DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hát, világvége van, ha igaz mindaz, amit itt az előbb hallottunk Varju képviselő úrtól, aki a leköszönő szocialista kormányok egyik államtitkára volt. Most, ameddig az ő beszédét hallgattam, előkerestem Simor Andásnak, az akkori jegybankelnöknek néhány mondatát. Ő így fogalmaz: „2008 őszétől hosszabb lejáratban devizákban gyakorlatilag lehetetlenné vált a magyar költségvetés finanszírozása.” Na, innen kell ma gondolkodnunk, ez az államcsőd időszaka, amikor a szocialista kormányok államcsődbe navigálták az országot, és ezeknek a kormányoknak volt a képviselő úr egy jeles államtitkára, ezért azt gondolom, hogy ebből a nézőpontomból nagyon megkérdőjelezhető az, amit itt hallottunk.

Az a kormány annak idején, sőt még az államcsőd előtt korábban mindent megtett azért, hogy még az európai közvélemény előtt, az európai intézmények előtt is elhallgassa az akkori magyar költségvetés és magyar gazdaság tragikus helyzetét, amikor az akkori konvergenciaprogram adatait is gyakorlatilag meghamisították, hogy elrejtsék a valóságot, hogy választásokat tudjanak nyerni. Ideig-óráig ez 2006-ban sikeredett, de az államcsőd kijózanította a magyar közvéleményt, elsöpörte a szocialista kormányt, és azóta kétharmadokat hoz nekünk. Nyilvánvalóan ez nem független a magyar költségvetés és a magyar gazdaság teljesítményétől.

Varga Mihály az expozéjában azt mondta, hogy a 13. költségvetését nyújtja be ma az Országgyűlésnek. Igen, érdemes is visszatekinteni erre a 13 évre, sőt  bár utaltam a szocialista kormányzások vegzálásának végére  2008-2009-ig is célszerű visszanyúlni, mert akkor, amikor egy költségvetést tárgyalunk, akkor valójában nemcsak az adott költségvetési év folyamatairól van szó, hanem arról a gazdasági folyamról, amit az Orbán-kormány 2010 óta, amióta átvette a kormányzást, megélt, és ennek egy-egy éves költségvetési tükre persze az adott költségvetés.

De nézzük először egészen konkrétan a beterjesztés körülményeit! Nyolc éve folytatja az Orbán-kormány azt a gyakorlatot, hogy a költségvetést jóval korábban fogadja el, mint ahogy a költségvetés életbe lép. Ez mindig kritika tárgya volt, eddig még nem volt ellenzéki megszólaló, aki ezt önmagában most kifogásolta, de eddig ez mindig kritika tárgya volt. Én azt gondolom, hogy helyes ez a gyakorlat, az élet ezt beigazolta, mert ez kiszámíthatóságot, tervezhetőséget jelent a gazdaság szereplőinek, ezért ezt a gyakorlatot, én azt gondolom, a jövőben is célszerű folytatni.

Hasznos segítséget kaptunk, mint mindig a Költségvetési Tanácstól, már június 3-án a honlapjukon megjelent az ő véleményük a beterjesztett költségvetésről, és ugyancsak megszokott színvonalon, könnyen áttekinthető, jól megérthető anyagot kaptunk az Állami Számvevőszéktől. Tetszett az a megoldás is, amit az Állami Számvevőszék elnöke választott, hogy az ő expozéjában egy átfogóbb kitekintést ad a magyar költségvetésről, az európai és a világgazdasági helyzet nehézségeiről, és utána a kolléganője mondja el azokat a szűk számszaki kérdéseket, amiket nyilvánvalóan egy Állami Számvevőszék mindig a képviselők elé tár.

