ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Szoktunk itt a parlamentben salátatörvényekről beszélni, ez a Fidesz-kormánynak különösen kedvelt műfaja, de azt kell mondanom, hogy ez azért minden saláták salátája. Mondhatnám azt is, hogy ez már nem egy sima saláta, ez olyan, mintha egy tányéron összekeverve kapnánk egy mákos tésztát, egy franciasalátát és rászórva még néhány mazsolát. (Novák Előd: A moslékot szeretitek!) Képviselő úr a saját nevében beszéljen!

Úgyhogy azt kell elmondanom, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt Ház, az a helyzet, hogy ez a törvényjavaslat, ha valami, akkor valóban az, amikor egy törvényjavaslat vitáját alkalmatlan tárgyon próbáljuk végrehajtani, de ennek ellenére megkísérlem. S persze tegyük hozzá, azt, hogy mennyire tiszteli a Ház tekintélyét a kormány és a Fidesz, amiről itt annyit szoktak szónokolni, az mutatja, hogy mindezt a szerény 133 paragrafusból álló törvényjavaslatot, ha jól számoltuk, a pünkösd előtti pénteken este nyújtották be azzal, hogy már szerdán kezdjük meg a tárgyalását. Nyilván elolvastuk és rászántuk az energiát, de hát finoman szólva sem a megalapozott és átgondolt törvényalkotói munkához tartozik hozzá. S most rögtön fogadok önökkel bármiben, hogy pénteken a Törvényalkotási bizottságban újra egy sok pontból álló módosító indítványban fogják majd javítani a törvényjavaslatba bekerült hibákat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdeném a mazsolával. Mert ki kap mazsolát benne? Tudom, hogy államtitkár úr már itt szelíden fenyegetőzött, és majd arra is reagálni szeretnék. De muszáj vagyok arról beszélni, hogy ebben a törvényjavaslatban mégiscsak vannak olyan részek, amelyeket önök nem mertek benyújtani a kormányzati igazgatáshoz kapcsolódó előző salátatörvényben  mert ebben a témakörben ez már a második salátatörvény , tudniillik a miniszterelnök, a kormány tagjai és az államtitkárok fizetésére vonatkozó szabályokat.

Azért az elképesztő, tisztelt Ház, hogy akkor tartják önök a legfontosabbnak azt, hogy a miniszterelnök fizetését a többszörösére emeljék, amikor egyébként arról beszélgetünk itt a parlamentben, hogy milyen megszorító intézkedések jönnek, milyen nehéz helyzetben van a költségvetés, ki mindenkire kell adót kivetni, ki mindenkitől kell támogatást elvonni. Pont úgy tűnik, hogy a miniszterelnök nincs benne ebben a körben. Értjük persze, mert látjuk a vagyonnyilatkozatokból, hogy a miniszterelnök úr roppant szegény a saját állításai szerint, de hát van azért neki a családjában is jó pár milliárdos és a baráti körében is van jó pár milliárdos. Talán néhány évig még kibírta volna az ő támogatásukkal és kölcsönükkel, és akkor nem beszélek arról, hogy persze tudjuk, hogy valójában annak a vagyonnak egy jó része a miniszterelnök úr irányítása alatt áll, hogy finoman fogalmazzak.

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, ez a pofátlanság minősített esete, nem tudok erre mást mondani. És, drága államtitkár úr, jön itt a nemzetközi összehasonlításokkal, hogy például Ausztriában hatszoros a kancellár fizetése. Tudja, államtitkár úr, Ausztriában egy pályakezdő pedagógus 40 ezer eurót keres évente. Magyarországon egy 2020-as kutatás szerint akkor 7700 eurót keresett, de ahogy sikerült önöknek a forintot is földhöz verni, ez euróban most már valószínűleg kevesebb. Ez egy olyan ország, államtitkár úr, ahol a pályakezdő pedagógusok épphogy a szakmunkás-minimálbér fölött kezdenek. Mindig azzal szoktak vádolni, s nem alaptalanul, hogy a pedagógusok problémáit jobban ismerem és jobban a szívemen viselem. Ez egy olyan ország, ahol a szociális munkások  akik a legelesettebbekkel foglalkoznak  egy nagyon jelentős része még húsz-harminc év munkaviszony után is minimálbéren keres. Ez egy olyan ország, drága államtitkár úr, ahol csak a statisztikában nő a bére nagyon sok embernek, közben nagyon sokan vannak, akik minimálbérért vagy a minimálbér környékén dolgoznak, akiket egyébként önök megadóztatnak. S ha megnézné, hogy a szociális munkások, az esztergályosok vagy a fodrászok hogyan keresnek Ausztriában, akkor látná, hogy ott is van négyszeres-ötszörös-hatszoros különbség. Tudja, ha majd nekik segítettek, akkor jöjjenek ide azzal, hogy a miniszterelnök fizetését az osztrák szintre kell emelni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tudja, az a dolgunk itt a parlamentben, hogy az emberek problémáival foglalkozzunk. S ez úgy kezdődik, hogy ha majd az ő bérükön sikerült segíteni, akkor majd lehet foglalkozni azzal, hogy a miniszterelnök bérét hova emeljük. S tudom, hogy majd el fogja mondani, hogy mennyit keresnek a DK-s képviselők. Csak, tudja, mi azt a javaslatot sem támogattuk, mert akkor sem értettünk egyet vele. Azt kell önnek mondanom tehát, hogy ez a javaslat felháborító és cinikus, az ön érvelése pedig finoman szólva is arcpirító ebben az ügyben.

