DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném önnek egyértelművé tenni, hogy a bérből és fizetésből élők Magyarországon számíthatnak a kormány támogatására.

Ez volt az a kormány, amelyik a segélyalapú gazdaság helyett a munkaalapú gazdaság alapjait erősítette meg. Mi nem megszüntettünk munkahelyeket az elmúlt 12 évben, hanem létrehoztunk. Ha megnézi az országos statisztikákat, akkor azt fogja látni, hogy 12 százalékról 4 százalék alá csökkent a munkanélküliség aránya, olyannyira, hogy a foglalkoztatottság sosem volt annyira magas Magyarországon a rendszerváltás óta, mint most. Ezek a számok az ön számára is elérhetőek, nyilvánosak, és önmagukban is ellentmondanak annak, amit állít.

(13.40)

Szeretném megerősíteni azt, amit a miniszter úr a Kormányinfón már megerősített, semmilyen államigazgatási terület nincs, ahol bármilyen leépítésre szükség lenne, és arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy ez volt az a kormány, amely az elmúlt években megerősítette az életpályamodellt, és több alkalommal is fizetésemelést biztosított a közalkalmazottaknak.

Hogyha egyébként a politikusok számáról van szó, akkor meg azt szeretném önnek mondani, arra szeretném emlékeztetni, hogy ez volt az a kormány, a jelenlegi kormányzás alatt csökkent jelentősen a parlament létszáma. Hogyha pedig ön további lépéseket is tenne, akkor figyelmébe ajánlom a kormánypártok készülő törvényjavaslatát, amely alapján véget lehet vetni annak a frakciós támogatási trükközésnek, aminek az a lényege, hogy az önök támogatottsága a választás nyomán csökkent, mégis több támogatást akarnak felmarkolni, nem is kevéssel, több milliárd forinttal, ha jól idézem fel, 3 milliárd forinttal. Tehát hogyha szeretne az államigazgatáson, de leginkább a politikusokon spórolni, akkor legelőször is a saját frakcióik háza táján nézzenek szét!

Ami a béreket illeti úgy általában, 2010 óta több mint 70 százalékkal nőttek a reálbérek Magyarországon, az önök kormányzása alatt, hogyha ön felidézi, tizen-egynéhány százalékkal  az azért jelentős különbség. Az idei bruttó átlagbér minden nehézség ellenére  minden nehézség ellenére!  17,5 százalékkal magasabb, mint a tavalyi, mindezt úgy, hogy egy járvánnyal is szembesültünk, és nyakunkba kaptunk egy háborús konfliktust, aminek nem mi vagyunk az okozói, és így is emelkedtek a bérek Magyarországon, meghaladták az 500 ezer forintot, 511 ezer forint környékén járnak. A minimálbér 200 ezer forintra nőtt januárban, ez azt jelenti, hogy közel a háromszorosa a 2010-es szintnek. Önök emelhették volna a minimálbért, enyhíthették volna a leginkább kiszolgáltatottak terheit, nyújthattak volna nekik segítő kezet, de nem tették.

Vagy az aktuális béremelésekről is beszélhetek: januártól 20 százalékkal nőtt a szociális dolgozók, a bölcsődei dolgozók, a kulturális ágazatban dolgozók bére, az ápolók bére 21 százalékkal, a fegyveres és rendvédelmi dolgozók, az esküt tett állomány tagjai hathavi fegyverpénzt kaptak, és folyamatban van az elmúlt évtizedek legjelentősebb orvosibér-emelési programja. Tehát amikor önök azt állítják, hogy semmilyen béremelési program nincsen folyamatban Magyarországon, az egész egyszerűen nem igaz.

Hogyha ön azt mondja egyébként, hogy szembesülünk nehézségekkel ezekben a hetekben, akkor az igaz, csak ennek nem a kormány az okozója, hanem mindenekelőtt a háborús helyzet, a háborús infláció, teljesen egyértelmű az összefüggés. A háború kitörésének ténye és a lebegtetett szankciók, a végig nem gondolt szankciós politika térdre kényszerítheti az uniós gazdaságot, és nem magyar sajátossággal állunk szemben, hanem olyan jelenséggel, amely az egész kontinenst érinti. És hogyha azt kérdezi ön, hogy ennek mikor lesz vége, akkor lesz ennek vége, amikor a háborúnak is vége lesz, ha béke lesz. Ezért ha sok mindenben nem is, de egy dologban talán egyetérthetünk, hogy a gazdasági nehézségekre ezekben a hetekben, hónapokban az a legmegfelelőbb válasz, ha a békét tűzzük a zászlainkra. (Dr. Latorcai János: Így van!)

Sajnálom, hogy nem szólt róla érdemben, hogyha megélhetési kérdésekről beszélt, de a kormány az említetteken túl is számos fontos döntést hozott. Októberig meghosszabbítottuk az élelmiszerár- és benzinárstopot, a hitelmoratóriumot és a kamatstopot pedig az év végéig, az év legvégéig meghosszabbítottuk. Tudjuk, hogy miért nem szólt ön erről, azért, mert ezeket az intézkedéseket önök nem akarják. (Kunhalmi Ágnes és Komjáthi Imre közbeszól.) Azt mondják  pár idézet következik , tehát az árstopokra önök azt mondják, hogy kamudöntés, ostobaság, halottnak a csók, látszatintézkedés, orbitális átverés, szemfényvesztés (Kunhalmi Ágnes: Ezt ki mondta?!), hasztalan intézkedés, és az elítélő jelzők sora itt még egyáltalán nem teljes. (Kunhalmi Ágnes közbeszól.)

Szóval, arra kérem önöket, hogy ha megélhetési ügyekről van szó, akkor álljanak őszintén a magyarok elé, és mondják a szemükbe, hogy nem akarnak árkorlátozást, mondják a szemükbe, hogy háborús infláció idején minden költséget az ő nyakukba tennének. (Az elnök csenget.) Ebből a pár példából is világos, hogy a baloldal 2010 előtt is megszorításmániás volt, és most is az. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Kunhalmi Ágnes: Nem igaz! Most már nem!  Taps a kormánypártok soraiban.)