Ha 2010-ig visszanyúlunk, mert célszerű visszanyúlnunk, ezt tette egyébként a pénzügyminiszter is, amikor itt az expozéját elmondta, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy bármennyire szeretnénk mi válságos helyzeteket elkerülni, de ezek mindig elérnek minket. 2010 óta ez a harmadik ilyen szituáció, amiben benne vagyunk. Kezdődött az egész azzal, amit még a szocialista kormányok idéztek elő, megágyaztak annak a pénzügyi válságnak, ami 2008-2009-ben érte el a világgazdaságot, és gyakorlatilag a magyar gazdaságot és a magyar költségvetést elsöpörte.

Annak idején egy rendkívül nagy és gyorsan felvett IMF-hitel mentette meg szó szerint az államcsődtől a magyar gazdaságot. Amikor abból a gazdasági helyzetből kikecmeregtünk, és azt gondoltuk, hogy tartunk valahol, akkor elért minket a soha nem látott egészségügyi válság, a Covid, de annak nyilvánvalóan gazdasági hatásai érintették a költségvetést, és érintik ma is a költségvetést, mert azt gondolom, hogy ezen sem vagyunk túl, félek tőle, hogy ősszel újra találkozni fogunk vele, talán a hatása nem lesz olyan erős, mint az első és a második hullám. Tehát a gazdaságra, a magyar költségvetésre már nem lesz olyan kihatása az esetleg újra jelentkező Covidnak, mint amit megéltünk. A Covid-járványt, azt gondolom, hogy sikeresen kezeltük, és amikor azt gondoltuk, hogy na, most már tartunk valahol, akkor bekövetkezett az, amire senki nem számíthatott, bekövetkezett a háború.

(10.40)

Amit a háborúnál is nagyobb gondnak gondolok, az a háború európai kezelése, a szankciós politika, amely a magyar költségvetés pozícióit rontja, és nemcsak a magyar költségvetés pozícióit, hanem az egész európai gazdaság pozícióit rontja. De ezek mind olyan tételek, amelyekre olyan sok befolyásunk nincs; a háborúra, azt gondolom, semmi, a szankciós politikára csak-csak van, de a szankciós politika negatív hatásai alól kihúzni nem tudjuk magunkat. Legfeljebb amikor valami végzetes történne ebben a politikában, akkor az Orbán-kormány fellépésével ezeket a nehézségeket mérsékelhetjük, gondoljunk itt az olajembargóra, az olajembargóra adott magyar válaszra, amit respektált az európai politika. De előttünk van a szankciós politikának egy újabb fenyegetése esetleg, gázzal kapcsolatos kérdések, amelyek még súlyosabban érinthetik a magyar költségvetést.

Tehát ha egyszerűen tudomásul kell vennünk, hogy az akaratunkon kívül válságok mindig vannak vagy lesznek, akkor csak az a kérdés, hogy ezek a válságok minket milyen állapotban érnek. Mindig olyan költségvetés- és gazdaságpolitikát kell folytatnunk, mondja nekem az Orbán-kormány elmúlt 13 évnyi kormányzási tapasztalata, hogy ezeket a válságokat vagy ki tudjuk védeni, vagy a negatív hatásait mérsékelni tudjuk. Ez az, amire nem volt képes a szocialista kormány 2008-2009-ben, mert az akkori gazdaságpolitika, ahogy fogalmaztam is, csak ismétlem magam, elsöpörte az akkori magyar gazdaságot és költségvetés-politikát. Innen kellett felállnunk.

Akkortól kezdve csinál a polgári kormány valami teljesen mást, ahogy mi fogalmaztunk, létrehozza a munkaalapú gazdaságot, eléri azt, amiben én sem hittem, hogy 3,7 millió foglalkoztatott helyett egymillióval több foglalkoztatottja legyen ennek az országnak, ezt hívtuk munkaalapú gazdaságnak. Tíz év távlatából azt mondhatjuk, hogy ezt teljesíteni tudtuk. Alapvetően úgy értük el, hogy az addigi költségvetési gondolkodást teljesen átformáltuk. Az adópolitikára akarok itt utalni, a személyi jövedelemadóban a kétkulcsos adózást megváltoztattuk és egykulcsossá tettük, mérsékeltük ezeket a terheket, és inkább az áfával adóztattuk az ország polgárait, a jövedelemtulajdonosokat.

