Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő költségvetés egyfajta „carpe diem”-költségvetés, a pillanat költségvetése, amely nagyon sok pluszbevétellel számol, nagyon sok pluszsarcot hajt be a magyar embereken, de ezeket jellemzően nem a jövőbe fekteti, hanem az aktuális túlélését próbálja politikai értelemben is szavatolni általa. Ezzel szemben én a szülőföldön való boldogulás programját szeretném felvázolni, illetve azt, hogy hogyan lehetne módosítani ezt a költségvetést annak szellemében, hogy aki ebben az országban született, itt szeretne családot alapítani, gyermeket vállalni, hogyan tudjon biztonságban boldogulni a saját szülőföldjén.

Ennek megfelelően szeretném lerántani kissé a leplet a kormány statisztikai bűvészkedéséről, és beszélni arról, hogy a valódi családvédelmet hogy lehetne megvalósítani; némiképp lerántani a leplet a multi cégekkel való negatív irányú bánásmódról és a magyar kis- és közepes méretű vállalkozások kedvezményezésének lehetőségéről, a lakhatási, valamint a munkaerőpiaci kérdésekről.

Eleve egy rossz hagyományú költségvetési tervezésről van szó  évek óta felrójuk ezt, KDNP-s vezérszónok kollégám hiányolta, én felrovom  , nem szerencsés az év közben történő tervezés, és ez tavaly is kiderült, államtitkár úr, hiszen ha megnézik azt, hogy az év közben milyen forint-euró árfolyamot tippeltek, és aztán hol kötött ki ez a forint-euró árfolyam akkor, amikor az előre tervezett költségvetés hatályának az első napja eljött, akkor azt látja, hogy több tíz forint a különbség a kettő között. Képtelenség tehát olyan módon tervezni, ahogy önök tették. Tényadatok, zárszámadás híján irtózatosan nehéz ez!

A statisztikai bűvészkedésről egyetlen példa által hadd rántsam le a leplet! Az önök által benyújtott csomag 5-6 százalékos inflációval számol, egészen nonszensz! És itt fel is rótta az egyik kormánypárti kolléga, hogy bizony több tíz százalékos inflációkról, 10-20 százalékról hallani Nyugat-Európában. Ez vélhetően azért van, mert Magyarország sem unikális ebből a szempontból, de ha megvizsgáljuk azt, hogy a KSH hogyan méri az inflációt, akkor igen érdekes dolgokra találunk még egy 2021-es elemzésben is.

Az inflációs mérésben szerepel ugyanis a hifitorony CD-lejátszóval; szerepel benne a kisszótár papírkötésben. Üdvözlöm önöket a XXI. században! Aki a papírkötésű kisszótárat forgatja és nagy tételben vásárolja, vélhetően nem tolja föl érdemben az inflációs adatot, de mérik az írható DVD árváltozását. Egészen elképesztő tehát az infláció mérése, miközben, ha Magyarország Kormánya felelősen tervezné a költségvetést, akkor megnézné az alapvető élelmiszerek, a gyermeket nevelő családok tipikusan fogyasztott cikkeinek kosarát, és azt látná, hogy az árak növekedése kivétel nélkül 10 százalék fölötti, van, ahol 20-30 százalékos bizonyos termékkörök esetében.

És ugyanez a statisztikai példa lerántja a leplet a kormányzat teljes hozzáállásáról. A tavalyi költségvetési vitában említettem, hogy Szabolcs-Szatmár-Beregben lakossági fórumon ne próbálják elsütni a KSH adatát, amely félmilliós átlagbérről szól, mert vélhetően nem aratna nagy tetszést, és nagy ovációt nem váltana ki. A helyzet az, hogy úgy jönnek ki ezek a hagymázas lázálmokra emlékeztető adatok, hogy mintegy 1,7 millió magyar munkavállaló egész egyszerűen kimarad a statisztikából, nem mérik ugyanis a bérstatisztikában az öt főnél kevesebbet foglalkoztató, jellemzően mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokat, de szeretném önöknek elárulni, hogy ezek az emberek, ezek a kis cégek viszik a hátukon a magyar nemzetgazdaságot.

Nem a multi cégek adják a munkahelyek többségét. Lehet, hogy szerencsésebb hátterű és sokszor magasabban fizető álláshelyeket biztosítanak, cserébe busás támogatásokat kapnak ettől a kormánytól, de a munkahelyek kétharmadát még mindig azok a hétköznapi hősök, magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások biztosítják, amelyek nélkül sikeres nemzetgazdaság nem képzelhető el.

