JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Kormánypárti Képviselőtársaim! Önök a múlt héten nyújtották be a jövő évi költségvetést, de nem adtak neki egy jó címet; így ránk marad ez a feladat. Nevezzük, mondjuk, Orbán-csomagnak, az orbáni megszorítások költségvetésének!
Természetesen abban egyetértünk önökkel, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a nagy cégeknek többet kell beleadni a közösbe. Csak én önökkel szemben bátran ki tudom mondani: fizessenek a gazdagok! Ezért én minden olyan különadóval egyetértek, ami az elmúlt évtizedben adóparadicsomi állapotban dédelgetett nagy cégeket adóztatja, viszont sokat hiányolok még.
Ebben a költségvetésban az infláció által feltornázott fogyasztási bevételekből például áfából önök 9000 milliárdot szednének be, a munka adóztatásából például a személyi jövedelemadóból 4000 milliárdot, a tőke adóztatásából körülbelül 3000 milliárdot, és ha megnézzük, hogy ebből mennyi vonatkozik a nagy cégekre, az alig 2000 milliárd. Ez az arány egészen elképesztő. A fogyasztás helyett a vagyont, a munka helyett a tőkét kéne adóztatni. Igen, tisztelt képviselőtársaim, adózzanak a kaszinók, adózzanak a lakhatási válságon nyerészkedő nagy ingatlankezelők, adózzanak a négyszeres áron vasutat építő cégek, adózzanak a milliárdokat kereső végrehajtó cégek, adózzon Garancsi, Mészáros, Tiborcz! Egyszerűbben mondva: fizessenek a gazdagok! Adják vissza a pénzünket! Azokat adóztassák, akik elbírják a válság és az Orbán-csomag nehézségeinek súlyát!
13 000 milliárd adóbevétel a fogyasztás és a munka megadóztatására, és 3000 milliárd a tőkére? 3000 milliárddal nő a fogyasztásból és a munkából beszedni kívánt adóbevétel, miközben csak 1000 milliárd a tőkétől, és ennek a növekedésnek a jó része is a kis- és középvállalkozásokat sújtja; miközben az önök kegyeltjei lényegében semmit sem adóznak. Ez az Orbán-csomag. Akkor önök kinek az oldalán állnak? Akkor önök kivel is fogják megfizettetni?
Erre ad választ a Német-Magyar Ipari Kamara május 31-én publikált jelentése: a német cégek nagyon szeretik, hogy Magyarországon alacsonyak a nagyvállalati adók, a fizetések, és gyenge a munkajog. Nem szeretik a korrupciót, és hogy kevés a szakképzett munkaerő. Ez utóbbi helyzet javult kicsit, de nem az oktatási rendszer, nem a felnőttképzés által, hanem a külföldi munkaerő beözönlése által.
Maguk tényleg ilyen országot képzelnek el? És ezzel nem csupán az a probléma, hogy igenis az emberekkel fizettetik meg a válság és az önök rossz gazdaságpolitikájának az árát. Nemcsak az a probléma, hogy ebben a költségvetésben nem látszik, hogy bármit kezdenének az oktatás, az egészségügy, a szociális vagy rendvédelmi dolgozók helyzetével vagy ezekkel a területekkel.
Önök még mindig azt a több évtizedes gazdaságpolitikát folytatják, ami nem szól másról, mint hogy eladjuk a magyar dolgozókat a centrumországoknak, hogy felrakjuk magunkat valamelyik másik ország vagy térség infúziójára, és reménykedünk. Ha pedig kiesik az infúzió, akkor próbálunk annyi pénzt dugdosni a nagy cégek zsebébe, hogy visszakerüljünk az infúzióra.
Önök például nagy, koreai akkumulátorgyártóknak átlagosan 16 millió forintot adnak egy új munkahely megteremtésére.
(13.20)
Majdnem három évre előre kifizetik a dolgozók bérét ezeknek a cégeknek. Így a magyar kis- és középvállalkozások is tudnának sikeresek lenni.
Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Lehet azt mondani, hogy a mostani válság, az infláció a háború miatt van, s részben jogos is ez. Csak nincs annál leleplezőbb, mint amikor Orbán Viktor azt mondja, hogy háborús infláció van, és ha vége a háborúnak, attól elmúlik az infláció. Tényleg hülyének néznek mindenkit?! Négy hónapja, a háború előtt is a háború miatt volt 7 százalékos az infláció? Nem lehet, hogy inkább válságról válságra evickélünk terv nélkül? Önök a Covid alatt is azzal hozták vissza a gazdaságot, hogy beleöntötték a pénzt a nagy cégekbe, és tovább gyengítették a dolgozók jogait, az állami szabályozó hivatalokat. Aztán megkésve, a választásokra időzítve, amikor már nem a fogyasztást, hanem az inflációt erősítették, visszaadtak egy rakás pénzt, majd most, amikor egyszerre kell kifizetni a gazdaságot nem segítő pénzszórást és egy újabb válság költségeit, a februárban odaadott pénzt duplán, sőt triplán fogják beszedni a kiskeresetűektől.
A klímakatasztrófa közepén, a kapitalizmus válságában, amikor sorra fognak érkezni az egymáshoz kapcsolódó válságok, önök nem tudnak választ adni arra a kérdésre, mit kezdjünk a magyar gazdasággal, hogy az válságálló legyen. Ennek az Orbán-csomagnak nem csupán az a problémája, hogy az emberekkel fizettetik meg a tőke helyett, hogy a saját oligarcháiktól még egy forintot se várnak a közösbe, hanem az is, hogy ebben a csomagban pontosan ott van a következő csomagok lehetősége, a következő válság-nemkezelések lehetősége. Mert nem elég fiskálisan rendben lenni, át kell állítani a magyar gazdaságot egy válságálló, a tőkének a mostaninál sokkal kevésbé kiszolgáltatott patrióta modellre, amely nem csupán egy összeszerelő viskónak látja Magyarországot.
A kutatás és fejlesztés erősítésével, kiválasztott XXI. századi szektorok megerősítésével, ezekben a szabad kezdeményezésre alapuló és nem az urambátyám rendszeren alapuló magyar cégek megerősítésével tudunk új gazdasági alapot teremteni; egy olyan országot, ahol az ember nem erőforrás, hanem érték, ahol nem a munka a cél, hanem a megélhetés, az egészség, a tudás, a jövő. (Taps a Párbeszéd és az MSZP soraiban.)