SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A most benyújtott javaslat tárgyalása kapcsán már beszámolhatunk a bizottsági ülésen folyt vitáról is, és annak kapcsán tudom megerősíteni az elején talán elég egyértelműen azt, hogy a Fidesz-frakció részéről a benyújtott indítványt támogatjuk.

Hogy részletesen indokoljam az álláspontunkat, egy párhuzamot szeretnék vonni a javaslat kapcsán, és ez a párhuzam, bár lehet, hogy kicsit erős, de mégis azt látjuk a globális minimumadó bevezetése kapcsán, mint akár az orosz-ukrán konfliktus kapcsán bevezetésre került szankciók ügyében, hogy van egy jó ügy, van egy olyan cél, amelyet, azt gondolom, hogy mindenki támogathat; ez volt az a cél, ami az OECD úgymond első pillérében szerepelt, amely arról szólt, hogy a nagy, határokon átnyúló nemzetközi techóriásokat valamilyen módon adóztassuk meg. Azt gondolom, ha ez a javaslat lenne most itt az asztalon, akkor mindenki ebben a Házban, pártállástól függetlenül tudná ezt támogatni.

De az, hogy ez az eredeti javaslat hogyan alakult át egy olyan javaslattá, amely kifejezetten káros a magyar gazdaság számára, jól példázza a brüsszeli, az európai politika egyik legnagyobb rákfenéjét, vagyis azt, hogy az európai bürokraták egy jelentős része nem Európa és nem az európai emberek és benne többek között a magyar emberek érdekeit nézik, hanem valami ködös nemzetközi célokat próbálnak szem előtt tartani. Így lehetséges, párhuzamban az EU-s szankciókkal, hogy ott is gyakorlatilag a végén olyan javaslatok születnek, amelyekről úgy szoktunk fogalmazni, hogy a végén jobban fáj azoknak, akik kivetik a szankciót, mint akik ellen irányul.

Itt is arról van szó, hogy gyakorlatilag az első pillér  nevezzük így, talán azoknak, akik ismerik a történetet, nem kell külön részletezni  javaslataiból hogyan lett egy második pillér, amely bár látszólag ugyanazt a célt szolgálja, mégis gyakorlatilag a magyar nemzetgazdaságra és nagyon sok európai gazdaságra nagyon-nagyon károsan hatna. Hiszen míg az első pillérben arról volt szó, hogy a mindannyiunk által ismert nagy techcégek…  és itt talán egy külön parlamenti vitát is megérne, hogy ezek hogyan játsszák ki nemcsak a magyar, de nagyon sok európai ország adózási jogszabályi környezetét, hogyan költenek el akár magyar cégek és magyar emberek milliárdokat ezeknél a cégeknél anélkül, hogy egy blokkot is kapnának róla, most kis leegyszerűsítéssel mondom a történetet, és hogyan optimalizálják ezek a cégek az adózásukat úgy, hogy a lehető legkevesebbet kelljen fizetniük.

A cél tehát, amely eredetileg az OECD-ben megszületett  hogy ezen cégeknek legyen egy olyan nemzetközi keretrendszere, amelyet mindenki elfogad, ami arról szól, hogy ezek a nagy cégek ne tudjanak kibújni az adózás alól , egy abszolút támogatható javaslat. Egy külön történet az, hogy ebből hogyan alakult át gyakorlatilag egy-másfél év alatt egy második pillérré ez a javaslat, amely már nem techcégekről beszél, nem arról beszél, hogy ezt az adókülönbözetet az adott országban kell befizesse a cég, ezzel kiegyenesítve gyakorlatilag a versenyhelyzetet a nagy cégek tekintetében, hanem átalakult egy általános globális minimumadóvá, amely  mint ahogy elhangzott államtitkár úr vagy az előterjesztők részéről  átalakult egy olyan adóvá, amely gyakorlatilag semmi mást nem szolgál, mint a nagy gazdasági centrumok azon törekvését, hogy próbálja a saját piacvédelmét rákényszerítve egy adóemelésre más országokat, bevezetni. (Sic!)

(11.00)

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Összességében maga a történet, azt gondolom, nagyon tanulságos. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy ilyen és ehhez hasonló javaslatokkal hogyan próbálják a magyarországi méretű vagy magyarországi kitettségű országok szuverenitását csorbítani brüsszeli és globális pénzügyi körök. Pontosan jól megmutatja ennek az egész minimáladónak a története, hogy hogyan lesz egy jó célból egy olyan eszköz, amely végül károsabb, mint az eredeti javaslatban szereplő célok megvalósítása.

Összességében látható, hogy az a kettes pillér, amelynek az elhalasztását a benyújtott javaslat tartalmazza, a jelen körülmények között, főleg úgy, mint ahogy a bevezetőben elhangzott, hogy az egyes pillér, ami a jó célt szolgálta volna, s itt főleg amerikai nagy techcégekről beszélünk, az ő esetükben ennek a szabályozásnak a bevezetése gyakorlatilag a nem látható jövőbe csúszott át, enélkül pedig a kettes pillér Magyarország számára csak negatív következményeket vonz, így ez a javaslat, mármint a minimáladó bevezetése jelen pillanatban Magyarország és a magyar emberek számára nem elfogadható. Tehát a határozati javaslat a részünkről egyértelműen támogatható.

Még egy dologra szeretnék kitérni. A vitában valószínűleg el fog hangozni az ellenzéki képviselők részéről, hogy próbálnak valamifajta párhuzamot vonni a kormány most bevezetett extra különadóival és a javaslat elfogadásával kapcsolatban. Itt azért két alapkülönbségre már az elején szeretném felhívni a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim figyelmét. Az egyik arról szól, hogy a most bevezetett extraprofitadó nagyon célirányosan, szektorálisan a mostani válság haszonélvezői profitjának egy részét veszi el és deklaráltan időlegesen veszi el, míg a most elutasítandó második pillér egy generális adózást jelentene, gyakorlatilag szektoroktól függetlenül, és nem ideiglenes jelleggel, hanem folyamatos adónemet jelentene, még egyszer mondom, ezzel nagyon negatív hatásokat okozva a magyar gazdaságnak. Tehát nem összehasonlítható a két adózás, az egyik támogatása, a másik elutasítása. S még egyszer mondom, jó példa ez egy jó cél rossz eszközzé válásának. E tekintetben azzal tudom a felszólalásom befejezni, hogy a Fidesz-frakció részéről a benyújtott javaslatot teljes mértékben támogatjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)