Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Költségvetési időszakban talán érdemes olyan témákat keresnünk, amelyek körül némi közmegegyezés alakulhat ki, hiszen lehet, hogy a végén ebből költségvetési sor vagy támogatás lesz. A mai napon is elhangzott a „gyermekvédelem” kifejezés többször, én ezzel a területtel szeretnék a mai felszólalásomban foglalkozni.

Költségvetési időszakról lévén szó, vizsgáltam, hogy a kormány bevételi várakozásai hogyan alakulnak, és azt látom, hogy pusztán az áfabevételekből mintegy 30 százalékkal többet remél a kormányzat, 5100 milliárdról majdnem 7000 milliárd az az összes várakozás, amit a realizált áfából remélnek. Azt látjuk, hogy ha ezen nagyon terebélyes, tehát ezermilliárdos nagyságrendű pluszösszegnek csak a 10 százalékát tudnánk fordítani közösen a gyermekek védelmére és a gyermeknevelés megkönnyítésére, akkor óriási kedvezményt tudnánk gyakorolni a családok irányába egy válsághelyzet közepén. A későbbiekben kifejtem azt, hogy ezen összeg 1, azaz egy százalékát fogom kérni-követelni arra, hogy ahol halmozódnak a családi problémák, ott is segítő kezet tudjunk nyújtani.

Alapvető követelésünk a gyermeknevelési cikkek áfamentessége és nyilván egy olyan garanciarendszer, amely szavatolja, hogy ebből árcsökkenés is fakadjon. Azt látjuk, hogy ennek a kiadási tétele kevesebb mint 10 százaléka lenne annak az összegnek, amit pluszban szed be Magyarország Kormánya áfa formájában a következő esztendőben. Látjuk az önök várakozásait, látjuk, hogy mennyivel több pénzt szeretnének realizálni, ennek a 10 százalékát kérjük a gyermeket nevelő családok támogatására.

De azt is látjuk, hogy ahol halmozódnak a problémák, speciális nevelési igényű a gyermek, ott még nagyobbak a bajok, és a kedvezményrendszer tulajdonképpen nem is látszik vagy nagyon sokszor alig. Családi érintettség okán én is szembesültem ezzel az ellátórendszerrel és azzal, hogy sokszor egy diagnosztikai jellegű vizsgálatra is egy-másfél év a várakozás ideje, adott esetben még a magánrendszeren belül is. Azt is látjuk, hogy bár kiváló gyakorló szakemberek foglalkoznak speciális nevelési igényű gyermekekkel, az elképesztő létszámhiány és főleg a gyógypedagógiával foglalkozó szakemberek alulfinanszírozott mivolta elképesztő problémákat teremt ebben a rendszerben.

Azt látjuk, hogy nemcsak a szakszolgálatokat, nemcsak az iskolákat kellene kiemelt módon támogatni, de azt a létszámbővítést is, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy minden magyar gyermek megkapja a neki járó törődést, mert ehhez joguk van. Sok esetben a státusz jogilag még meg is van ezeken a területeken, de mivel nem jár hozzá pluszfinanszírozás, az a helyzet áll elő, hogy ott egy speciális nevelési igényű gyermek és nem kapja meg a legérzékenyebb korban azokat a fejlesztési formákat, amelyek által produktív, tevékeny felnőtt ember válhat belőle. Az a rendszerszintű félrenézés, amely tapasztalható, feloldható lenne, csillapítható lenne a nehéz helyzet, még egyszer mondom, erre az egész területre most elegendő lenne annak az összegnek az 1 százaléka, amit önök jövőre pluszban áfabevételekből realizálni szeretnének. 10 százalék és 1 százalék, a plusz áfabevétel 10 százalékából nagymértékben lehetne kedvezményezni minden gyermeket nevelő családot, mondjuk, az áfa eltörlésével a bébiételen, a pelenkán, a gyermekruhán, 1 százalék pedig elég lenne ahhoz, hogy a speciális nevelési igényű gyermekek tulajdonképpen mindegyike a jelenlegi reális keretek között megkapja a számára szükséges segítséget.

Azt is látjuk, hogy az osztálylétszámok sem teszik lehetővé a legtöbb esetben azt, hogy ezek a megfelelő hatásfokon történjenek, viszont ha az osztálylétszámot maximalizálni kell, mert például egy autista gyermek kettőnek-háromnak számít a szakemberek számításai szerint, akkor megint csak odajutunk, hogy szakemberhiány van, az érintettekkel kapcsolatban pedagógushiány van. Tehát egészen biztos, hogy a képzés rendszerét is át kell alakítani, mert tarthatatlan az, hogy egy kezdő, gyógypedagógiával foglalkozó szakember 180-200 ezer nettóért kellene hogy elhelyezkedjen és megmaradjon ezen a területen. Azt is látjuk, hogy a pótlékok rendszere némi mozgásteret biztosít, de ez ilyen 9-40 ezer forinttal tudja eltéríteni ezt az összeget, és még ezért sem fognak nagyon sokan, tömegesen megmaradni a piacon, mert látják, hogy ennek többszörösét kereshetik más munkakörökben.

Összességében tehát látjuk, hogy az áfabevételi várakozásaik horrorisztikus mértékben növekednek, 30 százalékkal, nem kérünk tehát más területekről elvett összeget, csak a pluszban beszedett pénz 10 százalékát kérjük a gyermeknevelési cikkek áfájának eltörlésére, az árcsökkenés garantálására, és az érintett összeg 1, azaz egyetlen százalékát kérjük a speciális nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó intézményrendszer megerősítésére.

Úgy gondoljuk, hogy ez az 1 százalék is súlyos milliárdokat jelent. Nagyon sokat lehetne elérni, főleg egy válsághelyzet közepén ezáltal. Értetlenül állunk a kormány eddigi távolságtartása előtt, de nagyon bízom benne, hogy a költségvetési vita során mindezt meg tudjuk változtatni. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)