De ha már a béreknél tartunk, majd kíváncsi leszek, hogy a magyar kormány támogatni fogjae az Európai Tanácsban az európai minimálbér bevezetését. Amikor majd nem a miniszterelnök béréről lesz szó, hanem a legkevesebbet kereső magyar emberek béréről, akkor majd hova fog állni a kormány? Akkor majd kiderül, hogy önök kinek a pártján állnak. De persze értem államtitkár úr lelkesedését, hiszen van ennek a javaslatnak egy másik eleme is, amely arról szól, hogy megszűnik a miniszterekre és államtitkárokra vonatkozó eddigi bérszabályozás, s innentől kezdve a miniszterelnök úr személyesen, egy személyben eldönti azt, hogy kinek mennyi lesz a bére a kormányban. Értem, hogy egy ilyen helyzetben meg kell felelni, bár belátom, hogy államtitkár úr ezt bizonyára önként és dalolva teszi, de azért azt is jelenti, hogy innentől kezdve a miniszterelnök dönt majd lojalitás és politikai teljesítmény alapján arról, hogy kiket hogyan jutalmaz és kiket hogyan büntet a kormányon belül, a felső határ pedig a csillagos ég ezekben a fizetésekben.

Akkor térjünk át a törvényjavaslat kevésbé felháborító elemeire  mondom a mákos tésztát. Ez a viszonylag elviselhető része a javaslatnak, amiről érdemes lenne érdemben is beszélni, persze nem így egy sürgősségi tárgyalással, ami önmagában elfogadhatatlan, hiszen alapjogokat alapvetően érintő javaslatokról van szó, ezek pedig az újfajta alaptörvényi szabályozásnak megfelelő honvédelmi szabályozással foglalkozó ügyek. Ezek egy része technikai javaslat, más része viszont ezen jelentősen túlmegy, például széles körű hozzáférést biztosít az állampolgárok adataihoz, miközben az állam maga nem hajlandó adatokat kiadni.

(14.30)

Épp most hosszabbították meg azt a rendeletet, ami kitolta azt a határidőt, ami alatt a közérdekű adatokat nyilvánosságra kell bocsátani, közben az állam viszont szeretne mindent tudni az állampolgárokról. Továbbra is tele van ilyen rendelkezésekkel ez a szabályozás.

A javaslat egészségügyet érintő részéről majd ehhez a nálam sokkal jobban értő Komáromi Zoltán képviselőtársam fog beszélni, de azt kell hozzátennem, hogy ezen a területen is a militarizálás a fő irány.

Végül itt a franciasaláta: szokásos, személyre szabott törvények. Képviselőtársam nagyon lelkes attól, hogy mostantól kezdve a szabadkikötők már nem számítanak a telekhez, és nem vonatkozik rájuk a telekadó. Megtenné azt is, hogy elárulja nekünk, hogy kinek a kedvéért születik ez a törvényi rendelkezés? Nem tudom, hogy önnek elmondták-e, nekünk, az ellenzéknek biztos nem fogják. Ha megtudja, kérem, mondja el, hogy ki lesz az, aki jelentős összeget fog majd megspórolni ezzel a fajta szabályozással.

Egyet tudunk, ebben a szabályozásban ezt látjuk, hogy nincs olyan salátatörvény, amiben valamilyen egyházi vagyonjuttatás nem szerepel. Ez most is megtörténik, ebben a törvényjavaslatban is van egy, valóban egyébként korábbi vagyonjuttatással kapcsolatos szabályozásban könnyítenek tovább a kedvezményezett egyháznak a helyzetén.

Összefoglalva tehát a következőt tudom önöknek elmondani. A törvényjavaslatnak a kormányzati fizetéseket és az államigazgatást illető része elfogadhatatlan, támogathatatlan, felháborító. A salátatörvény részét nem tudjuk támogatni, hiszen összelapátolt, légből kapott, vélhetően egyéni érdekeket szolgáló javaslatokról van szó. Végül a honvédelmi részéről lehetne érdemben beszélgetni akkor, ha ez egy külön törvényjavaslat lenne, ebben lennének támogatható részek, de mivel „eszi, nem eszi, nem kap mást” alapon kaptuk ezt a törvényjavaslatot, ezért aztán természetesen nincs más lehetőségünk, mint hogy elutasítsuk az egészet. Még egyszer mondom, vannak olyan felháborító elemei, ami miatt ezt boldogan és határozottan fogjuk megtenni.