Ha egy összevetést teszek az akkori időszak, tehát a 2010 végi időszak és a 2022-es időszak között, a következő számokról beszélhetek tényszerűen. 2010-ben mínusz 6,6 százalék növekedés, tehát zsugorodás van az országban, 2022-ben 7,1 százalék növekedés. Varju képviselő úr, a számokban érzi a bődületes különbséget? Vagy ha azt mondom, hogy a munkanélküliségi ráta 2010-ben 11,7 százalék, 2022-ben 3,6 százalék, gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy elértük a teljes foglalkoztatottságot. Amint már említettem: 2010-ben 3,8 millió foglalkoztatott, 2022-ben 4,7 millió foglalkoztatott. A vállalatokat érintő adóterhelés abban az időszakban 55 százalék, a mi időszakunk, tehát ’22 végén 32 százalék. Az egykulcsos személyi jövedelemadóról beszéltem, amit a szocialistáktól megörököltünk az két kulcs, 36 százalék és a kisebb kulcs is 18 százalék volt. Önmagában ezek a számok mind azt cáfolják, amit itt Varju képviselő úrtól hallottunk.

Aztán jön a Covid-válság, és a Covid-válság még nehezebb feladat elé állítja a magyar gazdaságot, de ott már vagyunk abban a helyzetben, hogy nem azon kell töprengenünk, hogy a semmiből megcsináljuk magunkat, hanem a Covid-válság kezelésének már úgy mehettünk neki, hogy ott már célként tűzhettük, hogy őrizzük, próbáljuk megőrizni azokat az eredményeket, amelyeket már korábban elért a magyar gazdaság. Tudtuk jól, hogy a Covid a termelési láncokat széttépi, ezért munkahelyek vannak veszélyeztetve, és ez nyilvánvalóan a családoknak gondot jelent, ezért olyan gazdaságpolitikát folytatott az Orbán-kormány, hogy ezeket a munkahelyeket őrizze. Amikor a magánberuházások piacvesztés okán nyilvánvalóan mérséklődnek, akkor az állam hihetetlen módon elkezdett beruházásokat ösztönözni azért, hogy a magyar gazdaság teljesítményét a válság időszakában is megőrizze. Itt jegyzem meg, hogy teljesen érthető, hogy ebben az időszakban, a háború és a szankciós politika eredményei és ennek elhúzódó nehézségei miatt ezekről az állami beruházásokról, amelyeket a kormány eddig erőltetett, nem mond le, hanem csak egy későbbi időpontban akarja elvégezni őket. Ez egy racionális lépés ilyenkor a kormánytól.

Tehát ma azt mondhatom, hogy a 2008-as helyzettel összevetve ma már a munkahelyek megőrzésén, a családtámogatási rendszer fenntartásán és a rezsieredmények őrzésén gondolkodik a költségvetés. Ha azt nézzük, hogy a költségvetés beterjesztésekor az év végén milyen gazdasági kilátásaink vannak, azt mondhatjuk, hogy 2021 végén 7,1 százalékos volt a magyar növekedés, a munkanélküliség 3,6 százalékos és a foglalkoztatottak száma 4,7 millió. Ezeken a fundamentumokon voltunk képesek arra, hogy családtámogatási kiadásokra 2021-ben 3592 milliárd forintot fordítottunk. Ez az Európai Unióban egyedülállóan nagy szám GDP-arányosan. Tehát azt mondhatom, hogy úgy érezhetjük, tartunk valahol, de a háború és a szankciós politika nyilvánvalóan az eddigieknél is nagyobb nehézséget jelent a magyar költségvetésnek.

