GRÉCZY ZSOLT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Annyit szeretnék hozzátenni ehhez a vitához, hogy nagyon fontos egy kormány megalakulásakor, hogy milyen szimbólumrendszer, milyen szavak veszik körül a kormányalakítást. Azt a kormányalakítást, amely most készül, azok a szavak nem veszik körül, mint család, nem veszik körül, mint gyermek, nem veszik körül, mint oktatás, nem veszik körül, mint egészségügy, nem veszik körül, mint környezet vagy környezetvédelem. Olyan helyzetben vagyunk, ahol a miniszterelnök és a fideszes felszólalók is válságról beszélnek, egy kibontakozó válságról; a miniszterelnök egészen odáig merészkedik, hogy háborús évtizedről beszél. Hát, ha válság van, akkor nincs annál fontosabb, mint az emberi erőforrások megmentése. És ha önök úgy gondolják, hogy az EMMI egy sikertörténet volt, akkor hadd emlékeztessek Balog Zoltán szavaira, aki azt mondta, hogy kudarc volt az EMMI, és az egész struktúra nem jó. Sajnos elment még négy év ebben a struktúrában, mert a Fidesz képtelen arra, hogy még a saját miniszterének a korrekciós javaslatát is figyelembe vegye. Szerintem ez egy rendkívül súlyos probléma.

Egyébként pedig azt gondolom, hogy az ellenzéktől ilyen helyzetben azt elvárni, hogy megszavazzák ezt a törvényt, dőreség. Látom, hogy jönnek a dicshimnuszok a fantasztikus gazdasági teljesítményről. Soha ilyen gyenge nem volt a forint, soha ekkora nem volt az államháztartás hiánya, soha ekkora nem volt a külkereskedelmi deficit, soha ekkora nem volt az államadósság. Tehát itt ilyen feszítő problémák vannak, eközben pedig kulturális és világnézeti ügyekbe tekeredünk bele, miközben tudjuk, hogy minden egyes mondatunk, amivel belerúgunk az európai döntéshozókba, magyar vállalkozók, magyar diákok és a magyar emberek sorsát teszi nehezebbé, mert nem jön az uniós pénz. Nem veszekedni kellene, hanem megbékélni Nyugat-Európával, ha már az Unió tagja vagyunk. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)