És miközben az írható DVD és a papírkötéses kisszótár árváltozására alapozva fogalmaznak meg itt egy költségvetési tervezetet, nem beszélnek arról, hogy ezeket a magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokat hogyan lehetne nem csak kedvezményezni, életben tartani; rezsicsökkentés kapcsán például hogyan lehetne megóvni őket azoktól a világpiaci áraktól, amelyektől mindannyian meg szeretnénk őket óvni. Erről nem szól ez a költségvetési tervezet.

Az átlagbér-statisztika és -prognózisok sem szólnak 1,7 millió, az országot a hátán cipelő magyar munkavállalóról. És a fenntarthatósági kérdések alapvetően hiányoznak a költségvetési tervezésből, ezért mondom azt, hogy a pillanat költségvetéséről van szó.

Nagyon örülök annak, hogy a fenntarthatóság kérdése már a Fidesz-KDNP-univerzumban is kiterjed a teremtett környezet védelmére, szerintem ez egy pozitív fejlemény. Ellenzéki oldalon voltak ezzel kapcsolatban cinikus hangok, én nem értek egyet ezekkel. Foglalkozzunk ezekkel a kérdésekkel!

De azt látom, hogy a fenntarthatósági kérdés, a demográfia vetülete még mindig csak néha, nem kellő súllyal és csak szavakban jelenik meg a kormány politikájában, költségvetési tervezésében. És most, amikor nemcsak az élve születések száma dönt sajnos történelmi negatív rekordokat, az írott történelemben nem született ilyen kevés magyar, hanem bizony a termékenységi mutató, amire ez a kormány előszeretettel hivatkozik, sajnos ismételten csökkenésnek indult, akkor erről beszélni kellene, és a költségvetési tervezésben ezt le kellene képezni. És még egyszer elmondom, aki demográfiai kérdésekben ellendrukker, az álláspontom szerint hazaáruló. Ez a hazaárulás minősített esete, mert nem szabad a saját hazánk ellen szurkolni soha és semmiben.

De azt is el kell mondanunk, hogy nem elég beszélni erről a kérdésről, megfelelő költségvetési tervezéssel alá kell támasztani. Itt volt némi zavar fideszes és KDNP-s kollégák körében. Volt olyan megszólaló, aki 300 milliárddal kisebb összeget látott a következő évben családtámogatásokra, mint amennyi most van. Szeretném önöket figyelmeztetni arra, hogy amíg a családtámogatások összegébe beleszámolják adott esetben a „Nők 40” programot, tehát alapvetően a nyugdíjjellegű kiadásokat, amíg ideszámolják az egész CSOK-ot, amíg ideszámolnak olyan tételeket, akár a fiatalok szja-mentességét, amit én annak idején is támogattam, addig nem lehet teljesen tisztán kisilabizálni azt a képet, amely arról szól, hogy nettó gyermeknevelésre, gyermekgondozásra milyen kedvezményösszeg jár. Jellemzően abból tudunk kiindulni, ami alanyi jogon jár, ami a munkabér után jár, a családi pótlék és társai, valamint a családi adókedvezmény és társai, a másik zsebben pedig jellemzően az uniós rekorder 27 százalékos áfa által kivett horrorisztikus összegek jelennek meg.

Nézzük, mi van az alanyi jogon járókkal! Ebben a költségvetésben is nagyságrendileg 300 milliárd szerepel családi pótlék soron, ez az összeg gyakorlatilag befagyott évtizedes távlatban. Időközben az infláció az értékének a felét elpárologtatta.

Én jobboldali emberként nem vagyok a feltétel nélküli összegek feltétel nélküli emelésének a híve. Azt mondom, hogy a családi kártya nevű intézmény bevezetésével, amellyel csak alapvető élelmiszert és csak gyermeknevelési cikkeket lehet vásárolni, meg kellene duplázni a családi pótlék összegét, nem feltétel nélkül, kizárólag a gyermekvállalás dimenziójában hasznosítható módon, de értsük ide a gyermek lakhatását, értsük ide a tanulmányi és kulturális, egyéb költségeket is, a családi kártya erre alkalmas. Nagyon kíváncsi leszek a kormány álláspontjára ezen, egyébként nem is annyira új ötlet kapcsán, hiszen jómagam mintegy tíz évvel ezelőtt ezt már előhoztam.

