BÁNKI ERIK, a Gazdasági bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő határozati javaslat a globális minimumadó bevezetésének ellenzéséről szól, amely kellően megalapozott, és azt gondolom, hogy ebben a formájában Magyarország, a magyar gazdaság versenyképességének erősítését szolgálja.

Mint ahogy azt önök is ismerik, az OECD-tagországok elkezdték egy olyan javaslat kidolgozását, amely elsősorban a nagy technológiai óriásvállalatok adóelkerülését igyekezett megakadályozni. Ezek a nagy cégek ugyanis megtettek mindent annak érde-kében, hogy olyan szövevényes és kusza rendszereket építsenek ki, amelyeknek köszönhetően szinte felderíthetetlen, hogy mely országokban milyen adózásra kellene fordítaniuk forrásokat, és mindent megtettek annak érdekében, hogy ez az adóelkerülés megtörténhessen. Eme tervezet szerint ezeknek a nagyvállalatoknak 15 százalékos egységes társasági nyereségadót kellene fizetniük, amellyel valamennyi ország egyetértett.

Azonban az Európai Parlament egy olyan, úgynevezett második pillér kidolgozásába kezdett ezzel párhuzamosan, amely nemcsak az óriás technológiai vállalatokra, hanem valamennyi vállalatra kiterjesztené ezt az általános, globális 15 százalékos minimumadót. Az európai irányelv kidolgozásával ugyan haladnak, annak előkészítésében a magyar kormány is aktívan részt vesz, azonban számos kérdés még a mai napig kidolgozatlan.

Olyan megoldásokra nem találtak egyelőre választ, amelyek a magyar költségvetést is igen érzékenyen érintenék. Ilyen például az, hogy ne csak az anyaországban lehessen beszedni az adókülönbözetet, hanem azokban az országokban is, ahol leányvállalatai működnek annak a vállalatóriásnak.

Úgy gondoljuk ezért, hogy amíg az irányelv kidolgozásával nem tudunk tovább haladni, annak a részletkérdéseit nem tudjuk kidolgozni, és különösen amíg az első pillér nem kerül kidolgozásra, amely a technológiai óriásvállalatok adózására vonatkozó javaslatot tartalmazza, addig teljesen felesleges az európai irányelv elfogadása, hiszen ezzel azt érnénk el, hogy nemhogy versenyelőnybe kerülhetnénk, vagy nemhogy költségvetési többlete keletkezne az európai uniós tagországoknak, hanem még versenyhátrányba is kerülünk az amerikai nagyvállalatokkal, illetve a kínai nagyvállalatokkal szemben.

(10.40)

Hogy konkrétan hogyan érintené ez a javaslat Magyarországot, a 15 százalékos globális minimumadó gyakorlatilag megduplázná a vállalkozások átlagos adóterheit, hiszen ez ma 7,5 százalék. Erre lehet azt mondani, ahogy önök is mondták, hogy egy adóparadicsom Magyarország, hiszen valóban, Európában a legalacsonyabb, 9 százalékos társaságiadó-kulcs Magyarországon van, de mi éppen azért csökkentettük le a társasági adó szintjét, hogy egyrészt arra ösztönözzük a vállalkozásokat, hogy ne vigyék ki Magyarországról az itt megtermelt nyereségüket, és ne máshol adózzák le, másrészt azokat a vállalatokat, amelyeknek több országban van telephelyük, azokat pedig arra ösztönözzük, hogy Magyarországon adózzanak, hiszen itt van egy olyan kedvező adókörnyezet, amely arra inspirálhatja őket, hogy a társasági adót itt fizessék, és a nyereséget Magyarországon fektessék be további vállalkozásokba.

Azért sem gondolom, hogy alacsony lenne ez a 7,5 százalékos átlagos adóterhelés, hiszen az Egyesült Államokban pontosan ugyanennyi, 7,5 százalék az átlagos adóterhelése az amerikai vállalatoknak. Tehát ha már globális adózásról beszélünk, ha már globális piacról és piaci versenyről beszélünk, akkor azt gondolom, hogy ezt sem szabad szem elől tévesztenünk.

Az orosz-ukrán háború teljesen átformálta a világgazdaságot, egy olyan extrém háborús inflációt indított el, amely végigsöpört már az egész világon, és amely arra ösztönzi valamennyi ország politikai vezetését, hogy elsősorban olyan javaslatokat, olyan ötleteket fogalmazzanak meg, amelyek nem tovább terhelik a rendszert, hanem segítik a gazdaság élénkítését, segítik a gazdasági növekedés fenntartását, vagy a visszaesés minimalizálásában lehetnek segítségére az ott működő vállalatoknak.

Nézzük a részleteket, tisztelt hölgyeim és uraim! Az OECD 2021 októberében két pillérre épülő politikai megállapodást kötött a gazdaság digitalizációjához kapcsolódó adózási kihívások kezeléséről. Ez az a rendszer, amiről beszéltem. Ebben a megállapodásban 137 állam vesz részt. Az európai uniós tagországok közül egyedül Ciprus nem része ennek a megállapodásnak. A tárgyalások során a fókusz fokozatosan, ahogy említettem önöknek, áthelyeződött a digitális óriáscégek megadóztatásáról a szektorfüggetlen globális minimumadó bevezetésére.

