DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Nem, nem. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az előterjesztő jelen esetben nagyon helyesen nem a kormány, és én úgy is voltam ezzel a dologgal, hogy végighallgatom a vezérszónoki felszólalásokat, majd utána reagálnék azokra a kérdésekre, amelyek mégis az elmúlt négy év kormányzási ciklusát érintik, és iránymutatók tudnak lenni a következő időszakra is.

Nem először hangzik el a Házban, de nagyon fontos, hogy kormányoldalról is elhangozzék, hogy a magyar alkotmányos gondolkodás alaptétele szerint nem a kormánynak van miniszterelnöke, hanem a miniszterelnöknek van kormánya. Orbán Viktor miniszterelnök szerepfelfogása szerint a kormányalakítás nem személyi kérdésekről szól, a kormány összetétele nem személyi ambíciók kielégítését szolgálja, hanem az a legfontosabb feladatunk  talán ez a legjobb szó rá, sokat gondolkodtam rajta , hogy jövőálló legyen a kormányunk. Tehát úgy kell összeállítani a kormányt, hogy tagjai a jövő által tartogatott kihívásokra megfelelő választ tudjanak adni.

Szóba került a vita során, hogy hol van Magyarország helye. Azt hiszem, Hiller alelnök úr beszélt erről a leghosszabban, és azt is gondolom, hogy a tegnapi miniszterelnöki  tulajdonképpen  székfoglaló beszéd elég világosan fogalmazott. A mi helyünk Európában van, és a NATO szövetségi rendszer tagjaként képzeljük el Magyarország jövőjét azért, mert a magyar nemzeti célok elérése szempontjából ez biztosítja a legbékésebb, legnagyobb mozgástérrel járó keretet. Mégis, ha erről elkezdünk beszélgetni, hogy mi akkor a problémánk Európával és miért fogalmazunk kritikusan az egyes európai fővárosokban zajló folyamatokkal összefüggésben, a félreértések elkerülése végett: mi nem Európa történelmét siratjuk. Európa történelme persze tele van háborúval, szenvedéssel, de alapvetően dicsőséges, és arról szól, hogy ez a kontinens hogyan tudta kulturális, politikai, gazdasági befolyását az elmúlt évszázadokban kiterjeszteni a többi kontinensre. Tehát ilyen értelemben mi ünnepeljük Európa történelmét. A probléma ott kezdődik, hogy úgy látjuk, Európa jövőjét nem biztos, hogy lesz okunk ünnepelni.

Identitáskérdések kerültek szóba. Azt hiszem, a magyar jobboldalon senkinek nincs identitásproblémája, és azt gondoljuk, hogy Magyarország mindig is Európa része volt. Én nem tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy idejön valami, egy teherhajó, és elvontat minket máshova. Tehát amikor több mint ezer évvel ezelőtt őseink úgy döntöttek, hogy ideköltöznek és itt alakítanak államot, akkor ezt a kérdést eldöntötték. Tehát azt javasoljuk, hogy ebből ne csináljunk identitásproblémát, hanem ragaszkodjunk az árpádi és a Szent István-i elgondoláshoz.

Ami a problémát okozza, és amire képviselő úr is utalt, az az, hogy jelen pillanatban a liberális és a baloldalon viszont van identitásprobléma. Ugyanis az, amit ön nyugatos gondolkodásként jellemzett, az valójában nem azzal összefüggésben értelmezendő, amit eddig mondtam, hanem azzal, hogy mi Magyarország megújulásának, mi a haza és haladás gondolatának motorja. Ezen elképzelésrendszer szerint a haza és haladás gondolatának motorja, mondják a nyugatosok, az, hogy Nyugat-Európában van egy életmód, egy életforma, van egy gazdasági, társadalmi, kulturális rendszer, és mi akkor tudunk sikeresek lenni, ha ezt minél pontosabban, minél precízebben másoljuk, behozzuk Magyarországra. Több száz éve intellektuálisan ennek a típusú gondolkodásnak ez a fajta másolás, a politikai, gazdasági, kulturális rendszerek transzferére épülő elképzelés az alapja.