Azt is látjuk, hogy a munkabérhez kötődő, adott esetben családi adókedvezmény képében megjelenő gyermeknevelést támogató formák esetében sem valósul meg az inflációkövetés. Teljesen tiszta kérdés Banai Péter Benő államtitkár úrhoz, hogy hajlandóe a kormány inflációkövetővé tenni a családtámogatások rendszerét? Ez közöttünk egy évek óta húzódó vita. Tudom, hogy nem ön hozza meg a végső döntést, de szerintem, ha komolyan vesszük ezt a kérdést, nekünk beszélnünk kell erről.

(11.10)

Azt látjuk, hogy miközben az alanyi jogon járó összege befagyott, a munkabér után járó vagy követi az inflációt, vagy nem  még inkább nem , addig a másik oldalon egy brutális tehertétellel a 27 százalékos áfa a gyermeknevelés minden dimenzióját érinti. Magyarországon büntetőadóztatják az Unióban a legkeményebben a pelenkát, a bébiételt és a gyerekruhát.

Mi azt látjuk, hogy nagyon könnyű lenne változtatni ezen a helyzeten. Megnéztük ugyanis, hogy áfabevételi várakozásból mire számít ez a kormány. Azt látjuk, hogy mintegy 30 százalékkal több bevételre; jóval több mint ezermilliárddal többet kíván beszedni ebből, mint a korábbi időszakokban. Nem kérünk sokat, ennek a pluszban beszedett, tehát nem a máshonnal elvett, hanem a pluszban beszedett összeg 10 százalékát, ebből a 10 százalékból szeretnénk az összes gyermeknevelési cikk áfatartalmát lenullázni tartósan, olyan módon, hogy garantáljuk az árak csökkenését is. Ha mást nem érünk el vele, mint azt, hogy az árrobbanás dinamikáját megtörjük a gyermeknevelési cikkek piacán, már nagymértékben kedvezményeztük a családokat. Ezen pluszban beszedett, tehát nem máshonnan elvett, hanem pluszban beszedett összeg 1 százalékából pedig a legnagyobb gondokkal küzdő, speciális nevelési igényű gyermekeket fejlesztő hálózat kiemelt támogatását szeretnénk megvalósítani. Még egyszer mondom, a pluszáfabevételi várakozás 1 százalékát kérjük a nehéz helyzetben lévő magyar gyermekek számára. Aki erre nemet mond, arról nem tudom, hogy mi legyen a véleményem. Ha komolyan vesszük a családok védelmét és a gyermekvállalás támogatását, ezt a 10+1 százalékot igenis meg kell adni az érintettek számára.

Azt is látjuk, hogy a szociális védőháló foszladozása közepette a tavalyi évben én egy hármas pajzsot követeltem a magyar családok, gyermeket nevelők számára. A hármas pajzs első lépését megvalósítottuk civilekkel, ellenzékiekkel közösen, és egyébként a kormány is nyitott volt: a kilakoltatási moratórium mintegy másfél-két évig kisebb-nagyobb szünetekkel, de fennállt. Most azt látjuk, hogy semmiféle nyitottság nincs a kormányban arra vonatkozóan, hogy ezt a moratóriumot folytassa, és már kapjuk az első vészjelzéseket, hogy indulnak lakáskiürítések elhelyezés nélkül, családosokat is érintő módon, gyermeket nevelőket is érintő módon. Ez tehát egy hármas védelmi pajzs első pillére: nyilvánítsuk ki, hogy kilakoltatási moratóriumot szeretnénk, egészen addig, amíg ezek a tömeges problémák meg nem oldódnak.

A második követelésünk az volt, hogy a hitelmoratóriumot tegyük már úgy rendbe, hogy a bankok ne tudjanak egyoldalúan a futamidővel úgy játszadozni, hogy végeredményben a családok indokolatlan többletterhekkel szembesülnek. Most oda jutottunk el, hogy extraadó formájában a pénzügyi rendszert ugyan érinti a kormányzat  és én ezt támogatom, ennek a módszertanát kritizálom, nem magát az elképzelést , de a másik oldalon megengedi ugyanezeknek az érintett bankoknak, hogy visszaszedje, visszavonja az érintett összegeket, mondjuk, a futamidővel való egyoldalú játszadozással.

