk brüsszelezéssel!), amikor a védőnőkről van szó, akkor ne a brüsszeli politikai credóval válaszoljanak, vagy az önök által gyártott politikai kommunikációval válaszoljanak, hanem érdemi megoldással próbáljanak tenni. Ennek kellene egy jobbközép gondolatnak a vezérelvének lennie.

És hogy mi maradt ezek helyett a minisztériumok helyett, az világos: egy kommunikációs kormányzás. A kommunikációs kormányzást a szívéből, a kormány szívéből, a Miniszterelnöki Kabinetirodán keresztül vezérlik önök, és lényegében azt jelenti, hogy semmifajta önálló gondolatra a minisztereknek, akik miniszteri esküt fognak tenni, nincs szükségük, azt a sort kell tartani, amit önök megmondanak, kijelölve azt a háborús területet, kijelölve rajta az ellenséget és kijelölve ebben a győzelmi stratégiát, és ezt igazítják mindenhez, és a szakmai kérdések ennek az oltárán lesznek feláldozva.

Emlékeztetném önöket, ami a mostani struktúrából is kiolvasható, hogy önök ismételten egy nagyon nagy adminisztrációra készülnek. Pedig Orbán Viktor 2010-ben kijelentette, hogy a nagy állam nem helyes, és egyébként jobboldali konzervatív politikusként az támogatható, hogy minél kisebb államot kell kialakítani, és ez vonatkozik a minisztériumokra, a kormánybiztosokra és mindenki másra. Önök ebben is rekorderek lettek, nemhogy kisebb államot csináltak, hanem nagyobb államot csináltak, összességében 308 különféle posztot osztottak ki egymás között, amelyek államtitkári rangokkal vetekedtek, és volt mindennek már kormánybiztosa, rengeteg államtitkár, helyettes államtitkár volt. Sikerült a központi adminisztrációt lényegében még kevés minisztériummal is úgy felduzzasztani, hogy az önök által megfogalmazott kisebb államnak az elvének ellentmondott. És világosan látszik az is, hogy ha a kommunikációs kormányzásról beszélünk és ha a kommunikációs kormányzás jelleggel illetjük a mostani kormányzati és a leendő kormányzati struktúrát, akkor látjuk azt is, hogy önök egy újabb veszélyhelyzetre készülnek.

(11.20)

Nem volt véletlen az, hogy ennek a parlamentnek az első törvényjavaslata, amit tárgyalt, az egy alaptörvény-módosítás volt, amely lényegében megágyazott ennek. Önök elmondták, hogy a gazdasági válságra és egyébként a háborús szituációra kialakítottan egy új rendkívüli jogrendet kívánnak bevezetni, amely az elmúlt időszakban megszokott és kényelmessé vált veszélyhelyzeti kormányzás felé visz mindent. A veszélyhelyzeti kormányzásban pedig nem erős, önálló minisztériumokra és önállóan gondolkozó miniszterekre van szükség, hanem egy központilag fegyelmezetten egyben tartott kormányzati propagandára, az egész kormányzati rendezkedés lényegében ezt tükrözi.

Ami viszont szemmel látható (Nacsa Lőrinc: Az nem a Jobbik!  Derültség a kormánypárti padsorokban.), aggaszt és aggodalomra ad okot, az az a fajta politikai és hatásköri koncentráció, ami a Miniszterelnöki Kabinetiroda körül kialakul. Az elmúlt napokban nagyon sokat vitatkoztunk azon, és még rengeteg vita lesz, és én kívánom, hogy ne úgy legyen, a szakmai szervezeteket ez ne érintse rosszul, de látszódik, hogy Magyarországon a kormányzati oldalon lévőkön kívül egyáltalán senki nem örül annak, hogy a titkosszolgálatoknak, a polgári vagy más, katonai titkosszolgálatoknak a koncentrációja így oldódik meg. És itt nem arról van szó, hogy egyébként mely minisztériumnál van, hanem milyen személyhez kötődik. Mert összességében az megengedhető, hogy valamilyen minisztérium keretén belül, egy helyen legyenek a polgári titkosszolgálatok, de az, hogy egy olyan személyhez kötődjön, akinek elszámolnivalója van a letelepedési kötvényekkel, akinek elszámolnivalója van a Pegasus-botránnyal, akinek elszámolnivalója van nagyon sok mindenkinek a gyarapodásával, az nem megengedhető. Mindannyian tudjuk, hogy az önök által irányított kormányzati gépezet pillanatok alatt rászáll bárkire, és teljesen világos, hogy a leendő problémákat és az önökkel szembemenő embereket mostantól kezdve egy helyről irányítva lehet szó szerint levadászni.

Magyarország  hogyha egy demokrata álláspontról beszélünk  ezekkel a lépésekkel nem a demokrácia felé tesz még egy lépést, amit mindannyian szeretnénk, hogy abba az irányba menjen, hanem pont az ellenkező irányba. Nem azt jelenti, hogy Nyugat felé kellene menni, nem azt kellene nézni, hogy Kelet felé kell menni, de világosan látjuk, hogy ezzel visszalépve önök arra az orosz berendezkedési mintára akarnak megint térni (Dr. Brenner Koloman: Tovább a putyini úton!), ami már ismert volt az oroszoknál, és láttuk, hogy hova vezetett. Látjuk a háború alatt is, hogy mire vezetett, hogy az orosz népesség jó része nem látja azt, hogy a saját országa agressziót követ el, mert a propaganda, illetve az ottani embereknek a megvezetése eltakarja előlük.

Önök egy olyan berendezkedést akarnak, amely az európai értékektől, a jobboldali, konzervatív értékektől nagyon messze áll és teljesen idegen attól, a végletekig centralizálódik, és ezáltal egyébként a professzionalizmusát is elveszíti. A szakmaiság tovább hanyatlik, a számonkérhetőséget, az átláthatóságot teljesen elveszíti ez a rendszer, különösen lehetőséget adva arra, hogy a veszélyhelyzetet kihasználva egy olyan típusú kormányzást vezessenek be, amely a parlamentet megkerülve vagy a parlamenti jogköröket lényegében kiskorúsítva rendeleti kormányzáshoz vezet.

Úgy tűnik, hogy minden abba az irányba megy, amit az elmúlt időszakban is gyakoroltak, hogy minden biznisz, és semmi sem a méltányos közügyek gyakorlása; a kormányzati struktúra, az oktatási, az egészségügyi, a környezetvédelmi vagy a szociális ügyeknek az önálló minisztériuma, ezeknek a minisztériumoknak a hiánya ebbe az irányba mutat. Lényegében önök egy kommunikációs hadviselésre készülnek, a háborús célokat, illetve azokat, akik ellen háborúzni kell, önök kitűzték.

Jelenlegi formájában ez a törvényjavaslat, illetve a délutáni törvényjavaslat is, amely részletesen tartalmazza azokat a törvényi módosításokat, igazításokat, amelyek az új minisztériumokkal kapcsolatosak, nem fogadható el. Egy jobboldali, konzervatív párt, de szerintem bármilyen olyan párt, amelyik komolyan gondolja a demokráciának a méltányos építését, ezt nem szavazhatja meg. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a Momentum soraiban.)