DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Asszony! Nehéz helyzetben vagyunk, egy háborús konfliktus dúl a szomszédban egy borzalmas katonai agresszió nyomán. Én azzal szeretném kezdeni a felszólalásomat, hogy tisztelettel megköszönöm a munkáját mindenkinek, aki a magyar emberek biztonságának megőrzéséért dolgozik, és megköszönöm szintén mindenkinek a munkáját, aki a háború borzalmai elől menekülő embereknek segítséget nyújt. Én azt gondolom, hogy ez példamutató, ahogy a magyar emberek és Magyarország bebizonyította, hogy a bajbakerülteknek segítséget nyújt. Láttunk már ilyet, én magam közelről hallgattam és láttam is ezt a konfliktust. 1991-ben én 16 éves voltam, amikor lehetett hallani a délszláv háború nyomán az ágyúzást, én pécsi vagyok, és mi is láthattuk, hogy az életüket féltő, a háború borzalmai elől menekülő embereknek mennyire kell a segítség, és akkor is megtapasztalhattuk azt, hogy a magyar ember segít a bajbajutottaknak. Én azt gondolom, hogy ezek a nehéz idők is ezt megerősítik.

Nem lehet elég határozottan elítélni azt a gusztustalan orosz agressziót, ami megtörtént, hogy Oroszország gyakorlatilag semmibe vette a nemzetközi jogot, agresszor módjára megtámadott egy országot, és egészen borzalmas, hogy milyen aljasságokat követnek el a háború során. Nyilván mindannyiunknak azért kell dolgozni, és mindent meg kell tennünk, hogy ez a háborús konfliktus nyilván minél előbb befejeződjön, és ennek a hatásai alól a lehető legnagyobb mértékben mentesíteni lehessen a magyar embereket.

Ezzel együtt is én egyetértek azokkal a felszólalásokkal, amelyek arról szóltak, hogy valóban a válságok korát éljük, és egymást követik a különböző válságos megnyilvánulások, itt a koronavírus-járvány nyomán, most a háborút konfliktusokat is láthatjuk, de én azt gondolom, hogy arról sem kell vitát nyitnunk, hogy az éghajlatváltozás, a környezetpusztítás hatásainak az életünkre való kihatása is önmagában egy válságot jelent. Tehát az teljesen egyértelmű, hogy nem olyan korszakba lépünk, nem olyan korszakot élünk, amit megszokhattunk az elmúlt időszakban, és hogy egészen más szemléletű cselekvésre van szükség. Föl kell készülnünk ezekre a korábban még soha nem látott kihívásokra, és ennek alapja nyilván az, hogy Magyarország önellátását, önrendelkezését erősítsük, védjük, és megpróbáljuk minden szempontból erősíteni azt a tendenciát, hogy a magyar emberek el tudják látni magukat minden szempontból, gondolok itt az élelmiszerekre, és gondolok itt az energiaellátás kérdéseire is.

Itt most egy olyan törvényjavaslat van előttünk ismét, amit gyakorlatilag azzal a szándékkal terjesztettek be, vagy az az indokolás hivatalosan, hogy ez szükséges ahhoz, hogy a kormány ezeknek a kihívásoknak meg tudjon felelni, cselekedni tudjon, meg tudja védeni a magyar embereket, és a gazdaságot a lehető legnagyobb mértékben tudja mentesíteni a háborús konfliktus árnyékában.

Itt azt nyilatkozta miniszter asszony, hogy a fokozatosság és a szükségszerűség elvét fogják érvényesíteni. Ezt már hallhattuk a koronavírus-járvány időszakában. Ugyanakkor mi ezt sajnos tapasztalatból láthatjuk, és a magyar emberek is a tapasztalatból láthatták, hogy ez nem érvényesült, és önök nagyon sokszor nem éltek, hanem visszaéltek a rendkívüli felhatalmazással. Önök akárhányszor el fogják mondani, hogy a korábbi időszakban is betartották a fokozatosságot és a szükségszerűséget, mi annyiszor fogjuk felhívni a figyelmet arra, hogy hányszor és milyen módon éltek vissza a rendkívüli felhatalmazással.

Az egyik első intézkedésük volt a rendkívüli jogrendben a koronavírus-járvány alatt, hogy brutális megszorításokkal sújtották az önkormányzatokat, ezáltal a városokban, településeken élő embereket. Az is egy fontos intézkedésük volt, önöknek fontos intézkedés, hogy még a válság éveiben is fenntartották a saját oligarcháik gazdagodását, hiszen a rendkívüli jogrendet felhasználva közel 18 milliárd forintot juttattak Mészáros Lőrinc szállodaláncának akkor, amikor egy ilyen nagyságrendű osztalékot vett ki az építőipari cégéből. Tehát látható volt, hogy a válságos időszakban önök a megszorítások és a saját holdudvaruk gazdagításának a feladataival voltak nagyon sokszor elfoglalva.