Ezen hármas pajzs harmadik és talán legfontosabb pillére pedig a végrehajtási rendszer elképesztő, ocsmány túlfutásainak a levagdosása, rendbetétele és a jogszerűség visszaállítása ezen a teljes, úgynevezett piacon. Nagyon nehéz kimondani, hogy ez egy piac, mert a vállalkozók szemében az. Én nem a vonalkódot, hanem az embert látom mögötte, és azt, hogy a legkeményebb válsághónapok során is az előző költségvetési időszakban is a 33, illetve 50 százalékos letiltások kisnyugdíjasok, minimálbéresek esetén érvényesültek, gyereket nevelők esetén és családosok esetén is érvényesültek. Ha mindez így volt, és több tíz, százezres nagyságrendben, hogy lehet családok védelméről beszélni?

Még egy pluszkérdést szeretnék a kormányhoz címezni. Hajlandóe végre felbontani az EBRD-vel kötött paktumát, ahol egyébként a bankrendszer előtt kötelezte el magát arra vonatkozóan, hogy az ügyfelek érdekében nem nyúl bele az érintett jogi dimenzióba annak érdekében, hogy a károsultak helyzetét rendezze, és ezzel idézőjeles kárt okozzon bankoknak? Vállalta a kormány, hogy ezzel nem foglalkozik. Kérdezem, hogy miért és meddig.

Azt is látjuk  visszatérve még az áfára egy szó erejéig , hogy bizony most már a gyermeknevelési cikkeken lévő áfa által egy átlagos gyermeknevelő család többet fizet be a költségvetésbe, mint amennyit családi pótlék formájában megkap. Tehát egy-két éve átfordult ez a mutató. Nem kellenee elgondolkodni azon, hogy ez az áfatömeg indokolt-e?

Ugyanez a dimenzió a globális minimumadót övező vita során is kidomborodott közöttünk. Itt is azt látjuk, hogy bizony ez a kormány, bár most harcosan beleszállt a globális minimumadó ötletébe, és nekem ezzel a beleszállással semmi bajom nincs, ha megvalósítja itthon a közteherviselést, de nem valósítja meg. Az áfabevételi és a társaságiadó-bevételi várakozás között egy szakadék tátong. Áfa formájában családok, cégek rengeteget fizetnek be a költségvetésbe, a társasági adó tekintetében viszont nagyon szerény, nagyon bátortalan ez a kormány, és nem kíván közteherviselést megvalósítani. Maga a kormány ismerte el tegnap, hogy adóparadicsomi állapotokat biztosított a multi cégek számára Magyarországon.

Szégyen és gyalázat, ha az önök számára ez a versenyelőny, mert azt látjuk kidomborodni, hogy önök számára a magyarok alacsony bérei, a rugalmasnak minősített munkakörülményei és egyébként az adóparadicsomi multi céges helyzet vagy klíma az a három fő versenyelőny, amit kamatoztatni akarnak. Én pedig azt mondom, hogy ez egy félgyarmati státusznak felel meg. Nem szabad Magyarországot ilyen alacsony polcra helyezni.

Azt látjuk, hogy a forint tudatos gyengítésével szintén az érintett exportáló multi cégeknek kedveznek, és most, amikor az év közepén tervezünk költségvetést, remélem, hogy nem lesz igazam, de úgy gondolom, hogy megint most, ma kedvezőbb a forint/euró árfolyam, mint amilyen fél év múlva lesz. Bárcsak ne lenne igazam, de az előző időszakban ez történt. Önök 260 forintnál tettek nagyon hangzatos kijelentéseket gyenge emberekről és gyenge forintárfolyamról, most a 395 vagy néhanapján a 400 környékén természetesen eltűntek ezek a nyilatkozatok, ellenzékiek szokták idézni őket. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy nem lehet tudatosan és pontosan tervezni akkor, ha az alapozó számok, az infláció, a forint/euró árfolyam vagy éppen a gazdasági növekedés számai nincsenek rendben.

A várható GDP-adatról még egy mondatot. Ha az itt lévő multi cégek nagyon jól teljesítenek, aztán adózatlanul kiviszik az országból a profitjukat, és nem vesznek részt a közteherviselésben, ez baromi jól fogja pörgetni a GDP-adatot. Kérdezem én, hogy a nemzeti érdeket szolgálja-e. Tehát egy valódi fejlettségi index felé is elmozdulhatna ez a kormányzat. Legalább egy mellékletben tegyék oda nekünk azt, hogy a magyar társaságok, a magyar közületek, a magyar munkavállalók milyen helyzetben vannak, illetve milyen helyzetbe kerülnek a várható mutatószám-változásokból kifolyólag.

