UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Összességében az 1990 óta tartó folyamat, amely az EU-integráció folyamata volt, nagyon sok előnnyel járt Magyarország számára, a tervgazdaság romjain kialakult egy olyan gazdaság, amelyben több szabadsága van az embereknek.

A helyzet az, hogy az elmúlt 12 év tulajdonképpen arról szólt, hogy a nemzetközi neoliberális gazdasági rendszerbe sikeresen betagozódjon az ország, de nagyon keveset beszéltünk azokról a hátrányokról, amelyeket ez az elmúlt 30 év okozott. A magyar feldolgozóipar megszűnt, és az agyelszívás miatt tulajdonképpen olyan embereket képzünk, akik a nyugati bérelőny miatt nem tudják megtalálni Magyarországon a számításukat. Thomas Piketty közgazdász azt mondta, azt számolta ki nemrég, hogy amennyi pénzt Magyarország kap az Európai Uniótól támogatásként, annyi pénzt ki is visznek a nyugati cégek profitként. Tulajdonképpen ez az egyenleg nullszaldós.

A helyzet az, hogy Magyarország rá volt kényszerítve ’90 óta arra, hogy kiárusítsa az állami vagyont nyugat-európaiaknak, beengedje a nyugati cégeket, és hogy megnyissa a határait a külföldi áruk és a külföldi tőke előtt. A probléma az, hogy ennek a folyamatnak a korlátozása nem volt az elmúlt időszak politikájának homlokterében. Mi, zöldek azt gondoljuk, hogy a négy szabadság elve helyett, amely az Európai Unió alapja, a három felelősség elvét kéne használni, a három felelősség elve alapján lehetne egy olyan Európai Uniót felépíteni, amely nem a neoliberalizmus alapján áll. Ez a három felelősség a fogyasztókért való felelősség, a természetért, a Földért való felelősség és a társadalomért való felelősség.

Mi ennek most az aktualitása? Azt látjuk, a külügyminiszter ezt be is jelentette, hogy Magyarország most éppen az Egyesült Államokkal és az Európai Unió legtöbb tagállamával is konfliktusba kerül azért, hogy elérje, az Audinak és a többi multinak ne tudják növelni az adóterhét. Amit önök egy szuverenitási kérdésként fognak beállítani, az úgynevezett globális multiadó kérdése, valójában nem a magyar szuverenitásról szól, hanem arról, hogy azoknak a cégeknek, akiket önök idehoztak, akiket kivettek a közteherviselés terhe alól a stratégiai partnerségek keretében, ne kelljen megemelniük a társasági adójukat. Az egész gazdaságpolitika arra épül, hogy a német tőkét kiszolgálják, a miniszterelnök a német tőke érdekei szerint szavaz a Tanács ülésén, a német kancellárral 97 százalékban megegyező módon (Rétvári Bence: Európa-pártiak vagyunk vagy Európa-ellenesek?), és mindent elérnek azért, hogy a német tőkének ne nőjön az adóterhe.

A globális minimumadóval egyetértenek a magyar emberek, azzal azonban nem, hogy önök elutasítják, azzal nem értenek egyet, hogy önöknek fontosabb, hogy az Audi 9 százalékos társasági adót fizessen, mint az, hogy mondjuk, megemeljék a közalkalmazottak bérét. Az egész vita, amit önök ismételten hazug módon szuverenitási vitának fognak beállítani, arról szól, hogy önök szerint Magyarországnak úgy kell részt vennie a nemzetközi versenyben, hogy a lehető legkevesebb pénzt szedje be azoktól a cégektől, akiknek a legtöbbje van. A multiadók, amelyeket néha-néha kivetnek, ha a költségvetés rossz helyzetben van, eltörpül a mellett a több ezer milliárd mellett, amit önök nem szedtek be sem a szennyező nagyvállalatoktól, sem egyéb multinacionális nagyvállalattól. Ha megnézik, hogy egy munkahelyre leosztva, tehát egy munkahelyet teremtve mennyi adóterhe van az Audinak, mennyi adóterhe van a többi német nagyvállalatnak és mennyi, mondjuk, egy fodrásznak, akkor azt fogják látni, hogy míg a magyar kis- és középvállalkozásokat terhelik, és most arra készülnek, hogy még jobban megterheljék őket, közben a multinacionális nagyvállalatoknak, azoknak, akiknek lenne lehetőségük ezt kifizetni, nem növelik az adóterhét, most már nemzetközi harcot is folytatnak azért, hogy az Audinak és a többinek ne kelljen valódi módon részt venni a közteherviselésben.

Azért is faramuci ez a helyzet, mert önök minden lépésüket megpróbálják úgy beállítani, mintha a magyar érdekek vezérelnék. Nem magyar érdek az, hogy a német nagytőke ne fizessen adót. Ez német érdek. Ez nem ennek a Háznak az érdeke, ez a Bundestagnak az érdeke; ha ezt akarják képviselni, akkor ott kell erről felszólalni. Összességében a mi álláspontunk az, hogy a globális multiadó egy dolog miatt jó, bár tudom, hogy benne van a globális szó, amit önök nem szeretnek: mert az is benne van, hogy multi, és az is, hogy adó. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)