VAJDA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Onnan, föntről már egyszer beszéltem, innen, a helyemről még nem, úgyhogy legalább megtanultam most felcsíptetni a mikrofont meg a gombokat, hogy hogyan kell kezelni, egymást közt ezt is begyakorolhattam.

Két dologhoz szeretnék hozzászólni. Az egyiket onnan folytatnám, ahol Sebők Éva képviselőtársam befejezte, mert éppen sajnálatos módon letelt az ideje. Elkezdte mondani az oktatási és egészségügyi minisztériumok hiányának problémáját. Én is ezt látom, az új kormánystruktúrából az világos, hogy az önök kormánya továbbra is azt az idejétmúlt munkaalapú társadalmat akarja építeni, miközben Európa már egy jó másfél évtizede egy tudásalapú társadalmat épít. Mindez arra mutat, hogy továbbra sem képesek a választási ciklusokon túlívelő, az országot valóban felemelő gazdasági stratégiát kiépíteni. Önök azt akarják, hogy az ország maradjon összeszerelő ország, amely egyre távolabb kerül Európa fejlett felétől.

Mi lehet ennek az oka?  kérdezem én. A Költségvetési bizottságban, melyet szerencsére én vezethetek, két minisztert is meghallgathattunk, a régi-új pénzügyminiszter urat, illetve az új gazdaságfejlesztési miniszter urat. Mindkettőtől megkérdeztem, hogy ők miként vélekednek erről, mit kívánnak tenni azért, hogy végre előremutató gazdasági stratégia legyen. Hihetetlenül nagy gond a magyar gazdaság versenyképtelensége, és ezt nemcsak én mondom, hanem elég, ha az MNB versenyképességi jelentéseire utalok, azok sorozatosan egészségügyi és oktatási reformot sürgetnek; még egyszer mondom: nemcsak én és mi, hanem a Magyar Nemzeti Bank is.

Hadd idézzek akkor a Nemzeti Bank elnökétől, Matolcsy Györgytől, aki a minap azzal riadóztatta a kormányt, hogy „elromlott a külső és belső egyensúly, súlyosan deficites a költségvetés és a folyó fizetési mérleg, elszabadulóban van az infláció”; még egyszer, az idézetet nem tőlem hallják, Matolcsy Györgyöt idézem, emiatt hite szerint kétéves stabilizációs programra, három jelző jön: „kreatív, merész és unortodox” lépésekre van szükség, és második adóreformra volna szükség.

Ilyesmit is kérdeztem például a két minisztertől, akik megjelentek a bizottságunk előtt, hogy például mi lesz akkor a magyar gazdasággal, ha nincsenek művelt, tanulásra képes, nyelvet beszélő és digitális készségekkel felvértezett munkavállalók, és ha nincsenek tanárok az iskolában.

Volt egy másik témakör is, amit felvetettem a bizottságban a két miniszternek. Engedjék meg, hogy ezt önökkel is megosszam, és azt is elmondom, hogy a két miniszter mit válaszolt erre. Összeszámoltam, hogy a gazdasági területhez kapcsolódóan én legalább hat minisztériumot találtam. Van egy ilyen EU-s pénzköltési és területfejlesztési miniszter, van egy építési és beruházási miniszter, egy ipari és technológiai miniszter, egy külgazdasági és persze külügyminiszter, egy pénzügyminiszter és a gazdaságfejlesztési miniszter. Azt kérdeztem, hogy hol tudják a területeket egymástól lehatárolni. Például mikor fejlesztünk területet, mikor fejlesztünk vidéket és mikor fejlesztünk gazdaságot, ezt honnan lehet tudni? Mind a kettőtől megkérdeztem, hogy egyébként lesze nekik ráhatásuk a fiskális politikára és hogyan, leszneke egymással érdek-összeütközéseik.

Kérdeztem tőlük például azt, hogy ha a gazdaságfejlesztési programok végrehajtása megy Navracsics Tiborhoz, de az irányokat, mondjuk, Nagy Márton találja ki, a pénzt meg Varga Mihálynak kell hozzá előteremteni, ha nem EU-s forrás, akkor állandó miniszteri szintű egyeztetésen fogjáke ezt csinálni, jóe ez, és nem lesze akkor túl sok az átfedés.

(16.30)

És ha megengedik, nagyon röviden összefoglalom, hogy a két miniszter mit válaszolt erre. Varga Mihály erre azt válaszolta…  egyébként nagyon korrektül mind a két miniszter tételesen minden kérdésre válaszolt, ez fontos, hogy itt is elmondjam önöknek. Varga Mihály régi-új pénzügyminiszter egy körhöz hasonlította az ő együttműködésüket, hogy a körben ülnek az összes olyan miniszterek, akik a gazdasággal kapcsolatos témákat felölelik. Ő ezt úgy hívta, hogy ez a gazdasági kabinet, tehát beszélt gazdasági kabinetről, és nagyon fontos volt számára, hogy kiemelje, hogy a háttéranyagokat a gazdasági kabinethez továbbra is ő mint pénzügyminiszter fogja előkészíteni.

Nagy Márton egy másik síkidomot mondott, ő azt mondta ugyanerre a kérdésre, hogy a különböző minisztériumok hogyan tudnak együttműködni, ő azt mondta, hogy igazából csak három olyan min…  három olyan fontos szereplő van, elnézést a nyelvbotlásért, akik a gazdasággal kapcsolatos munkát végzik; nevesítette őket. Őt mondom elsőnek, bár ő udvariasan magát mondta utoljára. Tehát Nagy Márton, Varga Mihály, és Matolcsy Györgyöt mondta, hogy ez a három olyan szereplő, akik a gazdasággal kapcsolatos munkát végzik. A háromszögnek a három sarkában ők vannak, de mint minden háromszögnél, a három sarok folyamatosan egymással kapcsolatban tud lenni, majd kiemelte Nagy Márton leendő miniszter úr, hogy viszont a háromszög közepén Orbán Viktor ül, mert minden fontos gazdasági döntést a miniszterelnök hoz.

Zárójelben: engem ez aggaszt, ha mindenről egy miniszterelnök akar dönteni, gazdasági témákról is, de mindenesetre ez volt a válasz: egyik miniszter egy kör alakú síkidomhoz, a másik pedig egy háromszöghöz hasonlította. Gondoltam, hogy ezt megosztom önökkel, és kíváncsi vagyok, hogy önök hogy látják ezt a struktúrát. Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy innen is beszélhettem. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)