DR. JUHÁSZ HAJNALKA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A hazánkat sújtó uniós jogállami eljárás és az olajembargó után most a karbonadó kapcsán ismét kénytelen vagyok konstatálni, hogy Brüsszel rendkívül kreatív tud lenni, ha a tagállamok vagy az uniós állampolgárok megbüntetését kell magasztos eszmébe becsomagolva tálalnia a nagyközönség számára.

Azért nevezem büntetésnek ezeket az intézkedéseket, mert mindkettő célja végső soron, hogy hátrányos megkülönböztetést alkalmazva csorbítson uniós polgárokat jogaikban. A mostani eset is rávilágít arra, hogy Brüsszel egyáltalán nem szolidáris, hiszen akkor nem a pandémiából éppen csak kikecmergő, háború által lesokkolt, energiaválsággal terhelt, bonyolult gazdasági helyzetben akarna újabb adókat ráerőltetni az emberekre.

De miről is van szó? A karbonadó, amely nevében is utal arra, hogy a fosszilis energiahordozók megadóztatásáról szól, nem más, mint egy újabb próbálkozás arra, hogy az emberekkel fizettessék meg a túlnyomórészt az ipar által generált környezetszennyezés árát, noha emlékeztetni szükséges, hogy „a szennyező fizet” alapelv az uniós környezetpolitika szerződésekben kodifikált egyik alaptétele. Természetesen magam is fontosnak tartom teremtett környezetünk megóvását, így a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését akár lakossági szinten is, de ehhez elengedhetetlennek tartom, hogy az elérhető alternatívák mellett történjen.

Tisztelt Ház! Az elképzelés egyik legneuralgikusabb pontja a jelenlegi szén-dioxid-kereskedelmi rendszer megreformálása, ami a lakossági épületek és a közúti közlekedés, vagyis a polgárok energiafelhasználásából származó kibocsátásokat is terhelné. A tervezet kapcsán erősen megkérdőjelezhető annak tényleges környezetvédelmi hatása, nincs figyelemmel a tagállamok eltérő adottságaira, szabályozási környezetére, a társadalmi hatásokat, a fogyasztó polgárok, kisvállalkozások véleményét pedig teljes mértékben figyelmen kívül hagyja.

A karbonadó kitalálója valószínűleg egy íróasztal mögött elgondolta, hogy ha gyorsan megemelkedik például a kőolajalapú üzemanyagok, a benzin és a gázolaj adója, akkor ez rögtön arra fogja ösztönözni a fogyasztókat, hogy cseréljék le a gépjárműveiket, ezzel egy csapásra megszüntetve a belsőégésű motorral ellátott járművektől eredő szén-dioxid-kibocsátást. Ez mind nagyon szép, de az intézkedés leginkább a kevésbé tehetőseket, a kisvállalkozókat fogja sújtani, akik nem tudnak maguknak rögtön tisztább meghajtású járművet vásárolni, következésképpen ők fogják megfizetni a környezetszennyezés árát, amiről a legkevésbé tehetnek.

A javaslatnak véleményem szerint azért sincs köze a valósághoz, az emberek mindennapjaihoz, mert a jelen külpolitikai és gazdasági helyzetben Európa így is nagyon komoly üzemanyagár-emelkedéssel kénytelen szembenézni, és minden bizonnyal elviselhetetlen terhet jelentene a legtöbb ember számára, ha mindezt egy további adóval sújtaná az Európai Unió; annál is inkább, hogy annak hatásaival nem csupán a benzinkutakon, hanem többek között az élelmiszerboltokban és a személyszállítás során is szembesülnénk a szolgáltatások megemelkedett árai miatt.

Tisztelt Országgyűlés! Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ezt a fajta gondolkodásmódot a baloldal gyakorolta és gyakorolja is. Ha egy papíron logikusnak tűnő, de a valóságban megvalósíthatatlan és az emberek által sem támogatott intézkedésekben gondolkodunk, akkor az nem vezet soha semmi jóra. De említhetném akár főpolgármester úr elképzelését, aki kitiltaná az autókat a budapesti rakpartokról. A baloldali logika szerint ettől csettintésre mindenki majd gyalog jár, és megszűnik a zsúfoltság, valamint a kipufogógáz-kibocsátás.

(10.20)

De alternatív útvonalak és megfelelő tömegközlekedés nélkül a kívánt eredmény nem fog megszületni. Csak káosz lesz, amelynek a levét mindig a polgárok isszák meg, mint a legtöbb baloldali ötletelésnek.

A karbonadót is ilyen ötletelésnek látom, amely véleményem szerint egy átgondolatlan kezdeményezés volt, a jelen helyzetben pedig kifejezetten káros, hiszen aránytalan terhet róna az állampolgárokra. A kormány tavaly nemzeti konzultáció keretében megkérdezte a magyar embereket, hogy mit gondolnak a kérdésről, és a válaszadók szinte egyöntetűen elutasították azt, hogy a nemzetközi ipari környezetszennyezés költségeit a családoknak kelljen megfizetni. Ilyen körülmények között a jelenlegihez hasonló és a jövőbeni javaslatok nem támogathatóak. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)