Azt látjuk, hogy eközben a kormány a multi cégek dimenziójával kapcsolatban még egy teljesen indokolatlan dolgot csinál: százmilliárdos nagyságrenddel egyoldalúan, vissza nem térítendő támogatásokkal kedvezményezi azokat a multi cégeket, amelyek között van olyan, amely a megkapott támogatás ezerszeresét vitte ki osztalék formájában Magyarországról. Miért kell adóforintokból támogatni olyan cégeket, akik ennek többszörösét kiviszik, sokszor adózatlanul, sokszor adózva Magyarországról? Mi a ráció ebben? Aki egy kicsit is ismeri ezeknek a globális hálózatoknak a működését, az tudja, hogy itt nem feltétlenül adókulcsokkal, nem feltétlenül vissza nem térítendő támogatásokkal lehet operálni, ha az ember tisztességes gazdaságpolitikát akar folytatni. Önöknek meg kellene védeniük a saját munkavállalóikat. Tehát végre egyszer a multival szemben a magyar munkavállalót kellene választani, újratárgyalni az összes stratégiai szerződést, mert mi egytől egyig átolvastuk mindet. Két dolgot nem találtunk benne. Nem találtuk benne a magyar munkabéreknek legalább a termelékenységi adatok által megengedett tudatos emelését, felzárkóztatását  béruniós koncepciónak nyoma sincs az önök szerződéseiben , és nem találtunk benne munkavállalói érdekvédelmet.

Ellenben egy nagyon-nagyon káros jelenségre fel kellett hogy figyeljünk, és ez a nagyon káros jelenség tavaly csúcsosodott ki egy kormányrendelet formájában, ugyanis rájöttek, hogy munkaerőhiány dúl, és nem igazán tettek semmit százezrek kényszerű kivándorlásával szemben. A demográfia frontjával legalább retorikailag foglalkoznak, sajnos a számok még nem hozzák a kívánt eredményt, de elkezdték százezrével importálni szervezett módon a munkaerőt a harmadik világból, harmadik országokból. A veszélyhelyzet alatti munkaerőimport-könnyítést egy új döntéssel lényegében kiterjesztették örökre. Tehát munkaerő-kölcsönző cégek, az önök által kiválasztottak, a korábbi engedélyezési eljárást kikerülve vagy lényegesen megkönnyítve azt, olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy tulajdonképpen kontroll nélkül hozhatják be a vietnámi, a kazah, a mongóliai és harmadik országokból a munkaerőt tömegesen.

Azt kell mondjuk, hogy önmagában megtűrni ezt a helyzetet a nemzeti érdek feladása lenne. Meg kell vizsgálni, hogy a szülőföldön boldogulás reményében hogyan és miként lehet minél több honfitársunkat hazacsábítani, aki itt szeretne boldogulni, hogyan lehetne az inaktívak közül aktívvá tenni akár tudatosabb átképzési programokkal minél többeket, de jobboldali emberként elutasítom azt, hogy harmadik országokból tömeges és szervezett munkaerőimporttal kívánják a fenntarthatóságot biztosítani Magyarországon.

(11.20)

Ez nonszensz, ezt nem lehet csinálni. És megjelent egyébként az érintett szakmák listája is, ahova szervezetten szállítanák be a munkaerőt, és itt a hentestől a pultoson át rengeteg olyan dedikált szakma jelenik meg, ahol elképzelhetetlennek tartom, hogy ne lenne hazai munkaerő, hogyha megfelelően megfizetnék, hogyha megfelelő szakképzés állna rendelkezésre, hogyha megfelelő lakhatási program csatlakozna mindehhez.

És néhány szót engedjenek meg nekem a lakhatás kérdéséről, mert azt látjuk, hogy a családtámogatási rendszer legfontosabb pillére lehetne egy olyan országos, állami hátterű bérlakásprogram, amelynek a koncepcióját többször letettük  ugye, a „Mi Várunk” program néven ez már nagyon sokszor idekerült a Ház elé , de azt látjuk, hogy a Fidesz-KDNP 2010 óta megtűr egy piacot, a lakhatás piacát, ahol egy brutális kínálati szűkösség uralkodik. Rettenetesen kevés az új építésű ingatlan, ugye, évente 40 ezernek kellene épülnie ahhoz, hogy százévente megcserélődjön az ingatlanállomány, volt olyan évük, amikor 8 ezer új építésű volt, most azért a 20 ezer környékén vagyunk, ami már egy fokkal jobb állapot. De ugyanilyen, hasonló kínálati szűkösség áll fenn a bérlakások piacán is, az albérletpiacon, és ha megnézzük az önök által tett minimálbér-javaslatot, és azt találkoztatjuk egy nagyvárosi albérleti díjjal, akkor egy kigazdálkodhatatlan helyzet lesz a végeredmény, egy családalapító magyar fiatal számára mindenképpen. Azt látjuk tehát, hogy itt igenis lenne tennivalónk.

