SEBŐK ÉVA (Momentum): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Egy jó pár évvel ezelőtt Orosháza belvárosából mentem motorral Gyopárosfürdő felé, és az úton a fénysorompó piros jelzést adott, értelemszerűen megálltam, megvártam, hogy a vonat elmenjen. Velem szemben egy fiatal, harmincas fiatalember jött autóval, ő nem vette észre a fénysorompó tilos jelzését. Megijedtem, látszódott, hogyha nagyon gyorsan nem változik valami, akkor az általam már látott vonat és a személyautó, benne a fiatalemberrel ütközni fog. Ösztönös reakció volt részemről, hogy kiabálni kezdtem, hogy állj, nyilván a közlekedés zajából esélytelen volt, hogy hallja, viszont váratlanul mégis működött. Valószínűleg a feszült testhelyzetemből, a halálra vált arcomból ő észrevehetett valamit, vagy ez felhívta rá a figyelmet, ugyanis a szemembe nézett, majd satufékkel reagált, így centikre állt meg az elhaladó vonat előtt. Ez a történet jutott eszembe, amikor ezt a salátatörvényt olvastam, és úgy érzem, hogy most még kevesebb esélye van annak, hogy az én kiabálásom hatást érjen el.

Ez a csomag, illetőleg ez a strukturális átalakítás nem a Magyarország előtt álló kihívásokra reagál, hanem a Fidesz belső politikai történéseire reagál, és ez katasztrófához fog vezetni. Tisztában vagyok azzal, hogy most nem arról van szó, hogy személyi kérdésekről beszéljünk, hanem kifejezetten strukturális kérdéseket kell megvizsgálnunk. Ugyanakkor ezt erőteljesen ellehetetleníti, hogy maga a struktúra személyekre épül, lényegében a gombhoz varrták a kabátot, és nem a kabáthoz keresték a gombot.

Ahogy említettem, magát a struktúrát a Fideszen belüli belső politikai harcok, a Fideszen belüli személyi kérdések határozzák meg, az életszerűség, a hatékonyság vagy az ügyek természetszerűsége egyáltalán nem jelenik meg a struktúra kialakítása mögött. Gondoljunk csak arra, hogy Lázár Jánosról sebészi precizitással került leválasztásra minden, ami agrárium.

Tisztelt Képviselőtársak! Én egy végtelenül gyakorlatias ember vagyok, így amikor a salátatörvényt olvastam, és fejben hozzátettem mindazt, amit tudok a leendő kormányzati struktúráról, megpróbáltam gyakorlatra átültetni: hogyan fognak kinézni a dolgok a mindennapokban.

Szerintem senkit nem fogok meglepni azzal, amikor először is az egészségügyet és az oktatást említem. Ez két olyan terület, ami az elmúlt 30 évben  és Nacsa kolléga figyelmét szeretném felhívni, hogy az elmúlt 30 évről beszélek, nemcsak az elmúlt 12-ről , az elmúlt 30 évben el lett hanyagolva az egészségügy és az oktatás. Mára mind a két terület teljesen vállalhatatlan állapotba került. Szerintem mindannyian tudjuk, és legyünk őszinték egymáshoz, úgyis szűk körben vagyunk (Derültség a Momentum soraiban.), hogy ez két olyan terület, amivel ma már egy politikus csak bukni tud. Rá is lett lőcsölve arra a Pintér Sándorra, aki iparági pletykák alapján már rég nyugdíjba szeretett volna menni, és akinek szerintünk is már rég nyugdíjba kellett volna mennie. Neki minden valószínűség szerint ez az utolsó ciklusa, így el tudja vinni a balhét az egészségügy és az oktatás miatt.

Az, hogy ő történetesen a Belügyminisztériumot vezeti, az nem érdekelte az előterjesztőket, kerüljön az oktatás és az egészségügy továbbra is a belügy alá, szerintem ez egy egészen bizarr gondolkodás. Abba már bele sem megyek, hogy ezzel a rendőrség, az egészségügy és az oktatás egy kézbe került, ha ezt tudjuk előre, akkor a minisztériumok felsorolásáról szóló jogszabály esetében biztos javaslom egy módosító benyújtását, hogy a Belügyminisztériumot nevezzük át a „morbid munkaerőhiány szuperminisztériumává”.

Mondanom sem kell, hogy Pintér úr a bizottsági meghallgatásokban érdemi értékelhető tervet a morbid munkaerőhiány megszüntetésére nem tett le, mondjuk, ezzel is kategóriákat vert a kultúráért és innovációért felelős miniszterjelölt meghallgatására, az erről szóló véleményemet biztosan látták már, prezentáltam  elnézést az olcsó szójátékért. (Szórványos derültség.)

Az egészségügy belügy alá szervezésének amúgy egészen szürreális következményei is lesznek. Engedjék meg, hogy hozzak egy példát. Amikor a férjöltés barbár, abszolút barbár gyakorlatának a betiltása lesz a nagypolitika asztalán  márpedig itt lesz az asztalunkon, ezt én garantálni fogom , a gyakorlatban ez azt fogja jelenteni, hogy nekünk, 20-as, 30-as magyar nőknek egy 70 pluszos rendőr bácsival kell majd alkudoznunk arról, hogy mennyire lehessen vagy ne lehessen szűkre varrni minket szülés után. Nem gondolhatják azt, hogy ez nem szürreális.

Aztán persze ott van a polgári titkosszolgálatok kérdése. Egy olyan országban, ahol igazoltan használtak kémszoftvert tényfeltáró újságírók és ellenzéki szereplők ellen (Nacsa Lőrinc: Ez nem igaz!), önök képesek a polgári titkosszolgálatokat a propagandaminiszter alá beszervezni. Erre csak annyit tudok mondani, üzenem Rogán Antalnak, hogy a kedves új kollégáit majd süteménnyel várom a konyhapultomon; ha valakinek ételallergiája lenne, csak hagyjon egy cetlit, a következő adagot már annak figyelembevételével fogom sütni.

Végezetül pedig itt van a gazdaság kérdése is: hat különböző minisztérium fog foglalkozni a gazdasággal, teljesen átláthatatlan, már látszik, hogy vannak egymást átfedő hatáskörök, vannak hézagok a rendszerben. Nekem meggyőződésem, hogy ez része a dizájnnak, és nem egy hiba a dizájnban. A cél a teljes átláthatatlanság, mindezt egy olyan időben, és ezt elég merész vállalásnak tartom, amikor az EU pontosan azért tart vissza milliárdokat, mert a gazdaságba érkező EU-s támogatások sorsa nem átlátható. Ezekre a pénzekre pedig szükségünk lenne, hogy arra költhessük, amire kell: kórházakra, iskolákra és munkahelyekre. Merthogy ez többek között ahhoz fog vezetni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy az elkövetkező négy évben… Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Momentum soraiból.)

(16.20)