Ahogy fogalmaztam, a háborúra közvetlen befolyásunk nincs, a szankciós politikára valamennyire van, erre hoztam fel példaként az olajembargóra adott válaszunkat, amit részben az Európai Közösség is elfogadott. Nyilvánvalóan a magyar költségvetés beterjesztői tudják, hogy az a növekedési ütem, amelyet eddig az ország produkált, ez a 7,1 százaléknyi növekedés, nem tartható. Nem tartható azért, mert ’22-ben már azzal számolunk, tehát ebben az évben, hogy a növekedés már csak 4,7 százalék lesz, és azt gondoljuk, hogy ez tovább is fog csökkenni, tehát a beterjesztett költségvetés 4,1-del kalkulál. De ez is egy nagyon szép szám, nyilvánvalóan jóval felette van az európai uniós növekedési átlagnak.

Milyen pilléreken nyugszik ez a növekedés? A belső keresleten. A fogyasztás, azt gondoljuk, 4,3 százalékra fog teljesülni. Hosszú távú céljainkat a beruházási ráta remek számai ösztönzik. 27 százaléknyi beruházási rátával ez az ország nem tudom én, mikor kalkulálhatott, és a költségvetés azzal számol, hogy ha az állam vissza is fogja a saját beruházásait azzal, hogy továbbtolja, kitolja ezeknek a megvalósítását, a családok és a magánszektor beruházásainak eredményeként, amelyek mögött persze ott vannak a költségvetés ösztönző folyamatai, ez a beruházási ráta esetleg 28 százalékra is emelkedhet. Ez Európában is példátlanul magas. A sok foglalkoztatott reálkereset-növekedésével kalkulálunk, és már középtávon azzal is kalkulálhatunk, hogy hatékonyságnövelő innovációs fejlesztésekkel fogjuk a növekedést hosszú távon is biztosítani.

A ’23-as költségvetés kényszerből nem tud mással kalkulálni, mint ami mindig is jellemző volt az Orbán-kormányokra, hogy szigorú költségvetési politikát folytatott, és a szigorú költségvetési politikának egyik ismérve, hogy azt a hiánycélt, amit megtervezünk a költségvetésben, tűzzel-vassal tartani fogjuk.

(10.50)

Ez minden költségvetési évben igaz volt, a betervezett hiánycélt az Orbán-kormányok mindig tartották, ez a hiánycél most, a ’23-as költségvetésben 3,5 százalék. Azt gondoljuk, hogy az infláció ’23-ban már mérséklődni fog, 5,2 százalékra, és mindezek eredményeként az államadósság most már csökkenő pályán van, de ez a csökkenő pálya is folytatódni fog, az államadósság 73,8 százalékban fog teljesülni.

Tartalékokkal is kalkulál az óvatos költségvetési tervező, csak az általános tartalék a GDP 0,25 százalékát éri el, 170 milliárdot.

Ez a költségvetés világosan érzékeli, hogy van egy geopolitikai átrendeződés a világban. Azt is mondhatnám, hogy a jaltai világrend, ami a második világháború óta velünk van, megbomlott vagy megbomlani látszik, ennyi egészen biztos; ennek és a háború következményeként egy globális energiaválság fenyeget minket az elkövetkezendő években, amit most még nem érzékelünk, de egyre több hozzáértő elemző mondja, hogy egy globális élelmiszerválsággal is találkozni fog a világ. Mindezek az országnak nem csak egyszerűen a fizikai biztonságát veszélyeztetik, hisz mellettünk háború dúl, ez önmagában is a fizikai biztonságunkat veszélyezteti, de hogy a családok életkörülményeit beárnyékolja, a családok anyagi helyzetét nehezíti, ez egészen biztos, ezért ennek a költségvetésnek erre reagálnia kell. És hogyha ránéz az ember a költségvetésre vagy követi a költségvetés vitáját, ennek a reagálásnak két módja van, jól látható módja van: ez a Rezsivédelmi Alap, amit 670 milliárd forint bevétellel tervez meg ez a költségvetés, és a Honvédelmi Alap, amit 842 milliárd forintra tervez a költségvetés.