Ez a törvényjavaslat  azzal együtt nyilván, hogy a helyzet valóban rendkívül súlyos, tehát nem lehet könnyelműen kezelni azt a válsághelyzetet, amit most megélünk, és ami előttünk áll  sok elemében nem a kormány cselekvőképességét szolgálja, hiszen azokat a célokat, amiket megfogalmaztak, hagyományos, rendes jogalkotási eljárással is érvényesíteni lehet. Egészen félelmetes az, hogy milyen módon vonják el az Országgyűlés mozgásterét, és ehhez milyen mértékben asszisztál a kormányzati többség, a Fidesz-KDNP-többség.

Gondolhatunk itt a különadók rendszerére, amivel egyébként jórészt egyetértünk. Nyilván azzal a részével értünk egyet, hogy a multinacionális cégeket, az extraprofitot meg kell adóztatni. Ugyanakkor az, hogy teljesen lemondana a Fidesz-KDNP-többség, hogy ennek a részleteiről döntést hozzon, egészen elképesztő, és hogy ezt gyakorlatilag kormányzati szintre kiviszik, hiszen ez egy óriási, hatalmas, ezermilliárdos nagyságrendű intézkedés.

Említették már képviselőtársaim az adatigénylés határidejére vonatkozó rendelkezést. Ez ismét csak egy hatalomtechnikai eljárás, amit nem tudunk támogatni, ennek semmi köze, a járvány elleni védekezéshez sem volt köze, és most a háborús konfliktus árnyékában sem indokolható.

Szeretnék nagyon sok mindenre reagálni, ami itt elhangzott egyrészt ellenzéki képviselőtársaim részéről, illetve a kormánypárti felszólalóktól is hallhattunk egyébként fontos ügyekkel kapcsolatban különböző állásfoglalásokat.

Mondhatjuk, hogy kikéri magának a kormányoldal, hogy mi megszorításokról beszélünk, miközben önök folyamatosan és brutális mértékben megszorításokat érvényesítenek ebben a helyzetben, miközben egyébként a választások előtt kifejezetten kampánytémaként használták azt, hogy nem lesz megszorítás.

Azt semmiképpen nem lehet másként értékelni, hogy az önkormányzatokat újabb brutális elvonások, illetve megszorítások, hátrányok érik. De az legyen egyértelmű mindenkinek, hogy az önkormányzatok ezekben az időkben is és egyébként békeidőszakban is felelnek a legfontosabb közszolgáltatások biztosításáért. Tehát amikor őket megfosztják, az önkormányzatokat megfosztják a támogatásoktól, megfosztják a rezsivédelem lehetőségétől, akkor a magyar embereket, a városokban, településeken, kerületekben élő magyar embereket sújtják megszorításokkal, hiszen az önkormányzatoknak pontosan az ilyen legfontosabb közszolgáltatások, mint akár a közvilágítás, az ivóvízellátás vagy a közösségi közlekedés fenntartásában kell majd nagyon súlyos nehézségekkel szembesülni. Ez mindenképpen indokolhatatlan, és mi követeljük azt, hogy ne vonatkozzanak az önkormányzatokra a megszorítások, ne éljenek megszorításokkal a városokban élő, illetve a falvakban élő magyar emberek irányában.

Szó esett itt energiapolitikáról, szó esett patrióta gazdaságpolitikáról, szó esett egyébként nagyon helyesen az önellátás, önrendelkezés erősítésére való törekvésről.

Az olajembargó kapcsán, amit előterjesztett még korábban az Európai Bizottság, mi is nagyon határozottan elmondtuk a véleményünket, hogy nem támogatunk semmilyen olyan intézkedést, ami térdre kényszerítené a magyar gazdaságot és lehetetlen helyzetbe hozza a magyar embereket. Azt is elmondtuk, hogy az a kompromisszum, ami született, számunkra vállalható, azzal együtt is, hogy a másik oldalon a valódi energia-önellátásra nem látunk lépéseket a kormány részéről. Elmondtuk azt is, hogy a csővezetékes szállítás helyett a fosszilis energiahordozók tengeri szállítása környezeti szempontból sem elfogadható. Ugyanakkor továbbra sem értjük azt, hogy ilyen válságos időszakban, amikor pontosan tudja mindenki, hogy ez a válságok kora, miért nem tesz érdemi lépéseket a kormány Magyarország energia-önellátásának biztosítása érdekében, és azért, hogy valóban függetleníteni tudjuk magunkat az orosz energiától.