Hogy miért is történhetett ez meg, tisztelt képviselőtársaim? Hát pontosan azért történt meg, mert az Egyesült Államok rájött arra, hogy őneki ez egyáltalán nem érdeke. Nézzük meg, hogy az Egyesült Államok politikusai hogy gondolkoznak erről a kérdésről! Ez már csak azért is fontos, mert ebből látjuk azt, hogy mikor várhatjuk az úgynevezett első pillér elfogadását, amit egyértelműen szabotál az Egyesült Államok, és mikor lehet értelme annak, hogy a második pillért, az európai uniós irányelvet elfogadjuk úgy, hogy ezzel nem kerülünk versenyhátrányba. Rick Scott republikánus szövetségi szenátor a következőket mondta: „Ez a kétpilléres megoldás jelentős veszélyt jelent a mai és a jövőbeni amerikai versenyképességre.” Ugyanarról beszél, amiről mi. „Nem áll érdekében az amerikai adófizetőknek, a munkahelyteremtőknek és az amerikai családoknak. Amíg vannak olyan globális adózáshoz kapcsolható ügyek, amelyeket a szükséges és indokolt nemzetközi együttműködés keretében kell kezelni, amelyekben egyébként szintén fontos dolog, hogy minden ország megtarthassa a szuverenitását a saját adótörvényei és adózási jogszabályai felett, addig nincs értelme ennek a bevezetésének.”

De megnézhetjük, hogy mit gondolt ugyanerről Mike Crapo szövetségi szenátor a felsőház pénzügyi bizottságának tagja. Azt mondja: „Az egyik legveszélyesebb aktuális ügy a globális minimumadó, ami véget vetne az adóversenynek. Tehát ahelyett, hogy alacsonyabb adókkal és a bürokrácia olcsóbbá tételével versenyeznénk, az alacsonyabb munkabérekkel fogunk versenyezni?” Abszolút helyes megközelítés, tisztelt képviselőtársaim. „Amerika nem ilyen területen szeretne versenyezni”  mondja a szenátor. Hozzáteszi utána: „Bízom abban, hogy ez a tervezet az Amerikai Egyesült Államok részéről soha nem lesz elfogadva, mert ez egy óriási hiba lenne.”

De megnézhetjük azt is, hogy mit mondott erről Pat Toomey szenátor, a költségvetési bizottság tagja: „Ez egy szörnyű ötlet. Miért akarnánk megduplázni a globális minimumadót? Ez egy nagyon rossz megközelítés, mert a saját cégeinket hoznánk versenyhátrányba. Maga a tény, hogy megpróbálnánk más országokat meggyőzni arról, hogy emeljék az adókat, kvázi beismerése lenne annak a kárnak, amit saját országunknak okozunk.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek a kijelentések, az amerikai politikusok gondolkodása egyértelművé teszi, hogy ők ezt az első pillért, az óriás technológiai vállalatok megadóztatásáról szóló egyezményt nem akarják elfogadni. Ezt tökéletesen mutatja az, hogy húzzák az előkészítést. Az OECD vezetése már beismerte, hogy januártól esélye nincs ennek a bevezetésének, tehát 2023. január 1-jétől biztos, hogy nem vezetik be, már most a 2024. januári bevezetés lehetőségéről beszélnek, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem biztos az, hogy még a jövő év januárjában is ez megtörténne.

Tehát az, hogy mi ebben a helyzetben előrerohanjunk, és Európa elfogadjon egy olyan megállapodást, amely a saját mozgásterünket korlátozza úgy, hogy az a többletadó-bevétel, amire az eredeti javaslat alapján számítottunk, nem fog bekövetkezni, ellenben lesznek többletkiadásai a saját vállalatainknak, miközben mi, magyarok például nem tudjuk azt, hogy ebből az új rendszerből a mi költségvetésünk hogyan fog részesülni, mennyi lesz a többletbevételünk, és mennyi lesz egyébként a többletkiadásunk, ennek a szaldója negatívan fog bennünket érinteni, nem változtatja érdemben a költségvetés állapotát, vagy esetleg rontja azt, addig semmi értelmét nem látjuk annak, hogyha egy ilyen megállapodás, egy ilyen irányelv elfogadását támogatjuk.

Tehát nem magával az elvvel van problémánk. Azt mondtuk, hogy ha az Európai Unió tagországai úgy döntenek, akkor azt Magyarország is támogatja. Mi azt gondoljuk, hogy egyébként is vannak olyan versenyelőnyeink ezen felül is, amelyek kihasználásával meg tudjuk tartani azt a tőkevonzó képességünket, aminek köszönhetően az elmúlt évek során, ha mondjuk, az elmúlt öt évet vesszük, akkor az elsők voltunk  általában felváltva Csehországgal  az Európai Unióban, akik a legnagyobb mennyiségű működő tőkét tudták Magyarországra bevonni.

Tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, azt gondolom, hogy meggondolatlan és elkapkodott döntés lenne ennek az elfogadása. Arra kérek mindenkit, hogy támogassa a határozati javaslatunkat. Hagyjunk időt magunknak arra, hogy a lehető legjobb formátumot dolgozzuk ki, és megkérjük a kormányt, hogy továbbra is az előkészítő tárgyalásokon Magyarország és a magyar emberek érdekeit képviselje. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)