Nyilvánvalóan Rezsivédelmi Alapra azért van szükség, hogy ahogy mi fogalmazunk, ne a magyar családok fizessék meg a háború árát, bár én hozzáteszem: áttételesen a családok is érintettjei az egésznek, hisz a magyar költségvetés fizeti meg ezeket az árakat, amivel a magyar családok közvetlenül nem találkoznak. Tehát egy olyan állapotot produkálni nem tudunk, ahol már a magyar költségvetés is függetleníti magát a háborús helyzettől, de a családok direkt kifizetéseiben szeretnénk azt a pozíciót őrizni, amit a családok eddig is őriztek, ezért a Rezsivédelmi Alap fogja azt a garanciát biztosítani, hogy a családok terhei a rezsi tekintetében ne növekedjenek.

Nyilvánvalóan ehhez bevételeket kell produkálni. Lehet itt hangzatos jelszavakat mondani, mint az előbb Varju képviselő úrtól hallottuk. Nyilvánvalóan ezeket a bevételeket megteremtjük azzal, hogy azokban a szektorokban, amelyek még ebben a háborúban is gazdagodnak  nem a jobb teljesítményük okán, hanem a helyzetük okán , ezek extra bevételeit, ezeknek egy részét, nem a teljes extra bevételt elvonjuk és a költségvetésbe csoportosítjuk, és mindezt átmenetileg, mert ugye, két évre tervezzük ezeket a kiadásokat.

A másik a Honvédelmi Alap: 842 milliárd. Ez igazán a nóvuma ennek a költségvetésnek, mert az, hogy családpolitikában gondolkodunk, eddig is jellemző volt az Orbán-kormányra, és most ezeknek a családoknak a megvédésére törekszünk, de a honvédelmi kiadások terén egy hatalmas lépésváltás van. Ugye, elvárás lenne az, hogy egy NATO-tagország a GDP-jének 2 százalékát honvédelmi kiadásokra fordítsa. Egyetlen ország sem teljesítette ezt, lekevésbé, mondjuk, Németország. Németországra azért utalok, mert a németek eldöntötték, hogy a jövőben elindulnak ezen az úton, és ha úgy tetszik, fegyverkezni fognak, sőt már vannak olyan hangok, hogy atomfegyverei is lesznek Németországnak. Ez egy teljesen új jelenség Európában. Németországban mindenre gondoltak, csak arra nem, hogy ők még egyszer fegyverkezni fognak. Fognak. A magyar kormány is kénytelen elindulni ezen az úton, kénytelen növelni a honvédelmi kiadásokat. Megjegyzem, eddig is tettük, de azzal a számmal, amit most ez a költségvetés előirányoz, már elérjük a GDP 2 százalékát.

És én azt is remélem, hogy a magyar kormány nemcsak egyszerűen vásárolni fog eszközöket, hanem úgy, ahogy ezt tettük valamikor a német autóipar kapcsán, hogy a német tudást, technológiát, pénzt és a magyar szorgalmat, a gyárakat itt hoztuk létre, Magyarországon minden nagy német autógyártónak itt vannak a termelőegységei, ezt a hadikiadások terén is meg fogjuk tudni tenni. Ha már a világ fegyverkezik, ha már ez elkerülhetetlen, akkor ebből a megteremtendő új iparágból Magyarország hosszú távon is profitálhasson. Aki figyeli a gazdaság folyamatait, az azt is látja, hogy ennek Magyarországon már most is kézzelfogható eredményei vannak, és én azt gondolom, hogy az elkövetkezendő időszakban ez még növekedni is fog. Honvédelmi kiadásokra ugyanis 1375 milliárdot fogunk költeni. Ez 50 százalékos növekedést jelent 2010-hez képest.

Családtámogatásokra ebben az évben 3225 milliárdot költünk. Ez a tavalyi nagyon magas kiadási szinthez képest is 450 milliárd többletet jelent. Nyugellátásokra 4900 milliárdot fordíthatunk, ami a nyugdíjasoknak a legfontosabb. Természetesen ezek a számok tartalmazzák azt a 370 milliárdot is, amit a 13. havi nyugdíj 2023. évi kifizetése jelent majd a nyugdíjasok számára.

