DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Nem visszaélve türelmükkel, két gondolatot szeretnék elő-, illetve visszahozni.

Az egyik az államtitkár úrnak, miniszterhelyettes úrnak a reflexiója arra, amit ő identitásvitának nevez. Először föl kell vetni azt a kérdést, hogy egyébként a magyar Országgyűlésben lehete és érdemese identitásvitát folytatni, vagy pedig kizárólag egy aktuális törvényről, egy passzusról vagy valahogy mások véleményéről, esetleg személyéről érdemes vitatkozni. Én azt mondom, hogy nemhogy érdemes, hanem kell  hát különben minek vagyunk itt, hogyha nem az országunk jövőjéről, sorsáról, irányáról beszélünk? Abban, hogy egyébként különböző vélemények vannak és lehetnek, ez az Országgyűlés dolga, hogy ezt ütköztesse, de hogy a magyar Országgyűlés kizárólag annak adjon helyt, hogy az elmúlt három percben ki mit mondott, és egyébként arról mi a véleményem, és mi nem jut eszembe őróla, ezt én nevetségesnek tartom. Arról egyébként, hogy milyen orientációjú kell hogy legyen vagy érdemes hogy legyen a mi országunk és ennek a nemzetnek a jövője, arról én különösképpen most és az elkövetkezőkben is fogok vitatkozni, és kiállok amellett, amit mondtam.

Ugyanakkor egyoldalúnak tekintem, ezért kérem, hogy korrigálja a gondolatait, tudniillik azt, hogy csak alkalmazkodunk vagy csak alakítunk. Ha csak az lett volna vagy egyáltalán nem lett volna, akkor, kérem, nem történhetett volna meg, hogy az első barokk templom Magyarország, az akkori Magyarország területén Nagyszombat városában úgy épül, hogy annak a mintája az Il Gesù Rómában, mert az egy mintaátvétel; egyébként pedig ha csak alkalmazkodunk, akkor nem maradt volna meg ez a nemzet. Ezért az Európai Unión belüli magyar politika lényegének tartom az alkalmazkodás és az alakítás erejének és képességének egységét. Azt kell megvalósítani tudni, hogy mi a mi érdekünk, és természetesen azt, ami jó, elfogadni, és nem mindennek ellentmondani, mert az sehova nem vezet. Ugocsa non coronat, szép dolog  kérdezzék meg a többi vármegyét! Mert ez egy ilyen ország. Kétségkívül, Ugocsa azt mondta, hogy non coronat, a többi meg coronant (Derültség az ellenzék soraiban.), ez már csak így van, és nekünk ezt az egységet kell tudni kifejezni.

Nem szeretném, hogyha a vita ugyanakkor csonka maradna, mert a magyar kultúra ügyéről még nem esett szó. Ahogy az előbbiekben kritizáltuk és kritizáltam én is számos terület kormányzati struktúrán belüli elhelyezkedését vagy éppen pozíciófoglalását, azt kell mondjam, hogy a kultúra és az innováció összekötésében a kormányszerkezet egészében én látok fantáziát. A helyzet a következő: a fantáziát látom, a garanciát még nem, ezért időben el kell mondanom a fenntartásaimat.

Miközben az előbb ön azt mondta, hogy önálló minisztériumok működtetése a baloldali kormányokra volt jellemző, igen és nem, történetesen az önálló kulturális tárcát a rendszerváltozás után elsőként önök hozták létre, énnekem volt módom önálló kulturális tárca élén szolgálni ezt az országot. Azt kell mondjam önöknek, és ezt, kérem, fontolják meg, tartós  tartós! , stabil gazdasági növekedés esetén, amennyiben a gazdasági növekedés mértéke legalább eléri, de főként meghaladja a 3 százalékot ebben az országban, érdemes Magyarországnak önálló kulturális tárcát fenntartani, akkor ugyanis olyan dologra van módunk, amikor egy izolált nyelvű, a kultúra területén nagyszerű teljesítményre módot és lehetőséget adó országnak prioritása lehet a kultúra. Mivel a gasztronómia a kultúra része, próbálom leírni, hogy mindenki értse, hogy miről beszélek akkor, amikor a garanciát még nem látom.

Amikor a kultúrát és az innovációt összekötik  tehát még egyszer mondom, látom a fantáziát benne , két recept lehetséges: az egyik a bécsi szeleté, a másik pedig a gulyáslevesé. A bécsi szelet esetében, valljuk meg, lehet rizzsel, burgonyával, hagyományos recept szerint hagymás burgonyasalátával tálalni a bécsi szeletet, de én még élő embert nem láttam, akinek fontosabb lett volna a hagymás burgonyasaláta, mint a bécsi szelet. Magyarul azt akarom mondani, hogy ha összekötik az innovációt és a kultúrát, az a veszély fenyeget, hogy az innováció a befolyása és gazdasági potenciálja miatt elnyomja a kultúrát. Ez a veszély benne van. A kultúra érdekérvényesítő képessége más, mint egy gazdasági terület érdekérvényesítő képessége, bár egy nagyszerű rendező és egy tehetséges színésznő ellenében egy politikusnak sohasem lesz esélye megnyerni a vitát a tévéstúdióban.

Van azonban egy másik recept is, ezt érdemes  ezt érdemes!  végiggondolni. A magyar gulyásleves számos összetevőből áll. Ostobaság külön enni a hagymát, a krumplit meg a húst nyersen. A gulyásleves receptje arra szolgál, hogy minden íz beleteszi, minden összetevő beleteszi az ízét, és adja közösen azt a sajátot, azt az egyedit, amit egyébként mi gulyáslevesnek mondunk.

(13.00)

Hogy félreértés ne essék, egyáltalán nem vicces dologról beszélek. Hogyha az innováció és a kultúra Magyarországon képes jól együttműködni, és, hogy úgy mondjam, a kultúra nem a tejszínhab a tortán, akkor a magyar kultúra jó időszaka tud eljönni. Ezért ne alárendeljék, hanem egymás mellé rendeljék ebben a minisztériumban a kultúra és az innováció ügyét.

A kormányszerkezetben látom, a gyakorlat az elkövetkező négy évben megmutatja. Ott leszek. Ha jó lesz, azt fogom mondani, hogy jó, ha nem tetszik, kritizálni fogom. Fogadják ezt el tőlem! Köszönöm szépen. (Taps.)