Néhány nappal ezelőtt Palkovics miniszter úr körülbelül úgy fogalmazott, hogy most olyan időket élünk, hogy mindegy, hogy milyen színű az energia, csak legyen. Ehhez képest érthetetlen okokból továbbra is korlátozza, továbbra is tiltja a magyar kormány például a szélenergia használatát, amiben óriási lehetőségek lennének, hogy Magyarország a zöldutat választva a megújuló energiaforrásokra építve valóban lépéseket tegyen az energia-önellátás érdekében, és így tényleg csökkenteni lehessen az energiafüggőséget, a kiszolgáltatottságot.

Itt a patrióta gazdaságpolitikáról is beszélt Simicskó frakcióvezető úr. Nem értjük, és ezzel összefüggésben mi mindig ciklusok óta hangsúlyozzuk a fontosságát, hogy miért támogatnak önök kritika nélkül mindig szabadkereskedelmi egyezményeket, amelyek Magyarország szuverenitásának a feladásáról szólnak. Miért támogatnak olyan gigantikus beruházásokat, amikor a távolról ideszállított tömegtermékekkel akarják elárasztani Magyarországot vagy Európát, ahelyett, hogy az igényeknek helyi termeléssel vagy regionális együttműködéssel való kiszolgálását támogatnák? Tehát miért nem valódi patrióta gazdaságpolitikát erőltetnek, miért a nagyhatalmi érdekeket szolgálják ki a gazdaságpolitika szempontjából? Miért kötnek a multinacionális cégekkel stratégiai megállapodásokat, amikor a kis- és középvállalkozásokat kellene támogatni? Miért nem támogatják Magyarország energia-önellátását? Miért nem fektetnek valóban forrásokat a megújuló energia terjedésébe? Miért adóztatják meg a napenergiát, miért tiltják a szélenergiát?

És ami nagyon fontos ebben a válságos időszakban: miért nem tesznek érdemi lépéseket a természeti kincseink megóvása érdekében? Ennek egyébként nagyon komoly nemzetpolitikai vonatkozása van. Fölmerült a nemzeti összetartozás napja, néhány nappal ezelőtt emlékeztünk a nemzeti gyásznapról, és beszéltünk a nemzeti összetartozás fontosságáról, és látjuk, hogy ezen a téren óriási kihívásokkal szembesülünk.

Én itt már több alkalommal beszéltem az Országgyűlés előtt a gyalázatos szennyezésről, ami a Sajó folyót érinti. Gyakorlatilag a szlovákiai szakaszon a Sajó folyó a Rozsnyói járásban több tíz kilométeren keresztül halottá vált.

(12.10)

Ezt a problémát a kormány hónapok óta bagatellizálja. Éppen tegnap derült ki egy független mérésből, hogy bizony az arzén szintje már határérték feletti a határ innenső oldalán is. De nyilvánvalóan ez csak idő kérdése volt, hogy ezek a rendkívül súlyosan mérgező anyagok mikor jutnak át a magyar folyószakaszra. Azt gondolom, hogy ha felelősséget érzünk a külhoni magyarok iránt, ha felelősséget érzünk a Kárpát-medencei közös természeti kincseinknek megóvása érdekében, akkor egyértelmű, hogy erkölcsi kötelességünk és egyébként jogi lehetőségünk is megvédeni éppen a Sajót vagy a Tisza erdélyi mellékfolyóit, amelyek esetében bizony ugyanilyen súlyos esetek és súlyosabb szennyeződések jutnak.

Azért legyen egyértelmű mindenkinek, hogy ez bizony az önellátással is összefüggésben van, hiszen ez a mértékű szennyezés már megjelenik a talajvízben, az ivóvízbázisokat veszélyezteti, és bizony a mezőgazdasági termelés lehetőségeit is veszélyezteti ezekben a térségekben, ahol ezek a brutális szennyezések megvalósulnak. Ezért sem értem azt, hogy a szavakban meg a jelszavak szintjén magát nemzetinek mondó kormány miért nem tesz végre határozott lépéseket annak érdekében, hogy a veszélyben lévő folyóinkat megvédjük, ezzel segítve egyébként a külhoni területen élő magyarokat, segítve a Kárpát-medencei természeti kincseink megóvását, és természetesen lépéseket szorgalmazunk a magyar folyószakaszok megvédése érdekében is. Ennek nem látjuk a nyomát sajnos. Tehát ezekben a válságos időkben különösen fontos lenne ezekről a kérdésekről beszélni.

Itt fölmerült a nemzeti összetartozás napja, fölmerült a gyalázatos trianoni döntésre való emlékezés napja, és ugye, itt napirend előtt is szó esett erről a kérdésről. Itt van egy olyan ügy, amiről én is szeretnék szólni, egyszerűen muszáj reagálni rá. A nemzeti összetartozás napján, a nemzeti gyásznapon egy felháborító és elfogadhatatlan kijelentést hallhattunk Niedermüller Pétertől, Erzsébetváros polgármesterétől. (Nacsa Lőrinc: Bizony!) Ő így fogalmazott, hogy Trianonnak köszönhetően élnek jobban a külhoni magyarok.

