OROSZ ANNA (Momentum): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! 2011 és ’13 között Berlinben éltem és végeztem el a közgazdaságtani mesterképzést. Azért tanultam ott, mert korai egyetemi éveim alatt a Corvinus Egyetemen egy olyan közeg vett körül, ahol természetes volt az, hogy ha lehetőségünk nyílik rá, akkor a világot látni kell, tudásunkat és tapasztalatunkat érdemes és jó külföldön gyarapítani. 2013-ban pedig azért jöttem haza, mert tudtam és éreztem, hogy én itt szeretnék élni, én Magyarországért szeretnék dolgozni, nekem itt van dolgom, ez a hazám, ez a közösségem.

A minap Balatonaligán jártam, ahol Mészáros Lőrinc és Tiborcz István a Balaton egyik leggyönyörűbb partszakaszát teszik éppen tönkre. Ismerős ez a történet Újbudáról, és ismerős ez a történet az ország számos szegletéből, ahol újra és újra a beton győz a természet, a kapzsiság pedig a jövőnk fölött. A tóparttól pár száz méterre, az aligai vasútállomáson egy emlékmű Széchenyiről, a déli vasút megálmodójáról emlékezik meg, tőle idézek: „Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét, ámbár napja múl”. Önöknek négyszer is megadatott a lehetőség, hogy hasonló örökséget teremtsenek, no nem saját maguknak meg a családjuknak, hanem a magyar nemzetnek, ehhez képest amit tesznek, az az, hogy a milliókat a köz kárára, saját dús életükre költik.

(13.50)

Széchenyi mondta azt is, hogy „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik”. Nos, nincs kétségem afelől, hogy 150 év múlva senki nem fogja az önök munkáját ezzel az idézettel összekötni, mert az oktatásban nincs egyetlenegy olyan mutató sem, amely alapján büszkék lehetnének munkájukra.

Amikor hazajöttem Berlinből, egy közeli szerettemet veszítettem el egy betegség következtében. Láttam, hogy milyen körülmények között próbálnak gyógyulni tisztességes, rendes, az életüket végigdolgozó emberek. Láttam, hogy mennyire méltatlan az egész országra nézve az, ahogy a betegségeknek kiszolgáltatott emberekkel bánunk.

Tíz évvel később: kijött a múlt héten a 2023-as költségvetésitörvény-javaslat, amelyből egyetlenegy dolog kristálytisztán látszik: megy minden tovább ugyanúgy, mint eddig. Nem lesz érdemi béremelése a pedagógusoknak és az ápolóknak, nem lesz méltányos adópolitika, nem lesz igazságos közteherviselés sem. Különadókat  vagy ahogy önök Marx után szabadon nevezik , extraprofitadót vetnek ki, hogy a vállalatok mögé bújva tereljék saját magukról a felelősséget abban, hogy mennyire nehéz lesz a magyar embereknek a válság, az infláció és a drága euró következményeit elviselni a következő időszakban. Apropó euró, ez a költségvetés azt is tisztán megmutatja, hogy önök szembemennek a magyar emberek csaknem 70 százalékának világos akaratával, mert nem dolgoznak az euró mihamarabbi bevezetésén.

A másik igazi nagy bűnük a közösségekben, a lelkekben végzett rombolásuk, amivel több százezer tehetséges fiatalt és időst üldöztek el országhatárokon kívülre, kiknek soha nem mondták azt, hogy szükség van rájuk itthon; kiknek soha nem mondták azt, hogy jöjjenek haza Magyarországra. Vannak, akik itthon maradtak, de ők sem tudnak beilleszkedni az önök rendszerébe, mert annak minden eleme úgy van felépítve, hogy a másképp gondolkodók, a másképp érzők ne érezhessék benne otthon magukat.

Bár a politikájuk semmit nem látszik változni, egy fontos dolog igenis megváltozott az elmúlt időszakban a magyar politikában. A Momentum új parlamenti frakciójának tíz tagja dolgozik mostantól egy olyan országért, ahol érték a tudás, érték a teljesítmény; ahol segítünk az elesetteknek; ahol minden gyereknek esélye van egy boldog és teljes életre; és ahol a jövőnkbe befektetünk, nem pedig feléljük ezt; ahol egy véres háborúban nem kérdés, hogy az agresszorral szemben kiállunk, és ahol mindent elkövetünk a tőle való függetlenedésért; és ahol a politika nem a gyűlöletkeltésen, hanem közösségek építésén alapul.

Azért állok ma itt és mondom első parlamenti fölszólalásomat, mert április 3-án az újbudaiak többsége nekem szavazott bizalmat az országgyűlési választáson. Ezzel a megtisztelő felhatalmazással teszek amellett hitet, hogy a következő négy évben minden olyan dologgal szemben bátran és hangosan ki fogok állni, amely szembemegy az én és a Momentum közösségének értékeivel, és hogy kitartással és odaadással fogok dolgozni egy olyan Újbudáért és egy olyan Magyarországért, ahol végre mindenki itthon érezheti magát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)