Rendvédelmi kiadásokra 965 milliárdot költünk; itt is megjegyzem, hogy ez a 2010-es számok kétszerese. Egészségügyre 2670 milliárdot, oktatásra 2378 milliárdot.

Az önkormányzatok kiadásai, bevételei jelentenek mindig a költségvetés elfogadása során vitát a Házban. Tényként lehet rögzíteni, hogy 968, 8 milliárdot biztosít az önkormányzatok működésére a magyar költségvetés. Ez egyébként 10,9 százalékos növekedés a tavalyi évhez képest. 2013 óra folytatjuk azt a feladatfinanszírozási támogatási rendszert, amit akkor a költségvetési törvény pályára állított. Az önkormányzatok persze nem ebből a 968 milliárdból fognak gazdálkodni, hanem ennél jóval többől: 3697 milliárdból gazdálkodnak. Jelentősen nő az iparűzésiadó-bevételük; ennek egy részét a Szolidaritási Alapba fizetik be.

Ha így, a mondandóm vége felé a fő prioritási területeket akarom összefoglalóan megjeleníteni itt a Házban, akkor azt mondom, hogy ennek a költségvetésnek, a ’23-as költségvetésnek továbbra is a legfontosabb területe a családtámogatás; nem véletlenül, ugye, a Rezsivédelmi Alap; a nyugdíjasok minden módon történő védelme. Amikor családtámogatásról beszéltem, akkor egyszerűen azt mondhatom, hogy az a nagyon gazdag családvédelmi intézményrendszer, amit eddig a magyar családok megtapasztaltak, azok forrásait a 2023. évi költségvetés is tartalmazza.

Megerősített biztonság: a Honvédelmi Alap kiadásaira gondoljanak! Továbbra is prioritás a magas foglalkoztatás. Őrizzük ezt a magas foglalkoztatást, sőt a jövő évi költségvetés még további, azt hiszem, 0,3 százalékos foglalkoztatásnövekedéssel is kalkulál, növekvő jövedelmekkel kalkulál ez a költségvetés. Életpályamodellek folytatása szükséges minden területen; fejlesztések az egészségügyben és fejlesztések különösen a felsőoktatás területén.

Ugye, említettem azt, hogy kényszerből  már eldöntött  állami beruházásokat halasztani fog a kormány, de a folyó beruházásokat finanszírozza. Erre szolgál a Beruházási Alap, ami ütemezetten a kiadások jelentkezésének megfelelően biztosítja ezeknek a fejlesztéseknek a forrásait, és a Beruházási Ügynökségnél is van egy alap, ami más típusú kiadások finanszírozását folytatja.

(11.00)

Az állami fejlesztések terén nyilvánvalóan van egy kis megtorpanás. Erre azért van szükség, hogy a költségvetésünket egyensúlyi helyzet felé vigyük el. Erre mondtam azt, hogy ezt teljesen természetesnek tekintem, de túl leszünk ezeken a nehezebb éveken, ezért én innen is kérem az ön segítségét abban, államtitkár úr, hogy már most gondoljunk 2026-ra is, amikor egy soha nem látott emlékezetpolitikai esemény előtt áll az ország a mohácsi csata 500. évfordulója kapcsán, és ezekben a nehéz időkben is tervezési előkészületekre kapjunk lehetőséget, mert az 500. évfordulót most lehet csak elrontani, ha nem kezdjük el időben ennek a programsorozatnak a tervezését. A kivitelezési forrásokra 2024 előtt egyébként se lenne igény. Addigra meg talán egy boldogabb időszakot élünk a gazdaságban és a magyar költségvetés-politikában is.

Én azt gondolom, hogy a költségvetés támogatható; a kereszténydemokrata frakció nyilvánvalóan jó szívvel fogja ezt megszavazni. Nem számítok ellenzéki támogató mondatokra, de ha valaki egy kicsit is komolyan veszi magát, az azért nem azt a tónust üti meg ebben a költségvetési vitában, ahogy ezt Varju képviselő úr tette, bár joga volt hozzá. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)