DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Örülök annak, hogy részt vesz a parlamenti munkában. Azért mondom ezt külön, mert pár héttel ezelőtt az önök pártja még csak azt sem tudta eldönteni, hogy részt vesze majd ebben a munkában. Mindenféle követeléseket fogalmaztak meg annak érdekében, hogy úgy döntsenek, beülnek majd ide és végzik a dolgukat, pár nappal azután, hogy a saját választóiktól arra kértek felhatalmazást, hogy dolgozhassanak itt a parlamentben. Tehát a képviselőségéhez gratulálok. Örülök, hogy végül azt az utat választják, hogy dolgoznak a parlamentben. Ezért önmagában tapsot ne várjanak, mert mindenkinek, akit megválasztottak, ez a dolga.

Ami az előéletét illeti, utalt pár dologra. Ha jól értem, annak valamiféle kötőerőt tulajdonít, hogy az édesapja az MDF-ben politizált. Persze, feltehetjük a kérdést, hogy ezek után mit keres a Momentumban, amelyik szövetséget kötött a posztkommunistákkal. De ezt ön majd eldönti.

Ha a stílus ügyében lennének elvárásai, akkor egy dolgot azért elmondanék önnek. Az ön pártja tevékenyen részt vett például az O1G-üzenet terjesztésében. Akkor nem voltak annyira érzékenyek az ilyen típusú stílusdolgokra. (Rétvári Bence: Az a párbeszéd része!) Nem a mi képviselőink, hanem az önök képviselője rontott be egy szerkesztőségbe akkor, amikor nem értett egyet egy írással. (Rétvári Bence: Csak párbeszéd volt!) Nem a mi képviselőink dobtak füstgránátot rendőrre, hanem az önök egyik képviselője. Tehát ha stílus ügyében lennének elvárásai, akkor azt szeretném kérni, hogy először a saját képviselőivel szemben érvényesítsék.

Ami pedig a politikájukat illeti, azt ne várják el, hogy ha például magyarok millióinak van egy álma, mondjuk, az olimpiával kapcsolatban, és önök ezt szétzúzzák, nem tudjuk, hogy milyen kérésre (Bedő Dávid: Szavazást szerettünk volna!), akkor ezt szó nélkül hagyjuk. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van!) Azt ne várják el, hogy ha román pártok mellett kampányolnak Erdélyben úgy, hogy van magyar párt is, amely indul, akkor azt szó nélkül hagyjuk! Azt se várják el tőlünk, hogy ha, ne adj’ isten, összekevernék a napelemet az atomerőművel, akkor azt szó nélkül hagyjuk! Tehát vitáink lesznek, nem fogunk mindenben egyetérteni, de annak örülök, hogy részt vesznek legalább a munkában.

Ami pedig a DK elnökének szerepvállalását illeti, hogy miért kell ezt szóvá tenni: azt gondolom, hogy ebből a szempontból rendkívül tanulságos egy múlt héten megjelent cikk, talán a Telexen jelent meg, és ez mindent elmond a kampányukról, és teljesen más megvilágításba helyezi azt, amit ön mondott. Például tudjuk már azt, hogy „bazári” jelzőkkel illetett alkudozást folytattak a választókerületek felosztásáról. Ebben az ön pártja is részt vett. Ennyit arról, hogy mennyire gondolták komolyan az előválasztást. Megtudtuk, hogy a DatAdat nevű cég tevékenyen részt vett a baloldali kampányban, amit azért hozok fel, mert felmerül a gyanúja, hogy magyar állampolgárok százezreinek a személyes adatát vihették külföldre (Dr. Lukács László György: Azok az orosz hackerek, akik ki-be járnak a Külügyminisztériumba!), hogy aztán értelmetlen üzeneteket küldjenek nekik.

A cikk legtanulságosabb részei a baloldali erőviszonyokról szólnak, mert az derül ki belőle  lehet, hogy ez önnek nem tetszik, de az derül ki belőle , amit már hónapokkal ezelőtt mondtunk, hogy Gyurcsány Ferenc adja az ütemet a baloldalon. Lehet, hogy önök nem azt mondták, hogy Gyurcsány-show, mert ez a cikk például úgy fogalmaz, hogy „senior pártelnök”-ről van szó, a lényeg ugyanaz: „ő a rendszergazda”. Mert amint például erről beszámoltak, ő közölte Márki-Zay Péterrel, tehát a saját miniszterelnök-jelöltjükkel, hogy nem lehet frakciója, mint ahogy nincs is most. Ő volt az, aki leteremtette Karácsony Gergelyt, és itt egy b betűs indulatszót is használt, mert Márki-Zay Pétert az önök nyakára hozta. Azt is írták, hogy Gyurcsány Ferenc volt az, aki a pártelnökök szignált csoportjából kizárta Márki-Zay Pétert, a saját miniszterelnök-jelöltjüket, azt az embert, akit pár nappal ezelőtt még az egész ország figyelmébe ajánlottak, mint aki majd ezt az országot elvezeti.

Számomra az egészben a legmegdöbbentőbb az volt, hogy hogyan vezették félre a saját miniszterelnök-jelöltjüket. Például nem azt a kampányújságot szórták szét az országban, amit a miniszterelnök-jelöltjük jóváhagyott. Amikor pedig fórumokra ment, akkor más újságot raktak elé, azért, hogy azt gondolja, hogy azt terjesztik. Ez mindent elmond arról, hogy mit gondolnak odaát a bajtársiasságról, illetve a közösséghez való tartozásról. Még azt is hátba szúrják, aki a saját vezetőjük lenne.

Ezt mi tudomásul vesszük, ez az önök dolga, csak ennek következményeit, arra szeretném kérni, ne rajtunk kérjék számon. Ezeket a beszámolókat, például ezt a cikket végignézve, végigolvasva, végighallgatva kicsit halkan és félve tesszük fel a kérdést, hogy mi lett volna, ha ez a csapat kap Magyarországon kormányzási lehetőséget. Ebbe jobb nem is belegondolni. Szerencsére a magyarok jól látták, hogy mi a pálya. A hatalom a népé, ebben igazuk van, és sokadjára adtak piros lapot a baloldalnak, de annak azért örülök, hogy a parlamenti munkában részt vesznek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)