Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha már visszamutogatás, akkor 2001-re mutogassunk vissza, amikor az egyoldalú szerződésmódosítások ilyen formában lehetővé váltak. Ki volt akkor a miniszter, államtitkár úr? Gondolkodjunk egy kicsit, hogyha elkezdjük a visszamutogatásnak az idősíkját!

Természetesen az önkényes lakásfoglalókat ebbéli tevékenységükben semmilyen formában nem támogatom, nyilván nem rájuk gondoltam. A kilakoltatások 2010 óta több mint 20 ezer áldozata jellemzően nem az önkényes lakásfoglalók közül kerül ki. Ne haragudjon, de ha ön abból, hogy nagyon sokan önként elhagyják az ingatlanukat, azt veszi le, hogy az ő lakhatásuk biztosított, az valami egészen szomorú neoliberális következtetés az ön részéről.

A helyzet az, hogy ha ezek az emberek meghúzzák magukat egy albérletben, a rokonoknál, az ismerősöknél, és emiatt fel kell hogy adják az életüket, a terveiket, a gyermekvállalási céljaikat, azt, hogy bővítsék a családjukat és megvalósítsák, amit megálmodtak az életükben, ez katasztrófa. Ön azt mondja, hogy nincs itt semmi látnivaló, ezzel ez el van intézve. Szerintem pedig ez felháborító, éppen ezért a válaszát semmilyen körülmények között nem áll módomban elfogadni. (Taps a Jobbik soraiban.)