TÓTH ENDRE (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Most vasárnap volt pedagógusnap. Ilyenkor a diákok, a szülők és jó esetben az oktatási szektor vezetői is tiszteletüket fejezik ki a pedagógusoknak. Hiszen ahogy tiszteljük a szüleinket, úgy tiszteljük a tanárainkat is, megbecsüljük azokat, akik nevelnek minket, akik formálják a jellemünket, akik új dolgokra tanítanak, és tehetségünk kibontakoztatására inspirálnak.
Tisztelt Államtitkár Úr! Lehet, hogy régen volt már, de önnek is voltak tanárai. Ha visszaemlékszik a diákéveire, biztosan eszébe jutnak olyan pedagógusok, akik nagy hatással voltak a pályájára, és akik nélkül talán nem ért volna el bizonyos sikereket az életében. Idézze fel a nevüket és arcukat! Nekem például Nikáné Wild Ágnes és Sebestyén Zsuzsa alsós tanítóim vagy Wolf Krisztina, a középiskolás némettanárom jutnak eszembe. Mindhárman nagyszerű pedagógusok.
Önnek is bizonyára eszébe jutott néhány név. Vajon megérdemelnéke ezek a kiváló szakemberek, hogy ilyen méltatlan körülmények között kelljen dolgozniuk, mint ahogy a most tanítóknak kell?
Tisztelt Államtitkár Úr! Az önök kormánya 12 év alatt nem tudott méltó körülményeket teremteni a pedagógus hivatás gyakorlásához. Ma egy kezdő pedagógusnak havonta alig 50 ezer forintja marad a fizetéséből egy átlagos budapesti albérlet kifizetése után. Ma egy pedagógus nem számíthat a bérének emelkedésére a karrierje első nyolc évében. Ma egy egész életet végigtanító középiskolai tanár annyit keres, mint a magánszférában bármely pályakezdő. Hol marad a tisztelet és a megbecsülés?
Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön minisztere kijelentette, hogy rendet akar. Ne elégedetlenkedjenek annyit a pedagógusok! gondolhatta. Tudnia kellene azonban, hogy a rend tisztelet és megbecsülés nélkül nem más, mint puszta elnyomás.
(15.30)
Egyébként, ha már ilyen adósságuk van a pedagógusokkal szemben, akkor legalább pedagógusnapon lehetnének bőkezűek. Sajnos azonban nem sikerül, idén sem sikerült. Ezerforintos egységáron kell egy iskolában méltó ünnepséget szervezni, érdemi jutalmazás nincsen, idén is maradnak a szép szavak. De akármilyen ékesszóló levelet is írt Maruzsa államtitkár, sajnos a hó végén, amikor elfogy a pedagógusfizetés, nem lehet vele fizetni a kasszákban. Bezzeg a tavalyi év végén a tankerületi vezetők milliós jutalomban részesültek. Erre volt keret.
Kérdezem tehát államtitkár urat: miért nem tiszteli a pedagógusokat a kormány? Hogyan történhet meg, hogy a tankerületi vezetők milliós jutalmakban részesülnek, míg a pedagógusok nem kapnak érdemi anyagi elismerést még pedagógusnap alkalmából sem? Mikor fognak végre tisztes megélhetést teremteni a pedagógusok számára?
Válaszolhat politikai vagdalkozással, ahogy szokta, de ha a következő hónapokban nem kap ezekre a kérdésekre érdemi választ az ország, akkor a nyári szünetben nagyon sok tanár fogja elhagyni a pályát olyan állásokért, ahol a munkáltatójuk valóban megbecsüli őket. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)