Azt gondolom, hogy függetlenül attól, hogy ellenzékiek vagy kormánypártiak vagyunk, egy ilyen gyalázatos kijelentést nem lehet szó nélkül hagyni, én sem fogom megtenni, hogy ezt szó nélkül hagyom. (Gréczy Zsolt közbeszól.) Azon túl, hogy önmagában is gyalázatosnak tartjuk ezt a kijelentést, ez súlyos érzéketlenség. (Gréczy Zsolt és dr. Apáti István közbeszól.) Képviselő úr, nagyon szeretném, ha gombot nyomna, és utána esetleg meg tudnánk vitatni ezt a kérdést, de ha esetleg hagyná, hogy befejezzem a hozzászólásomat. (Közbeszólások a DK és a Jobbik soraiból.)

Nos, azon túl, hogy a polgármesternek a kijelentését önmagában is gyalázatosnak tartjuk, ez azt bizonyítja, hogy súlyosan érzéketlen mindazokkal szemben, akik szülőföldjükön, illetve az őseik szülőföldjén kisebbségi sorban élnek, és bizony ennek elképesztően sok hátrányát tapasztalják meg. Nem is értem, hogy az erzsébetvárosi polgármester hogyan vette a bátorságot, hogy ilyen kijelentést tegyen, amikor jól láthatóan fogalma sincs azokról az atrocitásokról, amik a külhoni magyarokat érik egyébként rendszeresen, sajnos az elmúlt időszakban is.

Arról is beszélt polgármester úr, hogy a szomszédos országokban a külhoni magyaroknak a szabadság, a nyílt társadalom és az Európához való tartozás az osztályrészük. Én nem tudom, hogy melyik jelző illik a magyar katonatemető meggyalázására polgármester úr értelmezése szerint. Nem tudom, melyik jelző illik az anyanyelvhasználat jogának korlátozására. Nem tudom, melyik jelző illik arra, hogy a Beneš-dekrétumokat hatályban tartják. Nem tudom, hogy melyik jelző illik arra, amikor 2018-ban az akkor hivatalban lévő román miniszterelnök akasztással fenyegette meg azokat, akik a székely zászlót felhelyezik a hivatalokra. 2018-ban polgármester úr, én úgy emlékszem, hogy európai parlamenti képviselő volt, és nem találtuk nyomát, hogy felhívta volna az Európai Parlament figyelmét, hogy milyen gyalázatos magyarellenes uszításra került sor az Európai Unió egyik tagállamában.

Sajnos azt láthatjuk, hogy az európai politikai elitben nem sok érzékenységet mutatnak a politikai szereplők a külhoni magyarok sorsa, a külhoni magyarokat ért támadások kapcsán, de úgy általában Európában az őshonos nemzeti kisebbségek ügye iránt. Ugyanakkor azt veszélyesnek tartjuk, hogy egy magyar politikai szereplő ilyen szélsőséges álláspontot képvisel nemzeti tragédiánk, illetve a külhoni magyarok sorsa iránt. Ezt fontosnak tartottam elmondani, nemcsak magam, hanem a pártom, a pártunk elnöksége nevében is.

Ugyanakkor, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, azt súlyos bűnnek tartom, ha a nemzetpolitika kérdését a pártpolitikai szándékok alá helyezik. Súlyos bűnnek tartom azt, hogy amikor önök számára is jól érezhető törekvések vannak egyébként az ellenzék majd minden pártja részéről, hogy a nemzetpolitika ne lehessen pártpolitikai csatározások tárgya, és önök ezt elutasítják és lehetetlenné teszik hatalomtechnikai számításból, hogy ebben a kérdésben kialakulhasson bármiféle konszenzus. Önök megtagadják mindazokat a megnyilvánulásokat, azokat a törekvéseket és azokat a lépéseket, amiket mi is tettünk itt az elmúlt ciklusokban a külhoni magyarok jogainak vé-delme és érvényesítése érdekében.

Tehát azt gondolom, hogy akkor, amikor valaki a külhoni magyarok helyzetét, amikor a nemzetpolitikát pártpolitikai szándékok alá helyezi, vagy hatalomtechnikai szándékoknak alárendelve használják, akkor függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki szereplőkről van szó, bűnt követnek el. És ez különösen súlyos bűn ilyen válságos időkben, amikor valóban kiemelten fontos a nemzeti összetartozás erősítése, és kiemelten fontos az, hogy érezzük, hogy egymásra vagyunk utalva a Kárpát-medencében. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.  Nacsa Lőrinc: Résztaps!)