A probléma ott van, és ezért van válságban a liberális oldal, merthogy a nyugati világban ők is érzik azokat a problémákat, amelyeket mindannyian érzünk, és nem tűnik értelmesnek a mintakövetés. Kétfajta választ találunk erre. Ha az öntől jobbra ülők felé fordul, akkor azt látja, hogy ennek ellenére mintakövetést kell csinálni. A Momentum és a többi párt elképzelése teljesen egyértelmű: ne vegyünk tudomást erről a problémáról, ne vegyünk tudomást arról, hogy a modell nem feltétlenül jó, ne tanuljunk az általuk elkövetett hibákból, kutya kötelességünk nekünk a másolást folytatni, hiszen ha nem másolunk, akkor nem vagyunk jó európaiak és nem vagyunk jó magyarok.

(12.40)

S akkor lehet ehhez képest egy másik elképzelésrendszert alkalmazni. Mégiscsak próbáljunk meg arról beszélgetni, hogy mi a magyar érdek, kik vagyunk mi, honnan jövünk, hova tartunk, hova szeretnénk eljutni. Ennek szintén vannak hagyományai a baloldalon és az ellenzéki oldalon. Én azt gondolom  ha szabad ilyen politikatudományi fejtegetésekbe belemenni , hogy a 2022-es áprilisi választások katasztrofális eredménye a baloldal szempontjából leginkább annak köszönhető, hogy ez a típusú baloldali gondolkodás eltűnt a listáról, eltűnt ebből a politikai rendszerből. A magyar emberek döntő többsége éli az életét és nem politikai elemzésekkel foglalkozik, de ezt viszont valahogy megérzik. S amikor azt gondolják, hogy olyan típusú konzervtermékeket, ideológiai termékeket próbálnak számukra árulni, amelyek már Nyugat-Európában is lejárt szavatosságúak, akkor ők erre ösztönösen nemet mondanak, ösztönösen egységbe tömörülnek, és ennek köszönhető, hogy ez az oldal ennyi választópolgár bizalmát áprilisban ki tudta érdemelni.

Én nyitott vagyok és ez az oldal nyitott az Európa jövőjével kapcsolatos diskurzusra és a Magyarország helyének meghatározásával kapcsolatos vitákra ezekben a kérdésekben. Csak azt szeretném jelezni, hogy nekünk nincs identitásproblémánk. Mi nem vagyunk elbizonytalanodva. Szerintem mi jó helyen állunk, és a saját tengelyünk körül forgó Magyarországot szeretnénk, ha már Széchenyit idézte a képviselő úr is.

Végighallgattam azokat a kritikákat, amelyek a kormányzati szerkezettel és a benne lévő prioritásokkal voltak kapcsolatosak. Egy félreértést szeretnék eloszlatni. Nincs olyan terület, ami háttérbe szorulna. Nincsenek olyan területek, amelyekről önök úgy beszéltek, mintha háttérbe szorultak volna. Ez egyszerűen nem igaz. Az, hogy egy minisztérium elnevezésében és pecsétjében mi található és mi nem található, még nem utal arra, hogy a kormányzat szempontjából mely területek a legfontosabbak és mely területek a kevésbé fontosak. Ha megnézik az elmúlt 12 év eredményeit, azt látják, hogy a legtöbb eredmény olyan területhez köthető, ami a minisztériumok elnevezésében csak-csak, részlegesen vagy még úgy sem jelent meg.

Azt is értem, hogy önök a választási kampányban azzal kampányoltak, hogy visszaállítják az oktatási és egészségügyi minisztériumot, és önálló ilyen tárcákat ajánlottak a választópolgároknak. Nos, 2010 előttről nekünk nagyon rossz emlékeink vannak ezekkel az elképzelésekkel kapcsolatban, ugyanis amikor a baloldal önálló tárcákról beszélt, az általában két dolgot jelentett. Az egyik az volt, hogy valamilyen módon elburjánzottak a miniszterek, valamilyen módon minden fontos potentátnak pozíciót kell adni. Ha ilyen értelemben szeretnék a minisztériumok számát növelni, akkor ehhez a fajta bürokrácianöveléshez nem tudunk hozzájárulni.

A másik: két dolgot jelentett a baloldali kormányzás alatt az, hogy önálló tárca volt. Az egyik, hogy ez volt a biztos jele annak, hogy azon a területen négy évig nem történik semmi. Legyen egy önálló tárca, üljön oda a miniszter, akinek az a feladata, hogy konszolidálja az ágazatot és lehetőség szerint ne történjen azon a területen semmi. Ha ilyen értelemben szerettek volna önök önálló egészségügyi és oktatási minisztériumot, akkor ezt nem tudtuk volna támogatni.

