SZABADI ISTVÁN (Mi Hazánk): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A bérből és fizetésből élők mindennapjait mutatnám be postás szemüvegen keresztül. Az ezredforduló előtt is, de azóta is úgy érezhetjük, hogy a Magyar Posta mintha mostohagyermeke lenne a mindenkori kormánynak, pedig jól tudjuk, hogy egy ország működéséhez elengedhetetlen a jól működő postai szolgáltatás, amit a mindennapjainkban meg is tapasztalhatunk. Annak oka, hogy úgy érezhetjük, esetleg ez nincs így, egyrészt abban keresendő, hogy a vállalat vezetése eltávolodott a tradicionális értékektől, másrészt pedig az, hogy a vállalat vezetői inkább nevezhetők bankármentalitásúaknak, mint a Posta ügyeihez értőknek, harmadrészt pedig a mindent elsöprő profitorientált szemlélet, amely nem a béreket emeli a magasba, hanem a profitot.

A postai dolgozók egy jelentős része minimálbérért dolgozik, vagy afölött egy picivel nagyobb összegért. Ez elképesztően elfogadhatatlan. Nem beszélve arról, hogy a postai szakmát megcsúfolják azzal, hogy zsarolják, fenyegetik a dolgozót, hogy teljesítsen mindenféle pénzügyi termékek értékesítésében; gondolok itt a biztosítások közvetítésére vagy a sorsjegyek árusítására.

(13.30)

Ez azért elég méltatlan a postai szakmához, és nyilván azért ez is azt mutatja, hogy Magyarországon  nemcsak a Postánál természetesen, hanem máshol is  a profit többet ér, mint maga az ember. Lehet, hogy ez egyeseknek furán hangzik, de ezt éljük; ha ez nem így lenne, akkor sokkal nagyobb bérek lennének, főleg olyan vállalatoknál, ahol egyébként nem teljesen piaci alapú működés folyik.

És az is egy nagyon érdekes jelenség, amit például a napokban kaptam, hogy a Posta be kívánja zárni a kistérségi hivatalait. Pirtó község polgármestere azzal keresett meg, hogy a Posta mindenképpen be kívánja zárni a településükön működő postai hivatalt, és megpróbálja beterelni az élelmiszerboltba, és azzal fenyegetik őket, hogy ha ez nem történik meg, így is, úgy is, akkor is bezárják a postát. Ez nyilván elfogadhatatlan, ez a fajta hozzáállás, és ez is azt mutatja, hogy bizonyos fejlesztéseket egyesek úgy gondolnak, hogy megvonásokkal járnak, és azért valljuk be őszintén, lehet, hogy afelé megy a világ, hogy be kell mennünk az élelmiszerboltba, ott adhatjuk fel a csekkeket, sőt ott vehetjük meg majd a sorsjegyet, és akkor, ha nyerünk, akkor eszünk, de  idézőjelben, a viccet félretéve  azért ez nem olyan vicces, és a bérből és fizetésből élő embereknek, akik kénytelenek kis pénzből gazdálkodni, és idesorolhatnám akár még a nyugdíjasokat is, valóban napi sorskérdés az esetleg, hogy sorsjegyet vegyenek vagy kenyeret.

Tehát azért ezt a fajta gondolkodásmódot ki kellene irtani abból a viselkedésből, hogy azért az embereket értékeljük már ott, ahol szükséges, és nagyon sokan azért vannak bajban, mert nemcsak azt érzik, hogy gyenge és kevés a fizetésük, hanem azt, hogy nincsenek megbecsülve, és ez bizony nagyon sokszor a gondolkodásmódon múlik.

Én tehát azt gondolom, hogy a szándék és a gondolkodásmód sokszor diszharmóniában van egymással, és ennek az a végeredménye, hogy ha mondjuk, keletkezik egy probléma, akkor azt életszerűtlen megoldásokkal próbálja a politika megoldani akár válaszként, vagy kivitelezni, hogy megoldja azokat az anomáliákat, amelyek akár a megélhetésüket, a napi dolgaikat, a problémájukat jelentik.

Én arra kérem a képviselőtársakat, arra kérem a kormányt is, hogy ne engedjék azt, hogy a kistelepüléseken, hogy a kistérségekben elinduljon az a folyamat, hogy újra bezárjanak postákat, hiszen azért tudjuk, hogy ha bezár egy hivatal, bezár egy olyan szolgáltatás, amely a mindennapunk része, a mindennapjaink része, akkor úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk fontosak, és akár el is néptelenedhet egy település, mert kivonnak belőle olyan, az életünk számára fontos szolgáltatásokat, amelyekkel úgy érezhetjük, hogy mintha nem lennénk fontosak azon a településen. Én ezt kérem, hogy ezeket gondoljuk át, és dolgozzunk azon, hogy semmi esetre se engedjünk egy olyan jelenségnek, hogy újra postahivatalokat (Az elnök csenget.) zárjanak be. Köszönöm szépen. (Taps a Mi Hazánk soraiban.)