HAJNAL MIKLÓS (Momentum): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Kettő-három hete megtörtént a kormánypárti sorcsere, és nyilvánossá vált, hogy Fürjes Balázst küldi a Miniszterelnökség a parlamentbe  kicsit elszomorít, hogy ma nem ő van itt, nem jött el a munkahelyére, de hát elindult a vizes-vb, van olyan, hogy az fontosabb. (Rétvári Bence közbeszól.) Van azonban az államtitkár úrnak egy, fogalmazzunk úgy, hogy rendezetlen adóssága a hegyvidékiek és a bel-budai választók irányába, ugyanis a választási kampányban a korábban megígért vita sajnos elmaradt, és bár ma sem jött be a parlamentbe, reméljük, hogy ezt a vitát majd még lesz lehetőségünk utólag talán itt pótolni.

Ha rajtam múlik, a vitáink, azok a választókerületünk, a városunk és végső soron az országunk fejlődéséről fognak szólni, és nem fognak átmenni üres személyeskedésbe, bár hogyha az államtitkár úron múlik, az elmúlt hetekben már letette a névjegyét, és úgy tűnik, az emberarcúság már nem olyan fontos, mint a kampány idején volt. De azért tegyünk egy próbát, ezért ma kifejezetten olyan ügyekkel fordulok a kormányhoz, amelyekben az államtitkár úr is kiállt korábban, és remélem, hogy a konkrét kérdéseimre esetleg konkrét válaszokkal is tudnak szolgálni, bárki is adja majd a választ, ha már az államtitkár úr nincs itt.

Szóval, tisztelt Országgyűlés, ma olyan ügyekről szeretnék itt beszélni, amelyekben elvileg egyetértünk, amelyek az ellenzéki és a kormánypárti jelölt választási programjában, vállalásaiban egyaránt benne voltak, tehát olyan dolgokról, amelyekről a hegyvidéki és bel-budai szavazók 90 százaléka egyetértett, amelyeket a választóknak a 90 százaléka támogatott az áprilisi választásokon.

Ezen a héten kezdődik a jövő évi költségvetésnek a vitája az Országgyűlésben. Fontos vita ez, hiszen végső soron egy költségvetés az egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy mi a fontos valójában a kormánynak, és mi nem. És amikor én erre a költségvetésre ránézek, akkor elsősorban nyilván azt nézem, hogy a hegyvidékieknek és a bel-budaiaknak mi jut belőle, azt keresem benne, hogy hogyan fejlődik ezáltal Buda, hogyan újul meg a Hegyvidék, és azt kell hogy mondjam, komoly hiányérzetem van.

Tisztelt Országgyűlés! Hogyha a magyar embereket megkérdezzük, hogy mi a legnagyobb probléma az országban, ők személyesen mit éreznek a legnagyobb nehézségnek, akkor legtöbben az egészségügyi rendszer állapotát említik. Hiszen bármennyire is megfeszülnek az orvosaink és egészségügyi szakdolgozóink, akiknek a munkáját csak köszönet és hála illetheti, az egészségügyi rendszerünk egyszerűen katasztrofális állapotban van, pedig a magyar egészségügy nyilvánvalóan nem egy elhanyagolható kérdés. És ezért volt óriási eredmény, amikor 2019-ben évi 10 milliárd forint többletforrást harcolt ki a főváros új vezetése a kormánytól, mindezt célzottan budapesti rendelők felújítására, fejlesztésére, a CT- és MR-várólisták rövidítésére fordítva. De kérdem én, hogy milyen országvezetés az, amelyet az önkormányzatoknak kell meggyőzniük, hogy legalább egy kicsit foglalkozzon többet az emberek egészségével.

Persze, ígéreteket önök is tettek az egészségügy terén, 2018-ban ígérték meg, hogy a ciklus végéig, 2022-ig megújul a János Kórház, és kiemelt kórháza lesz a fővárosnak, mégiscsak ez Buda legfontosabb egészségügyi ellátóhelye, évi 450 ezer beteget, összesen egymillió esetet látnak el itt. És ehhez képest a kórház felújítása évek óta húzódik, és a felújításra a közbeszerzést is csupán két éve, a kormány ígérete után írták ki. Az idei választások előtt Fürjes államtitkár úr is vállalásban rögzítette, hogy idézzem: „történjen meg a János Kórház teljes megújítása”. Itt a „teljes megújítás” a kulcsszó, hiszen egy homlokzatfelújítással nem sokra megy az, akit bent kezelnek. Ehhez képest, amikor ránézek a tervezett költségvetésre, nem látom benne nyomát annak, hogy hol lenne a János Kórház felújítására a pénz, és ezért az a kérdésem, hogy meddig csúszik még a felújítás. Megvárják esetleg, amíg összedől? Mutasson már rá a kormány, hol van erre a pénz a jövő évi költségvetésben! És, ugye, nem felejtik el ezt az ígéretüket, ugye, nem felejtik el a budai vállalásokat?!

Van itt egy másik kérdés is, amit a figyelmükbe ajánlanék, mert más hiányosságokat is látunk a költségvetésben, és ismét a budai vállalásokból emelnék ki, ha már a választókerületről van szó. A választási ellenfelem, miniszterhelyettes úr ugyanis vállalta az 56-os villamosvonal teljes felújítását, valamint alacsonypadlós, akadálymentes villamosok beszerzését az 59-es vonalára. Most szeretném feltenni a kérdést, hogy hol vannak ezek a vállalások a költségvetésben. Hol támogatja ezekben a kérdésekben az állam a fővárost? Mert mi ezeknek a vállalásoknak a nyomát sem látjuk. És kulcskérdés, hogy a budapestiek is minél több vonalon tudjanak alacsonypadlós villamosokkal közlekedni, hogy a közösségi közlekedést minél többek számára egy vonzó alternatívává tegyük, és éppen ezért többek között az 56-os villamos erre alkalmassá tételét végül a főváros maga vállalta saját költségre, pedig jóval kevesebből gazdálkodnak, mint a magyar állam. És ha önökön múlt volna, akkor ez valószínűleg még kevesebb lenne.

Tisztelt Országgyűlés! Ez csupán néhány olyan kérdés, néhány olyan javaslat, amelyből több is szerepelt a két legtöbb szavazatot szerző hegyvidéki és bel-budai jelölt programjában, vállalásaiban. Kérdezem tehát a kormányt, mi lesz a János Kórház felújításával (Az elnök csenget.), mi lesz a budai közlekedésnek a támogatásával; ugye, nem válnak a budai vállalások budai porhintéssé? Köszönöm szépen. (Taps a DK és a Momentum soraiban.)