SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Ma a kormánypárti képviselők meg fogják szavazni a kormányzati struktúrát, a minisztériumokat, melyből hiányzik az önálló egészségügyi, oktatási vagy épp környezetvédelmi minisztérium.
A múlt héten Balla képviselő azt mondta, hogy nem az a lényeg, hogy ezeknek a területeknek minisztériuma legyen, hanem az, hogy a kormány hogyan kezelte ezeket a területeket, és nagyon is jól vizsgázott, mondta Balla képviselő úr. Nos, akkor lássuk, mi a valóság! Szeged országgyűlési képviselőjeként elsősorban helyi példákon, megkereséseken kívánom bemutatni, hogy milyen komoly hiányosságok vannak ezeken a területeken.
Nézzük az egészségügyet! „A sürgősségi betegellátásban dolgozok, 12 órás váltott műszakok, fokozott felelősség, fokozott stressz. Mindenki kapott tavaly egy kis pluszjuttatást, 30-20-15 ezer forintról beszélünk, szomorú, hogy ezt a pici pluszt is hozzácsatolták a bruttóhoz, az összes járandóságból vontak adót, és szinte az egész plusz beígért jutalom visszavándorolt a központi kasszába. Zéró megbecsülés, hivatástudat, kényszerpálya maximális kihasználása. Én szeretem a munkám, tudom, hogy szükség van rám, azért vagyok ott, mert képes vagyok rá, de aljas dolog ezt kihasználni. Remélem, talán egyszer eljut a megfelelő emberekhez az egészségügyi dolgozók segélykiáltása” mondta egy egészségügyi dolgozó.
És valóban, tarthatatlan a helyzet az egészségügyben, a kizsigerelt dolgozók szabadságra sem tudnak menni, olyan kevesen vannak. Tavaly ősszel 26 ezer szakdolgozó hiányzott a szakmából, most ez 10 százalékos. Ez azt jelenti, hogy ha az egyik pillanatról a másikra 10 ezer jelentkező jelentkezne most ápolónak, akkor is ma a minimumfeltételek tudnának teljesülni Magyarországon.
És ha mindez még nem lenne elég, akkor több egészségügyi szervezet jelezte, hogy a hónap végén újabb távozási hullám várható, hiszen megszűnik a 2020 óta ugyan megszakításokkal, de folyamatosan életben lévő felmondási tilalom. Mindeközben egyre fokozódik a bérfeszültség az orvosok és az ápolók között. Tudjuk, hogy ebben sem teljesített kellőképpen a kormány. Az Ápolási Egyesület javasolta egyébként, hogy az ápolók bére végzettségtől függően ne lehessen kevesebb az orvosi bérek 50-70 százalékánál.
Nézzük, mi a helyzet az óvodákban! „Kezdő óvodapedagógusként, gyakornokként 207 ezer forintot kapok kézhez, ami azt jelenti, hogy ebből albérletre elmegy 90 ezer forint, de lehet, hogy annál több is, ehhez jön még a rezsi, az étkezés, ami összesen 150-170 ezer forint” mondta az egyik szegedi óvodában dolgozó hölgy. Egy kezdő pedagógusnak tehát 30-40 ezer forintja marad ruházkodásra, gyógyszerre, egyéb használati cikkre; kultúrára, szórakozásra, rekreációra vajmi kevés vagy már nem is jut.
És valóban: 207 ezer forint, nagyjából ennyit keres ma egy kezdő óvodapedagógus Magyarországon. Ezért a pénzért kell felelős gyermeknevelői munkát végeznie, felkészíteni a gyermekeket az iskolára. A megalázóan alacsony fizetéseken a kormány pedig évek óta nem hajlandó javítani, így nem csoda, hogy a felvételi adatok szerint 14 éve nem jelentkeztek olyan kevesen óvodapedagógus szakra, mint idén. Összehasonlításképpen: öt évvel ezelőtt még kétszer ennyi jelentkező volt. Ebből nagyjából az is kikövetkeztethető, hogy az elmúlt öt évben felkínált fizetések és az alacsony bérek miatti alacsony életszínvonal egyre kevésbé tükrözi a szakmával kapcsolatos elvárást, az elvégzendő munka terhét és a felelősség mértékét. Azt gondolom, hogy ez is tarthatatlan.
Szegeden legalább 46 szakképzett óvodapedagógus hiányzik, idén ráadásul 22-en nyugdíjba mennek, azokat sem tudjuk pótolni. De gond van Budapesten, Miskolcon, de hogy kormánypárti településeket mondjak: igaz ez Debrecenben és Székesfehérváron is. Országszerte több száz állást hirdettek kormányzati oldalon, ennyi óvodapedagógusnak tudnának azonnal állást biztosítani.
De ugyanez a helyzet a tanároknál, ahol szintén óriási a létszámhiány. Ez is természetesen összefügg az anyagi, illetve erkölcsi megbecsülés hiányával, a megalázóan alacsony bérekkel, párhuzamosan az egyre nagyobb pedagógusterhekkel.
Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Mint ahogy a példákon is hallhatták, ahogy bemutattam, korántsem olyan jó a helyzet, ahogy azt Balla képviselő úr felvázolta a múlt héten. Mi az ellenzék padsoraiból azért szólalunk fel ezekben az ügyekben, és sürgetünk azonnali cselekvést, mert óriási baj van. És ezt az érintett dolgozók, a szakmai érdekvédelmi szervezetek szintén tapasztalják, és szintén segélykiáltást fogalmaznak már meg napok, hónapok, sőt évek óta. Mára eljutottunk oda, hogy lassan nem lesz, aki gyógyítsa vagy éppen ápolja a magyar embereket, illetve nevelje vagy éppen tanítsa gyermekeinket. Önök 12 éve kormányoznak folyamatosan, és újabb felhatalmazást kaptak. Ebben a felelősség és a feladat az önöké. Ne tessék újra visszafelé mutatni, kérem önöket.
Számos javaslatunk volt egyébként ezeken a területeken és van most is, hogyan javítható a helyzet, és bár tudom, hogy önök ezeket csípőből elutasították, és gondolom, el is fogják utasítani a jövőben, de a cselekvést tovább nem tudják elodázni. Ha el akarjuk kerülni ezeknek a rendszereknek az összeomlását, kérem, cselekedjenek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP, a Momentum, a Párbeszéd, a DK soraiból.)