DR. FÓNAGY JÁNOS, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Napirend előtti hozzászólása lehetőséget ad számomra, hogy részben messzebbről kezdjem, részben a bevallottan szubjektív véleményem is elmondjam, melynek a lényege az, hogy azt hiszem, alapvetően másként látjuk a világot.
Én világosan emlékszem azokra a 25-30-35 évvel ezelőtti állapotokra, amikor a magyar társadalom egyértelműen, meghatározóan és évtizedekre szólóan bebetonozottan a munkanélküliségtől, a létbiztonságának elvesztésétől félt, ezért számunkra, a polgári kormány, a kereszténydemokrata-Fidesz-kormány számára az első pillanattól meghatározó volt, hogy mindazokat a munkahelyeket és munkaadókat, amelyeket korábban a baloldali kormányok különböző privatizációs hullámokban értékesítettek túlnyomórészt külföldi kézbe, ezeket visszaszerezzük, részben azért, mert ezek a magyar gazdaság számára stratégiailag meghatározók, nem egy esetben monopolhelyzetben lévő vállalatok voltak, másrészt azért is, mert ezzel lehetett a magyar társadalom, a magyar emberek létbiztonságát helyreállítani, és elérni azt, hogy a 12 évvel ezelőtti, 10 százalékot jóval meghaladó munkanélküliség ma 4 százalék alatt van. Igen, ebben benne vannak a multinacionális nagyvállalatok is, benne vannak a nyugati és ezek között német vállalatok, amelyek Magyarországon beruháztak, munkahelyeket létesítettek. Zárójel: munkahelyek mellett hoztak technikát, technológiát, kereskedelmi kapcsolatokat, hoztak exportteljesítményt, exportlehetőséget.
Nagyon jelentősnek tartom azt, és ez a mai helyzetben napjainknak is az egyik alapkérdése, hogy mindazokat a stratégiai elemeket, legyenek azok az energiatermelésre, energiatárolásra, energiaelosztásra alkalmas létesítmények és cégek, a magyar állam visszavásárolta.
(13.10)
Visszavásároltuk vagy magyar kézben tartottuk azokat a cégeket is, amelyek a magyar gazdaság számára létfontosságúak.
A jelenlegi helyzet mondatja és teteti velünk azt is, hogy ebben a jelenlegi háborús gazdasági helyzetben mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ne a magyar családok fizessék meg a háborút árát, hanem a multik fizessék meg a megnövekedett költségeket. Ezért vezettük be a négy árstop politikáját, az üzemanyag-, a rezsi-, az élelmiszer- és a kamatstop rendszerét. Ezért úgy gondolom, hogy nem megalapozottak az ön által elmondottak.
Ön külön volt kedves foglalkozni a globális minimumadó kérdésével. Azt az elmúlt napokban is láttuk, hallottuk, hogy a baloldal rácsatlakozott a globális minimumadóról szóló nemzetközi kampányra. Ebből legalább két dolog következik számunkra: az egyik az, hogy megint fontos jogköröket vennének ki a nemzeti kormány kezéből; a másik az, hogy állandóan adóemelésen törik a fejüket.
Ennél a javaslatnál nem arról van szó, hogy az elmúlt hónapokban felgyülemlett extraprofitra tennének adót, hanem arról, hogy hosszú távon tartósan megemelnék a vállalkozások adóterheit, annak minden következményével együtt. Ezért nem támogatjuk a globális minimumadót. (Kunhalmi Ágnes: Brüsszelből várják a pedagógusbéreket… Az elnök Kunhalmi Ágnes felé jelez.) Köszönöm szépen. Kunhalmi képviselő asszony, köszönöm szépen. (Kunhalmi Ágnes: Szívesen!) A bevezetése azt jelentené, hogy meg kellene dupláznunk a vállalkozások adóterheit, ami most átlagosan 7,5 százalékot jelent.
Végiggondoltáke önök, hogy hogyan befolyásolná a hazánkba érkező befektetéseket, ha duplájára nőne a vállalati adószint Magyarországon? Kérdezem, hogy végezteke ezzel kapcsolatban számításokat. Végiggondoltáke önök azt, hogy az EU bevezetné ezt az adót, a világ más gazdaságilag erős térségei pedig nem? Végiggondoltáke, hogy ez a javaslat kedvező lehet a magas adószintű országoknak, ami Magyarország versenyelőnyét csökkentené?
Tisztelt Képviselő Úr! Megint az a gyanúm, hogy a külföldi elvárásokhoz igazítják a politikájukat, kerül, amibe kerül az a magyar állampolgároknak. (Ungár Péter közbeszól.) Kérem, hogy különösen most, a háború árnyékában ne ezen törjék a fejüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)