DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Három hónapja megállás nélkül ömlik a Sajó folyóba a mérgező bányavíz a Rozsnyói járásban. A szlovák kormány a bénultság és a tagadás állapotában van. Múlt héten hétfőn én ott jártam a helyszínen, a Rozsnyói járásban, és elmentem a szennyezés forrásához, Alsósajó településre, és megnéztem a folyó állapotát, végigkövettem a folyót egészen a magyar határ irányába. Majd kedden itt önöket is tájékoztattam napirend előtti felszólalásban, illetve múlt héten több alkalommal a Fenntartható fejlődés bizottságában is felvetettem ezt a kérdést, beszéltem arról az ökológiai katasztrófáról, ami megvalósul a Sajó vonatkozásában. Ugyanakkor kifejezetten kértem Szijjártó Péter miniszter urat és kértem Nagy István miniszter urat is, hogy mindketten a saját portfóliójuknak megfelelően a leghatározottabb lépéseket tegyék az ügy mielőbbi megoldása érdekében. Azóta, én arról tudom tájékoztatni önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy eltelt egy újabb hét, és semmi nem változott meg, tehát ugyanúgy naponta 2,5 tonnányi szennyező anyag jut a Sajó folyóba.

Múlt héten is jeleztem önöknek, nyoma sincs annak, hogy bármilyen szakember egyáltalán a szennyezés forrása körül megjelenne, ott bármiféle munkát végeznének, vagy akár csak előkészítenének bármit, és az is látható, hogy még csak le sem kerítették a szennyező anyag bejutásának a forrását.

Azt is láthatjuk, hogy a szlovák hatóságok nem hirdettek a helyzethez igazodó veszélyhelyzetet annak érdekében, hogy egyáltalán gyorsabban tudjanak cselekedni.

Mivel nem változott meg semmi az elmúlt egy hétben sem, ezért indokoltnak tartom, hogy ismét beszéljünk erről a kérdésről itt a magyar Országgyűlés nyilvánossága előtt, hiszen teljesen világos, hogy a közös természeti kincseink védelme közös feladatunk. Ugye, ebben a kérdésben nincsenek ellenzéki, nincsenek kormánypárti politikusok, itt mindannyiunknak határozottan cselekedni kell. Én ezért nem örültem Nagy István miniszter úr minapi facebookos hozzászólásának, amelyben arra utalt, hogy Szlovákia területén ő maga, miniszter úr nem illetékes. Én azt gondolom, hogy egy ilyen kérdésben mindannyian érezzük a saját felelősségünket, és bizony mindannyian illetékesek vagyunk, és cselekednünk is kell annak érdekében, hogy a legfontosabb dolgot megtegyük, tehát a további szennyezés bejutását megakadályozzuk.

Ebben a kérdésben a magyar kormánynak nemcsak erkölcsi, hanem jogi lehetőségei is vannak a lépésekre, és ezekre szeretnék rákérdezni konkrétan, hogy mit tett eddig a kormány. Foglalkozotte a Sajó ügyével az illetékes határvízi bizottság? Ha napirenden volt az ügy, akkor, kérem, tájékoztassák a közvéleményt abban a tekintetben, hogy milyen lépéseket tudtak tenni, illetve megfogalmazni. Ha nem volt napirenden a kérdés, akkor arra adjanak magyarázatot, hogy miért nem vette ez a testület napirendjére ezt a rendkívül fontos kérdést.

A határvízi megállapodás alapján milyen, a további szennyezés megakadályozását, illetve a kárelhárítást célzó, sürgető lépéseket tettek? Ezeknek eddig mi lett az eredménye, illetve milyen válasz érkezett rájuk a szlovák felek részéről?

Ha folytatódik a szennyezés, és láthatjuk, hogy ez sajnos egyelőre folytatódik, annak a magyar szakemberek szerint konkrétan milyen hatása lesz a folyó hazai szakaszán, és milyen konkrét kármegelőző intézkedéseket tettek vagy terveznek megtenni a folyó hazai szakaszának védelme érdekében?

Eddig a szakmai álláspontok azt hangsúlyozták, hogy a Sajó mellékvizeinek milyen fontos szerepe van abban, hogy felhígítják ezt a szennyeződést, de nyilvánvaló, hogy konkrétan a szennyező anyag bejutását ez nem akadályozza meg, tehát a szennyező anyagok mennyiségét ez nem változtatja meg. De kérdés, hogy a nyári kisvizes időszakokban miképpen számolnak ezekkel a hatásokkal, tehát a befolyó mellékvizek hatásaival.

Nagy István miniszter úrnak én jeleztem, hogy mi fontosnak tartjuk a kérdést, én magamat illetékesnek éreztem annyira, hogy elmentem a helyszínre. Ezt kértem Szijjártó miniszter úrtól és Nagy István miniszter úrtól is, hogy a legkeményebb, a leghatározottabb lépéseket tegyék a szlovák hatóságok felé. És azt kérem ebben az irányban is, hogy tájékoztassák a magyar közvéleményt, hiszen ez már rengeteg embert foglalkoztat, hogy milyen mérési eredményeik vannak konkrétan, milyen lépéseket tesznek, milyen előkészítő tevékenységek folynak és fognak megtörténni a következő időben, arra az időszakra vagy arra a helyzetre felkészülve, amikor ezek a konkrét szennyező anyagok már mérhetők lesznek a folyó hazai szakaszán.

Én nagyon köszönöm innen is mindazoknak a felvidéki civileknek és aktivistáknak a munkát, akik erre a súlyos környezeti katasztrófára felhívták a figyelmet legkorábban, gondolok itt Orosz Örs képviselő úrra, és gondolok dr. Varga Tibor rozsnyói sebészorvosra is. Ők a szlovákiai politikai életben egy petíciót is elindítottak, amihez csatlakoztak szlovák környezetvédelmi aktivisták is. Tehát nyilván ez egy közös ügy, közös ügy a szlovák belpolitikában, de közös ügy mindannyiunknak a Kárpát-medencében a természeti kincseink közös megvédése. Ezért kérek mindenkit, hogy ebben tegyük félre a pártpolitikát.

Ugyanakkor én azt kérem a tisztelt kormánytagoktól, azt kérem Magyarország Kormányától, hogy lássák azokat a jogi lehetőségeket, amelyek rendelkezésükre állnak, és éljenek is ezekkel annak érdekében, hogy mielőbb meg lehessen állítani ezt a döbbenetes szennyeződést. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)