A másik  s ezt Arató képviselő úrnak is mondom , hogy 2006-ban, 2010-ben volt a baloldali kormányok alatt önálló egészségügyi és oktatási minisztérium. S mit kapott az ország ezektől a minisztériumoktól? Tandíjat és vizitdíjat. Ehhez nincs szükség önálló egészségügyi és oktatási minisztériumra. Úgyhogy azt szeretném javasolni önöknek, hogy picit több visszafogottsággal, és legalább azok a képviselők, akik részt vettek korábban a kormány működtetésében, egy kicsit több belátással figyeljék ezeket a területeket.

Ha végignézzük, minden olyan területen, amit önök kifogásoltak vagy kritizáltak, az elmúlt 12 évben előrelépésekről tudunk beszámolni. Itt van például a felsőoktatás ügye. A felsőoktatással kapcsolatos számok természetesen csak most fognak megszületni, valószínűleg a jövő év elején lesznek elérhetőek összeurópai szinten az első adatok, de azt lehet mondani, hogy az elmúlt ciklusban a koronavírus-járvány ellenére véghez vitt átalakításoknak és modellváltásoknak köszönhetően Magyarország a felsőoktatásra legtöbbet költő európai országok között lesz.

A másik jelentős eredmény az egészségügy területén történt úgy, hogy nem volt önálló egészségügyi minisztérium, és úgy, hogy koronavírus-járvány volt. Több mint 1700 milliárd forinttal költünk többet az egészségügyre, mint 2010-ben, és ebben az időszakban soha nem látott mértékű béremelés és a hálapénz kivezetése történt meg. Mindkettő a rendszerváltoztatás óta minden magyar választópolgár által elvárt lépés volt, aminek, azt hiszem, hogy politikai hovatartozástól függetlenül örülni lehet.

A környezetvédelem ügyében is azt javaslom, hogy ne beszéljünk, hanem cselekedjünk. Az előző ciklusban hirdettünk egy kormányzati programot, egy klímavédelmi akciótervet, amelyben nem holmi hagymázas ideológiával átitatott vállalások voltak, hanem konkrét lépések: ennyi fát ültetünk, így tisztítjuk meg Magyarországot az illegális hulladéklerakóktól, az egyszer használatos műanyagokat így és ilyen ütemezéssel tiltjuk be. Tehát vannak konkrét vállalások, amelyek keretében lehet együttműködni, szerintem, még egyszer mondom, pártpolitikai alapon túlmutatóan. A baloldal részéről egészen eddig ez a fajta nyitottság és hozzáállás hiányzott.

A másik kérdés: értem, hogy a zöldátállás energiaügyekben a baloldal politikusai számára fontos, de azért hadd hozzam ide az energiabiztonság kérdését is. Egész Európa arról beszél, hogy a következő években lesze energia, és ha lesz energia, akkor mennyibe fog kerülni és hogyan fogunk hozzájutni, s milyen geopolitikai zsarolásoknak vagyunk a különböző, Nyugatról és Keletről jövő szereplők által kitéve, és ezeknek a zsarolásoknak az ország nemzeti szuverenitásának megerősítése szempontjából hogyan tudunk ellene tartani. Én értem, hogy vannak olyan elképzelések  amiket természetesen mi is támogatunk, mert valamilyen módon hozzájárulnak az energiabiztonsághoz , hogy a megújuló energiaforrások arányát növelni kell. A napelemparkok részarányát például a villamosenergia-ellátásban mi is a többszörösére szeretnénk emelni. De amíg nem tudunk közös nevezőre jutni bizonyos stratégiai kérdésekben, például a paksi atomerőműblokk megépítésében, addig nem tudunk miről beszélni, mert ez azt jelenti, hogy az ellenzék pozíciója az, hogy most álljunk föl, énekeljük el a Himnuszt, és lőjük lábon magunkat. Ez az a pozíció, amit felelős kormányzati politikaként egész egyszerűen nem lehet támogatni.

S ha megengedik, egy utolsó politikai megjegyzést tennék. Tisztelet a kivételnek, volt ezzel ellentétes felszólalás is, de én azt láttam, hogy a baloldalon április 3-a után elfelejtették lecserélni a lemezt. Azt hallgattuk az elmúlt többórás vitában, hogy ez a miniszter bukott meg, ez a kormány bukott meg, ez a terület bukott meg. Nem! Tisztelt képviselő hölgyek és urak, április 3-án a baloldal bukott meg, és ebből kellene a következtetéseket levonni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)