Emlegettem már a pluszáfabevételi várakozásokat. Nem sok, ezek 20 százaléka terhére el lehetne indítani egy országos bérlakásprogramot  ennek a módosítóját természetesen beadjuk a költségvetési vitában , hosszú távon pedig az lenne a lényeg, hogy a piaci áraknál sokkal kedvezőbb árfolyamon lehessen, sokkal kedvezőbb bérleti díjért lehessen bérelni olyan ingatlanokat, amelyek család alapítására is alkalmasak. Ha ezzel csak annyit érünk el, hogy jó pár ezer, tízezer magyar fiatal megkapja, látja és érzi a lehetőségét, hogy itthon, a szülőföldjén boldoguljon, nem vándorol ki kényszerből, a jobb fizetések és az önálló otthon megszerezhetetlenségének érzete birtokában külföldre, akkor óriásit léptünk előre, a jövő adófizetői itthon maradhatnak, Magyarországon, a magyar gyermekek itthon születhetnek meg. Hiszen azt önök is tudják, ha a Benelux államokban vagy Németországban születik meg egy gyermek egy magyar családban, ott következik be a szocializációja, nagyon-nagyon kis eséllyel lesz az életét itt leélő, olyan magyar ember belőle, aki a Kárpát-medencében minden tekintetben tudja építeni ezt az országot. Semmi baj nincs azzal, hogyha egy fiatal kimegy, világot lát, tapasztalatot szerez, és aztán gazdagodva visszatér ide, de hogyha eleve kint születik meg egy gyermek, nagyon nehéz, sokszor beláthatatlan élethelyzetek alakulnak ki, és hát, azt látjuk az esetek döntő többsége alapján, hogy az a család nem feltétlen Magyarországon fogja leélni az életét, márpedig én a szülőföldön való boldogulás programjának szeretnék alárendelni mindent, minden költségvetési döntést is.

Ezért szólítom fel Magyarország Kormányát arra, hogy a pillanat költségvetése helyett egy kicsit formálja át ezt az egészet a jövőépítés költségvetésévé, ahol sokkal több jut valódi család- és gyermekvédelemre, lakhatási programra. Végre engedjék el egy kicsit a multik és a bankok kezét, álljanak a magyar családok oldalára! És tudom, hogy furcsa lehet ez a mondat önöknek a különadók korában, amikor a médiában a csapból is az folyik, hogy önök mennyire terhelik a bankokat, a különböző légitársaságokat, társait, de vizsgáljanak meg csak egy tételt, és rögtön kiderül, hogy mire gondolunk!

Pénzügyi tranzakciós illeték. Kivetette a kormány a bankrendszerre? Kivetette. Nagy az összege? Igen, több mint 200 milliárd. Minősített és bevallott módon áthárították a bankok az utolsó fillérig? Igen. Ha van itt a teremben olyan, aki tud vitatkozni ezzel az állítással, kérem, jelentkezzen, vagy nyomjon egy gombot a nap folyamán, én figyelni fogom az egész vitát, és megkövetem, ha be tudja számomra bizonyítani, hogy ez az áthárítás nem történt meg. Ez olyannyira megtörtént, hogy az érintett bankok kisvállalkozóknak még levelet is küldtek arról, hogy hónapokra visszamenőleg szedik be a kivetett pénzügyi tranzakciós illeték összegét, és hát, azért láthatjuk, hogy itt nemcsak városi legendák folytak ebben a tárgykörben, hanem bizonyított és bizonyítható módon ezek az áthárítások egyébként a bankadó tekintetében is megtörténtek.

Kivethetnek önök nagyon sok extra adót, de hogyha végül a magyar családok, a magyar adófizetők vállalják ezeket a terheket, akkor talán elmondhatjuk, hogy valódi családvédelem nem valósult meg teljeskörűen. Én tehát arra szólítom fel önöket, hogy sokkal bátrabban álljanak ezekhez a kérdésekhez. Valódi családvédelem, valódi lakhatási program és a szociális védőháló visszafoltozása lehet az, ami egy ilyen hármas pillérként hozzájárulhat a szülőföldön való boldogulás programjához. Köszönöm a figyelmet. (Taps a DK és a Momentum soraiban.)